21 nap Koreában - 8. rész~Minsokchon~

2015. július 28. Kedd

Tegnap este vacsora után végleg elhagytuk Szöult és délnek vettük az irányt és Opho-ban(오포) aludtunk. A város nincs messze Szöultól, busszal is 2 óra kb. az út és rendszeres buszjáratok vannak a két város között. 

Sokan költöznek ide állítólag a csendes környék miatt. Szállásunktól állítólag nem messze lakik Uhm Tae Woong (Shilla királyság ékköve, Dr. Champ illetve a Sword and Flower-ből lehet ismerős). Illetve az én egyik kedvencem Jang Hyuk, akivel legnagyobb szerencsémre otthon az Iris 2 forgatása alatt sikerült személyesen is találkoznom. De az egy másik történet.(Játszott még a Dance of the Dragonban, Midas-ban is). Elég „későn” értünk oda. Már látszott, hogy szürkül. A messzeségben gyönyörű volt a kilátás, ahogy az ég összeért a fákkal. 

Ma a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, Minsokchon-ba(민속촌), Yongin(용인시) tartományba, Giheungbe (기흥) megyünk. 

Ez az a hely, ahol megőrizték a hagyományos népi kultúrát és ezt be is mutatják a nézőknek mintegy 240 hektáron. Nagyon sok filmet forgattak itt. Igen népszerű mind a koreaiak, mind a külföldiek számára.  

A zöldellő fák között, a táj hangulatos kanyargó medencéjében élvezhetjük a folklór adta zenés, lovas harcművészeti, kötéltáncos bemutatót. Illetve egy korabeli esküvői szertartást is megnézhetünk. És csak menet közben derült ki, hogy még mennyi mindenek ad otthont ez a hely. Olyan, mintha egy nagy tematikus játszótéren lennénk.

A bemutatók során visszarepülünk az időben, Joseon korba. A több mint 260 hagyományos ház berendezésével eleveníti fel a néhai Joseon dinasztiát, beleértve a különböző kézműves műhelyeket is.

Tehát 4 csodás előadáson vettünk részt. Egy konferanszié vezetett minket végig az előadásokon. 

Az elsőn a  Phungmult (풍물), a hagyományos zenét bemutató srácokat láttuk. A phungmul magában foglalja a dobolást, táncot és éneket. Nevezik még Nongaknak (농악) is, régen ez a földművesek zenéje, tánca volt, mely a védőistennek szólt a jólétért, békéért, esőért, bő termésért. Az UNESCO felvette a Kultúrális Örökség Listára. A jelenlegi 5 nongak mindegyikére jellemző az egyedi ritmus, jelmez és hangszerek. 

A fő ütemet a kézi lapos dobot tartó zenész adja. Ez a kkwaeng-gwali (nagy gong-꽹과리).

Általában van még egy : homokóra dobos(janggu - 장구),

egy hordó dobon (buk - 북) játszó,

fúvós (taepyeongso - 태평소) (ez most hiányzott) és több, kisgongon(jing - 징) játszó ember is. Itt még részt vett egy sogo(소고), azaz fogantyús dobon játszó is.

A képeken látszik, mindegyik hangszer többször is képviseltette magát. A társulat némelyik tagja Sangmo-t (상모) visel. Ezekhez a kalapokhoz hosszú fehér szalagok vannak rögzítve. A táncosok fejüket mozgatva, guggolással vegyítve írnak le különböző formátumokat a szalagokkal.

Vannak még színes pompomot viselők is.

Nem volt bonyolult a koreográfia, de mégis élvezetes volt. Nem csak körbe – körbe csigavonalban haladtak,

és sorban álltak,

hanem némelyikük gyorsítás után a levegőben is megpördült.

Minden tiszteletem az övék. Azonkívül a nyakuk is kemény tornának van kitéve. Az állandó fejkörzés, hogy a sapkájukon lógó szalagot mozgassák, igen nagy teher.

Kb. fél órán keresztül hallhattuk-láthattuk őket. Igyekeztem egyszerre két gépet használni, mert nem akartam semmiről sem lemaradni.

Nem tudtam eldönteni, mit csináljak XD. Mindent akartam: fotózni, videózni és nézni is őket. Nagyon hamar elszaladt ez a fél óra.

Átsétáltunk a következő helyszínre, ahol egy kötéltáncos (jultagi - 줄타기) 

ügyes, akrobatikus mozdulatai ejtettek rabul bennünket, 

miközben a háttérben egy dobos adta a zenét az egészhez. 

