Könyvajánló: Szent Johanna Gimi kritika, vélemény, amit akarsz :D

Hát igen... engem is megfertőzött. :D Bnőim végig idézték a SZJG-ből a nyarat, én mégis csak most álltam neki, nem tudom miért. Talán eleve a hideg ráz a túl rajongott dolgoktól, ez is kicsit közéjük tartozott. Most azonban már teljesen beszippantott az egész sorozat, nagyon el is gondolkodtatott és úgy éreztem megér egy bejegyzést a dolog. (a képek amiket a bejegyzésben láthattok, egy-két olyan oldalról szedtem, ahol azt találgatták talán így néz ki Kinga, talán ilyen Virág, vagy így néz ki Reni :) )

Pár szó a sztorijáról:
Rentai Renáta, aki nagyon szeret olvasni,(szinte minden elolvasott könyve kedvenc könyv lesz -ki érti ezt?-) és aki minta kamasz, gimibe kezd járni. A beilleszkedési problémák után kialakulnak a klikkek, Reni is megtalálja a baráti közösségét, és élete szerelmét: a suli legmenőbb srácát, egyben osztálytársát Cortezt. A sorozat főként Reniék hétköznapjairól, a suliról, az órákról olvashatunk, és ezt öleli körbe Reni viszonzatlan szerelme iránti epekedés, reménykedés és fordulatok,(igen, lesz egy pár facepalm jelenet) de nemcsak Reni életét követjük végig, hanem osztálya összes tagjával is bőven megismerkedünk.

Reni és Cortez

Először is le kell szögezzem, hogy a sorozat nem hibátlan, sőt! A nyelvezet robbant mód nincs túl bonyolítva, ami betudható annak, hogy főként nem az én korosztályomnak lett szánva, hanem a gimiseknek, és ált. sulisoknak. Nekik így sokkal jobban emészthető az egész. Másfelől, mivel Reni naplóját olvashatjuk és Reni a könyvben iszonyat jól ír (állítólag), jogosan tettem fel a kérdést, hogy ez akkor a naplóján miért nem látszik? Gondolom, az elsőnek említett ok volt erősebb, ezért lett tele ismétlésekkel (nem csak szó, ("SZJG sálamat", "rámolni", "mármint a kutyát" hanem szituációk, "forrócsokit ittunk" cselekvések "Hátra söpörte dús barna haját" "Nyomkodta a mobilját" (komolyan Cortez sose unta meg a telója nyomkodását... xD)
Azonban ha mindezen túl lépünk és elfogadjuk ilyennek, (ami nem nehéz) akkor egy igencsak jó könyvsorozatot markolászhatunk éjt nappalá téve.

Lássuk először a kötetek elején olvasható egy mondatos szlogeneket, amiket a könyv állít magáról.

Reni

"Egy gimi, ahova mindenki szívesen járna": A Szent Johanna Alapítványi suli. Budán. Tehát a tehetős, gazdag emberek kölkei járnak oda, mivel nem két forint ott a tandíj. (megy is a pazarlás, és dobálóznak a drága és felesleges karácsonyi és szülinapi ajándékokkal és a heti egy mozisással, ami valljuk be az átlag ember számára tök elérhetetlen) Állítólag a suliba bekerülés is nehéz, viszont érdekes módon Reni osztályának a 3/4-e bukásra áll majd mindenből, ami még menőnek(?) is számít. (itt hívnám fel az egyes számú és talán legfőbb rossz példamutató elemre a figyelmet) No de, ettől eltekintve elég szigorúak a szabályok (még ha hőseink mindig meg is szegik azokat :D) viszont minden hónapra jut egy buli (?) és a b-s osztály igazán meghozza az ember kedvét arra, hogy oda járjon.

"Egy sorozat, amely itt és most játszódik": Igen, pontosan. Olyan mintha olvasás közben ez tényleg meg is történne a Duna másik oldalán annyira mai, és ezért annyira hiteles.

"A srácok, akik olyanok mint te": És teszünk is egy nagyobb kitérőt, miért olyanok, amikor valójában nem. Vagy igen? :D
Igazából az összes karaktere eltúlzott. Legalábbis Reni osztályában járó diákok többsége az, (nah jó, az a-s lányok is eltúlzottak) a problémáik viszont erősen életszagúak. Én még az életben nem találkoztam olyan sráccal, mint Cortez, és komolyan én kívánom a legjobban, hogy bárcsak találkozhattam volna, de ilyen pasi nem létezik. Virág: ő a kedvenc karakterem, de ennyire sötét emberrel se futottam még soha össze, nyilván léteznek, valahol a kisegítő osztályok valamelyikében. Reni: talán az egyik legvalószerűbb karakter, nem hiába ő lett a főszereplő minden hibájával együtt, mert vele nagyon sokan tudnak azonosulni.

