2011. május 27., péntek

Könyvajánló: Hetalia? :O


Jéghideg citromos ásványvizet szürcsölgetve, várva a meggymártás lehűlését, írom eme bejegyzést. Sokan fognak érte utálni valószínűleg, de ízlések és pofonok, szokták mondani.
Úgy éreztem, ideje a népes (igen, népes!) Hetalia fanok közé beállnom, és pont kapóra jött, hogy tesóm kihozta az első két részt a könyvtárból. Mindig is izgalmasnak találtam azt az ötletet, hogy az különböző országokat egy ember testesíti meg, és kíváncsi voltam hogy mit tud ezekkel a félkész karakterekkel kezdeni egy író.A könyv elkezdésekor az első gondolatom a színes oldalak láttán azt volt, hogy hmm... ez lehet jó lesz. Utána jöttek a fekete-fehér oldalak…
A rajzstílus egyáltalán nem jött be, sok helyen rengetek az apró pici kocka, amikbe könnyű bezsúfolni az elnagyolt rajzolású figurákat. Olvastam az íróról, hogy Amerikában tanul valamelyik egyetemen. Erről rögtön az jutott eszembe, hogy az egész (leszámítva az átkötő oldalakat) kb. úgy néz ki, mintha unatkozott volna egy-egy előadáson és firkálgatott volna egy rövid kis történetet. És pont ezért alig ismertem fel a karaktereket, oké Japán meg volt, meg Magyarország, de a többi? :O
Az első 20 oldalig egyáltalán nem jöttem rá, milyen olvasási sorrendben kell olvasni, mert számomra annyira nem volt egyértelmű mi-mi után jött, hogy keverhettem is a képkockákat. A másik furcsaság, pedig az, hogy az egész első és második kötet ilyen rövid egymáshoz nem kapcsolódó részekből állnak, és párszor azt vettem észre, hogy olyan mintha más rajzoló rajzolná a részeket. Vagy csak elfáradt néhol a mangaka?
A poénok számomra nem voltak viccesek. Sokszor nagyon zavaró volt, hogy el kellett olvasnom, a poén felfogásához az apró betűs ötmondatos körítést, hogy leessen: „Jah, ez poén akart lenni.” Pedig sose voltam rossz történelemből és a különböző országok alap-jellemvonásival is tisztában vagyok.Olyan az egész manga, mintha csak kitalálta volna, hogy nah, vannak az országok, ezek jelleméből kiemelek párat, eltúlzom őket, amikkel végig poénkodom majd a manga nagy részét, oszt csá. A történet meg majd aszerint alakul, hogy mi volt a történelemben, és nem is csinálok sok összefüggő részt, hanem innen-onnan bevágok majd dolgokat. Azt sem értettem, hogy például, ha Magyarország egy ember, akkor hogy lehet annak uralkodója Mária Terézia? Ezek a karakterek képviselik az országaikat? De akkor az uralkodók minek vannak, ha nem tárgyalnak háborús ügyekben? Nem értem :(
Három szereplőt viszont ki lehet emelni az első pár részek láttán, Németországot, Olaszországot és Japánt. Ezzel a trióval igazából nincs semmi baj, csak az hogy Olaszország olyan szintre fejlesztette az idegesítő státuszát, hogy képtelen vagyok még csak a fejére is ránézni.
Vele kapcsolatban bejött, hogy nagyon szereti a pasztát, Japánnál pedig, hogy mindent tud miniatürizálni, de itt ki is fújt a tetszés. Ausztria nagyon bishi lett, Magyarországra meg könnyezésig pislogtam a szemem. „Adjátok vissza a földeket”? Szerintem, ennyire behatároltak nem vagyunk, mint amilyennek az első kötetben tűntünk. Viszont a karakter aranyossága és érvényesülni próbálása tetszett.
Miután kihevertem a manga okozta sokkot, úgy döntöttem, hogy megnézem az animét, hátha az sokkal jobb lesz. De nem lett! Ugyan úgy káosz az egész, mint a mangában, csak a karakterek színesek, mozognak és viszonylag jó szinkronhangokat hallunk,(pl: Németországé, vagy Japáné, Angliáé vagy M.o-é is nagyon jó) akiknek szerintem az első pár résznél parancsba adta a szerkesztő, hogy hadarják végig a részek nagyobb hányadát, mert csak öt percet kaptunk mindegyikre srácok. A ending zenéjéről meg nem is szólok inkább… -_-”
Tudom, erősen lehúztam az egészet, és előre is sajnálom, ha valakit megbántottam vele, de így érzek. Asszem kár volt ezt a Hetalia dolgot erőltetni nálam. :/