Egyik nagysikerű filmben a Király és a bohócban is Kam Woo-Seong (감우성)és Lee Joon-Gi (이준기) többek között jultagival szórakoztatja a népet. 

Majd a lovas harcművészeti bemutatóval (Masangjae – 마상재) kápráztattak el minket.  

Volt lovas íjászat,

látványos ostorcsattogtatás,  

akrobatika, egyensúlyozás 

és humor. 

És még mindig nem volt vége az előadásoknak.  A következő helyszínen egy hagyományos esküvőt (전통혼례) nézhettünk végig. 

Régen az esküvő nem csak két ember házasságát jelentette, hanem a két családét is. (Még ma is sok helyen próbálják az anyák a fiatalokat összehozni, ha mondjuk azok lassan elérik a 30-at és a sok tanulás, munka miatt még mindig egyedülállók.) A szertartásra a menyasszony családjánál került sor. Először a vőlegény érkezett meg egy szimbólummal, a fából faragott kacsával 

 – mivel életében az is csak egyszer választ párt magának – a hűség jelképével. Majd meghajolt. Lassan megérkezett a menyasszony is  két kísérőjével, 

akik segítették őt mozgásában, hiszen a nehéz ruhák, hajdíszek alatt mindez nagyon nehéz. Meghajlás

után jöttek az eskütételek,ami a kornak megfelelően  még kínaiul volt írva,  

végül az ifjú feleség gyaloghintón, a férj lovon a férj házába tért.  

A menyasszony arcán a három piros pötty a rossz szellemek távoltartására szolgál.  

Fejdíszei díszesek voltak, de nem giccsesek. Hosszú fekete pántján a virágmintákról az itthoni hímzések jutottak eszembe. 

2-3 napos táborokat is szerveznek, ahol mindezeket ki lehet próbálni, a hagyományos életmódot, játékokat tapasztalhatják meg, a hagyományos művészeti előadások és kultúrális élet keverékét élvezhetik a résztvevők.

Kiürült az „udvar”, mi szépen végignéztük a szobákat, konyhát, kamrát, amelyek a korabeli mindennapokba engedtek betekintést.  

Az egyikben még a gyaloghintót is kipróbálhattuk. 

Az ajtón jókívánság,  

az udvarban tárolásra használt agyagedények sora fogadja a nézelődőt. 

Volt, ahol a babák épp Yutnorit (윷놀이) „játszottak”.  

Nagyon leegyszerűsítve a mi „ki nevet a végén”játékunkhoz hasonlítható. Itt 4 félbevágott rúd eldobott alakzata mondja meg, hogyan léphetünk tovább.

A parkban tovább sétálva elhaladtunk egy kis tó mellett, 

a jól ismert pihenő pagoda mellett,  

a hatalmas fán színes szalagok próbálták távol tartania az ártó szellemeket. 

És elérkeztünk a filmes világba, hiszen sok doramát, filmet forgattak itt és ezekről meg is emlékeztek.  

Pl.: Palota ékköve (DaeJanggeum),The Three Musketeers, 

Tamra, the Island, The Duo, The Face Reader,  

The Secret Door. 

Láthattuk néhány színész formába öntött kezét is: Cho Jung Seok-ét (Oh My Ghost, You Are The Best, Architecture) , Ma Dong Seok-ét (Bad Guys , Shut Up Flower Boy Band , Me Too, Flower, Beastie Boys) , Lee Joon Gi-ét (The King and the Clown, Fly, Daddy, Fly, Hero, Iljimae,Time Between Dog And Wolf, Scholar Who walks the Night) , Song Il Gook-ét (Jumong). 

Lassan a bazársorhoz értünk, 

majd a büfésorhoz.  

A megszokott nagy választék fogadott minket.  

És választhattunk, hogy hagyományosan (földön ülős) 

vagy nyugatiasan (pados) ebédelünk. 

Lepényt (nogdubindaebag - 녹두빈대박) és levest kértünk. Egyszerű és finom volt.  

Jópofa volt látni, ahogy a hagyományt ötvözték a modernitással: telefonfülke nádtetős megoldással XD. 

A kajálda mellett kanálkészítő-mester dolgozott  

Mellette láthattuk a kanalak fejlődését - változását.

Ebéd után még mindig az óriás területen sétáltunk. Csodálatos volt a mini vízesés is,  

és a patak vizéből táplálkozó vízimalom is.  

Nagyon meleg volt. Jó volt látni, hogy a patakban fürdő gyerkőcökre nem szólnak rá a szülők, hogy: „Jajj, gyere ki, vizes leszel, vigyázz a ruhádra! „stb . 