Zsolti

Én inkább úgy járnám körbe az osztályt és a karaktereket, hogy mindegyikük kapott egy jellemvonást vagy skillt, ha úgy tetszik, amit képviselhet. Kinga a versenyzést, Zsolti a kitartást, és sportolást, Reni: olvasás, bizonytalanság, Virág: gyermeki én, Cortez: a titokzatosság, magány, Dave: kocka és techmán... stb. Ezeken a szépen különválogatott és jól átgondolt karaktereken keresztül mutat be nekünk különböző valós problémákat és esetleg a megoldásukat. Lásd: Virágot a harmadik kötetben, vagy Zsoltit később. Ettől lesz egy kicsit váó érzése az embernek, mert ha jobban megnézzük mindegyik diákból van bennünk egy kicsi. És talán ahhoz húz mindenki a leginkább: 1. olyan szeretne lenni, mint az a karakter, 2. vagy pedig kicsit magára ismert benne. (légyszi, most senki ne kezdjen el filózni, hogy nekem miért Virág a kedvencem, kösz :D)
Tehát a srácok nem pontosan olyanok, mint te, de a problémáik olyanok. (viszonzatlan szerelem, gimi, csínytevések, barátságok) Itt viszont előjön a könyv talán megbocsátható hibája, a sok iskolás kioktatás, amikor az író a szereplőin keresztül elmondja miért nem jó lerészegedni, miért nézzük el a szülőknek, hogy szét féltik a fejünk, miért veszélyes az internet, és hogy az függőséget okoz, hogy jaj de rosszak a túl zsúfolt szórakozóhelyek és mennyire veszélyesek is, hogy 14 évesen ne kenjük szét az agyunkig magunkat, mert nem attól leszünk valakik, ne legyünk rasszisták (Macu behozatala, vagy Dave származásának folyamatos említése karácsony környékén) ne legyünk előítéletesek sem (lásd Peti karakterének megtartását az emósok létjogosultságának érvényesítése végett) és sorolhatnám. Ezek a már szinte szájba rágós részek mégis nagyon jók. Az olvasó többsége is olyan korú, mint a könyvben szereplő diákok, a SZJG osztály pedig nagyon menő, és ha ők azt mondják valamire, hogy antimenő, akkor az úgy is van. Ezekből a "leckékből" ha csak egyet megfogad a tizenkevés éves olvasó, már boldogok lehetünk, az íróról meg nem is beszélek mennyire. A kis okítások leginkább az írónő gondolkodás módját tükrözik a mai világról. (milyen meglepő :D főleg, hogy ő írta... :D) Azaz nála a cigi még talán belefér, bukásra állni és beszólogatni a tanároknak is (erre még visszatérek később) de ugye ezeket se szabad azért, (Reni mindig meg is jegyzi, hogy el ne felejtsük) és inkább rock vagy punk zene, mint hülye tuc tuc. (utóbbival mélységesen egyetértek).

Kinga

"A történet rólad is szól": Igazából az előző blokkban kifejtettem, hogy igen, rólunk is szól, mert ezekkel a problémákkal a legtöbb gimis szembe néz, szóval jah, rólam is szól. (vagy szólt, tekintve, hogy rég voltam már gimis)

"Gimisek, aki veled együtt nőnek fel": A kötetek nagyjából félévente kerülnek ki, és félévet is dolgoz fel mindegyik, így ez a megállapítás is helytálló. :D

"Egy közösség, aminek te tagja lehetsz": Ezt igazából nem tudom hova rakni. A b-s osztályba ziher, hogy nem tud senki bekerülni, tekintve hogy kitalált, tehát vagy az olvasás által leszel része, vagy pedig úgy, hogy eljársz SZJG találkozókra vagy egy netes oldalon szerep játékozod szét mindened.

"Döntések, amiket nehéz meghozni": Ez a mondat tér el talán a legjobban a többitől, mert ez az adott kötet történetéről kijelent valamit. Ahaaa... okos... és rendkívül találó... -_-

Virág

Nah, ha végig bírtad olvasni a szlogenekhez szánt kommentjeimet, akkor már csak egy egész kicsi van hátra a bejegyzésből. Megragadom az alkalmat, hogy szét dicsérjem az írónőt a humoráért  mert egyszerűen zseniális. Őszintén semmit sem érne az egész sorozat enélkül. Olyan oltások, beszólások és jelenetek vannak benne, amiket akár buszon vagy akár éjjel kettőkor olvasol szétröhögöd az agyad rajta.  (és igen, itt visszatérünk a tanárok iránti tisztelethez!)
A legfőbb humor forrás, hogy Reni osztálya finoman fogalmazva elég szabad szájú, és igazából azt mondanak a tanároknak, ami épp eszükbe jut, ez a humor szintjén tökéletes, mert visítva lehet rajta röhögni. (lásd Zsákot a hetedik kötetben. Most komolyan nem az volt a legzseniálisabb rész, amikor kifeküdt napozni? :D) Jobban belegondolva viszont elég elkeserítő, hogy ennyire nem tisztelik a tanáraikat. Nem gondolom, hogy bármelyik tanárnak über hatalmas tisztelet járna, mert ők aztán valakik, de én úgy gondolom annyi jár nekik is, mint minden embernek. Pont.

