Filmajánló: Miracle in Cell No. 7

A trailer nagyon felkeltette az érdeklődésemet és már elég régen néztünk koreai filmet. Most valahogy túl sok jónak tűnő film jött a hazai mozikba, és azokból szemezgettünk inkább. De ha már The Heirs, és ha már Park Shin Hye, akkor gondoltuk megnézzük ezt a filmet. Rengeteg sírós jelenetre számítottunk. Rengetegre...

Rendező: Lee Hwan Kyung

Év: 2013

Játékidő: 127 perc

Színészek:

Park Shin Hye - Lee Ye Seung (felnőtt)

Ryoo Seung Ryong - Lee Yong Goo

Kal So Won - Lee Ye Seung (gyerek)

Történet:

Yong Goo és lánya Ye Seung minden nap elmegy egy bolt elé, ahol egy Sailor Moon táskát néznek a kislánynak. Mivel az apa fogyatékos kevés pénzből, de eléldegélnek. Fizetés előtt egy nappal azonban egy másik apuka megvette az áhított táskát. A táska friss tulajdonosa egy kedves kislány, aki segíteni szeretne a bácsinak és elvezeti egy másik boltba, ahol lehet még ilyen táskát kapni. Azonban a kislány útközben balesetben meghal és Yong Goo bűnössé válik, akár az akár nem. Viszont lányát, Ye Seungot, mindennél jobban szereti és vele szeretne lenni.

Whalemény:

A történet a maga nemében egyszerű. Egy el sem követett bűnért egy értelmileg korlátolt embert bezárnak és kislányától elszakítanak. (én már csupán ettől kiborultam) Végig ott van a háttérben a rossz, ami miatt ez az egész megtörtént, de nem foglalkozik vele a film, csak Yong Goo és Ye Sung van a középpontban. És talán ez így is van jól, még ha emiatt kicsit hiányoljuk is az igazi elégtételt. Talán azt akarta nekünk a film üzenni, a hatalom és a bosszúvágy mindent elsöpör, de mindenhonnan van kiút és mindenhol találhatunk egy kis boldogságot. Bár számomra a film vége csak sovány vigaszt nyújtott a történtekhez képest.

A történet szépen vezet minket érzelmileg. Kicsit oldották a hangulatunkat a vicces jelenetekkel, amiket a cella többi lakója szolgáltatott nekünk ezüst tálcán. Majd megint kaptunk egy érzelmi fröccsöt, újra nevettünk, majd ismét visszadobnak minket a sírás küszöbére.

Nem vagyunk egy sírós bagázs. Talán egyszer írtam is, kő szívünk van és kevés dolog van, amin elpityeredünk. (jelezném kemény két zsepit csikart ki belőlünk ez a film) A történet konkrétan arra játszott, hogy 20 percenként elsírd magad. A jelenetek, és ahogy tálaltak nekünk egyes dolgokat mind mind adta a sírós hangulatot. A végére azt éreztem, hogy a mozi bejáratánál egy zsebkendő gyártó cég képviseltette magát.

A film nekem nem megrázó volt, hanem szomorú. Rettentő szomorú, és nem a szenvedősen legyen már vége, hanem olyan, aminek mindenképp tudni kell a végét. Megnézésre ajánlanám mindenkinek, de zsepi csomagot előkészíteni hozzá!

Lee Ye Seung (gyerek)

A kislány színész nagyon cuki volt. És nagyon tehetséges a korához képest. Remélem, jó kis színésznővé növi ki magát. 

Lee Ye Seung (felnőtt)

Park Shin Hye nem túl sokat volt jelen a filmben. Valószínűleg ő volt a sztár, aki feldobta a stáblistát. Kedves mosolygáson és sok síráson kívül sok mindent nem tudott megmutatni nekünk. 

Kal So Won

Egyszerűen zseniális volt. Én tényleg elhittem, hogy ő fogyatékos. A legkisebb mozdulatával is azt üzente nekünk. Ez is mutatja, hogy mennyire tehetséges a színész. A legutolsó szerepe, amiben láttam az a Personal Taste sorozat volt, ahol (most készüljetek fel, ha eddig nem tudtátok) a meleg főmuftit alakította. Igen, ő esett bele Min Ho-ba. (oké, ki nem?)

Trailer:

Magyar felirat: Doramaforever

Pontozás:
Cselekmény: 8/10 (ami szomorú, az szomorú)
Színészek: 10 /10
Zene: 7/10