Volt olyan anyuka, aki nem volt rest és az elfekvő slaggal hűsítette 3 gyerekét. 

A korabeli nádtetős házak között egy félig befedett ólhoz értünk. Fekete jeju-i disznó röfögött ott. Mint kiderült, úgy tartották, ha emberi ürülékkel táplálják, attól lesz finom a húsa. És a fedett rész tulajdonképpen az ól tetejére ácsolt pottyantós rész volt, ahova fel lehetett menni. Hoppá XD. Ma már szerencsére nem hódolnak ennek a babonának, maximum nagyon eldugott helyeken. (És persze ilyenkor kell feltenni a „mit vacsorázzunk, sütünk húst?” kérdést. Biztos nem direkt volt XD. 

Ma, ha lehet, csak zöldséget, gyümölcsöt ennénk XD) 

Az utcán különös apró szobrok álltak. Egy jeju-i meséhez-legendához kapcsolódnak. Miszerint Seulmundae nagyanyónak 500 gyermeke volt, akikkel igen  nagy szegénységben éltek. Egyszer levesfőzés közben beleesett a kondérba. Hazatérő fiai nem tudták és ezért megették. Büntetésből kővé váltak.

A farudakból álló kapu megmutatta, hogy a következő háznál most senki nincs idehaza. Majd „visszajövünk”, ha a felsőrudat a földre támasztják. (Régen ez mutatta meg, hogy otthon tartózkodik-e valaki, vagy sem). 

Következett a különböző tetők bemutatása. A tető szerkezete  egyrészt függött a tulaj társadalmi helyzetétől, másrészt a helyszíntől is. Így láthattunk fakéregből, nádból  vagy ívesen futó cserépből készítettet is. Fontos volt a tájolás is, hiszen más volt a szeles területen a fontos (hogy védett legyen) és más délen, ahol örültek, ha a szél átjárta a meleg házat.  

A múzeumban a földművelést, ételkészítést, játékokat modelleztek a betérő látogatóknak.

Az egyik kiállított tárgy egy ajtó volt, melyet rizspapírral vontak be. Az ajtón lévő lyukak úgy keletkeztek, hogy az ellenőrző személyek benyálazták ujjukat és így hangtalanul lehetett a papírt átszakítani és leskelődni. Az ajtó ugyanis a nászéjszakás párok szobaajtaja volt.

    

Gyönyörű folyó mellett mentünk el, ahol még egy tutajra épített nádkunyhót is láttunk. 

Túlparton egy kicsit szellemháznak tűnő épület árválkodott.  

Hosszú volt ez a nap és nagyon meleg is. Átkeltünk a fahídon,  

ahol jól esett a vízparthoz közel, az árnyékos pihenőben lábat nyújtani. 

„Szórakoztatásunk” itt sem maradt el. Egy apróság, a tőlük megszokott félsszel ismerkedett velünk. Persze, amikor „veszélyesen” közel került hozzánk, totyogva hátrált apja védő szárnyai alá.

Lassan elindulunk hazafelé, de előtte vacsora, amit autentikus helyen fogyasztottunk megint.  Már egész rutinosan ülünk a földre XD. Gamjatangot (감자탕) ettünk. 

Burgonyaleves sertésoldalassal.  

Hazafelé eleredt az eső. Nem volt vészes. Szerencse, hogy egész nap gyönyörű időnk volt. Mire Opho-ba értünk, nyoma sem volt a borúnak. Az estét még itt töltjük, holnap megint tovább megyünk. A városból ma sem sokat láttunk, mert csak átrohantunk rajta, mivel a város túlszélén lakunk.

Meglepetésként hideg, mézédes, nem kásás görögdinnye várt minket. Mondhatni vérré vált bennem minden falat. Desszertezés után friss levegőztünk még, mert  viszonylag korán hazaértünk az elmúlt napokhoz képest.

És itt hadd meséljek el egy rövid történetet, amelyet azóta is nevetve emlegetünk. A trambulin. Nem tudom, kinek volt lehetősége kipróbálni. Nekem eddig sosem, bár mindig vágytam rá. Itt lett rá lehetőség a játszótéren. Addigra a sötétség is leszállt és így barátunkká vált. Gyér világítás mellett hívogatott minket egy óriás. Iszonyat jó. Rövid időn belül gyermeki énem jelentkezett. Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Próbáljátok ki, ha van rá módotok. Nagyon sokat nevettünk.

Ennyi a mai nap. Elalvás előtt megkóstoltuk a maggeollit, azaz a rizsbort (막걸리). Érdekes volt ez az erjesztett íz. 

Az unatkozás szót ma sem ismertem.

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~