Hogy szóljak pár szót kedvenceimről is (Virág és Ricsi) készültem pár idézettel:
Virágot ahogy a könyvben is sokszor leírják nem lehet nem szeretni. Minden hibájával együtt nagyon megkedveltem. Ricsi is kb. ugyan az a kategória, én nem is értem, miért nem őt fanolják annyira. Cortez... pfff. :D

Virág:

„- Váááá! – üvöltötte futás közben, aztán megtorpant, pont a dobbantás előtt. – Nem merem – fordult a tanárnőhöz.”

"- Köki – bólintott – Öööö, izé – tette hozzá. – Kábé hol tartunk? 
– Virág! – csóváltam a fejem – Az utolsó oldal. 
– De az üres – csodálkozott. 
– Mármint az utolsó teleírt oldal – sóhajtottam. 
– Úúúú, megvan."

Ricsi:
"Reni üzente: Virág a legjobb barátom, és csak annyi, hogy soha nem kívánhatnék neki jobb barátot nálad. És ezt komolyan mondom.
Reni üzente: Itt vagy?
Reni üzente: Hahó. Ricsi?
Ricsi üzente: Itt. Csak Zokogok. Ez annyira szép.

Ricsi

Reni üzente: Hülye!
Ricsi üzente: Jól van már. Értem. Kösz. Meg minden. Tudod, hogy imádom Emót.
Reni üzente: Tudom.
Ricsi üzente: Csak ne akarna kis zsiráfot, *****us."

"– Megdobott? Hogy lehet valaki ennyire gyerekes? – sóhajtotta Ricsi gondterhelten, aztán meglátta a kezemben a Kinder tojást, és azonnal követelni kezdte a benne lévő játékot."

"-Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa! 
– He? – nézett fel álmosan Ricsi. 
– Talán tessék – ciccegett az ofő. 
– Bocs – legyintett Ricsi. 
– Talán bocsánat. 
– Oké. 
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt se tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét."

Egy utolsó észrevételem lenne még a sorozattal és Cortezzel kapcsolatban. Hogy ez mennyire prűd! Cortez elméletileg 18 éves és fiú. Nem hiszem el, hogy elég neki hogy csak megöleli és megcsókolja Renit 9 hónapon keresztül. Ilyen a világon nincs, bocs. :D Persze, nyilván ez a rész az olvasók korosztálya miatt maradt ki teljesen, de mivel ilyen dolgokkal is "szembe kell néznie" a fiatalságnak, érdemelt volna pár szót. :)

Összességében egy igencsak jó sorozatot lapozgathatunk, és külön érdem, hogy végre egy magyar író sorozata van ennyire fanolva. Én mindenképp a (eddig meg nem született) gyerekem kezébe nyomom majd, (ha lány) remélve, hogy hatni fog rá. Pozitív értelemben. :)
Természetesen most sem sikerült teljesen összeszednem a gondolataim, de azt hiszem míg kellően lusta vagyok arra, hogy tökéletesen felépítsek egy bejegyzést, ez nem is fog változni, és csak remélem, hogy nem csapongtam össze-vissza.

És hogy pár felkapott szlogennek köszönjek el:
Read SZJG, Keep calm and find your Cortez Ricsi! :D

----------------------------------------------------

UPDATE!

Mivel az előző hosszú bejegyzésem még csak az 1-7-ig lévő kötetre vonatkozott szeretném kicsit kiegészíteni most, hogy sikerült kiolvasnom a nyolcast is. (Néhol el-el ejtek egy kis spoilert.)

1. Jó lett a vége. Nem lett sem túlzottan pátoszos, sem pedig hatalmas fordulatokkal teli. Olyan egyszerű volt, mint az egész sorozat maga.
2. És igen. Végre nem mondhatom azt, hogy prűd a sorozat. :D
3. Számomra kicsit furcsán túl lett ragozva ez a "jaj mindjárt felnőtté válok dolog". Mintha az valami konkrét időponthoz lenne kötve. (például ahhoz, hogy elballagnak vagy nem járnak többet suliba) Én nem emlékszem hogy valaha is azon filóztam volna, hogy "jaj mindjárt felnövök!:O". Szerintem minden jön magától az ember életében és ehhez fokozatosan növünk fel és egyszer csak úgy érezzük, de lennénk újra 15 évesek, vagy fiatalabbnak, mert gyereknek lenni a legjobb.
4. Komolyan nem értem minek kellett Arnoldnak adni egy enyhítő sanszot a nyolcasban. Sose gondoltam totál szemét karakternek, elvoltam vele, de a nyolcasban ezzel kb. elérte, hogy sose szeressem meg.
5. Hogy a viharba ment át az egész 12 b. az érettségin? Oké, hogy röhejesen egyszerű, de Virág matekból, vagy Ricsi kémiából? Áhh. :D

+1. Van dedikált példányom a nyolcasból! :3

Köszönöm, ezt a sorozatot az írónőnek! :) I <3 SZJG! :)