2017. július 23., vasárnap

Ismertető: Weightlifting Fairy Kim Bok Joo

Már a tavalyi évben is kinéztem ezt a sorozatot, de valamiért mégsem vágtam bele. Nagyon rapszódikus mi alapján választom ki a következő sorozatot... és így is hónapok teltek el mire az ismertető végére értem sok ügyes-bajos dolgaink miatt.
Akkor (is? :D) valami fiatalokról szóló, vicces romantikust kerestem.


Cím: Weightlifting Fairy Kim Bok-Joo (역도요정 김복주)
Műfaj: romantikus, vígjáték
Epizódok száma: 16
Év: 2016-2017
Csatorna: MBC

Szereplők:
Lee Sung Kyung - Kim Bok Joo
Nam Joo Hyuk - Jung Joon Hyung
Kyung Soo Jin - Song Shi Ho
Lee Jae Yoon - Jung Jae Yi
Lee Joo Young - Lee Sun Ok

Történet:
Kim Bok Joo kiskorától fogva súlyemelő és igen ígéretes tehetség. A súlyemelő és RG (ritmikus gimnasztika) egyetemi osztály mindig is "harcban állt" egymással, mert míg az RG-s lányok a kecses tipikus szép nő ideált testesítik meg, addig a súlyemelős lányok koránt sem légiességükről híresek.
Bok Joo egész életében súlyt emelt, azonban lassan nővé érvén szeretne egy csinos hétköznapi lány lenni, akit valaki szeret.
Joon Hyung egy életvidám srác, aki úszóként ígéretes tehetség lenne, ha letudná küzdeni gyerekkori traumáját... Az egyetemen összetalálkoznak Bok Joo-val és ekkor jönnek rá mindketten, hogy általános iskolában egy osztályba jártak.
Whalemény:
Nagyon belopta magát a szívembe ez a sorozat. Történetszintjén a béka segge és a mocsár alja között mozgott, mert effektíve nem sok ívet és fordulatot adtak neki. (emiatt néha sikerült egy helyben ülnie cselekményileg) Mégis a sok színes karakter és butaságaik miatt élveztem az egészet. Nah jó, valljuk be hogy csak Jung Joon Hyung miatt. Nem kicsit örültem a medencés jeleneteinek. Viccelek! De azért... értitek kedves női nézők. Mi lesz velem ha megjelenik vízistenként a következő sorozatában? :D
Fent a történetből kitűnik mennyire is egyszerű az egész. Jung Joon Hyung-ban lévő gyermeki stressz, Bok Joo szerelmi élete, a súlyemelők kontra RG-s lányok (ritmikus gimnasztika) közti mókás ellentét és Jung Joon Hyung bolondságai adták a sorozat sava borsát.
Az RG-s lányok vs. Súlyemelős lányok párharcain a végletekig tudtam mosolyogni. Fantasztikus húzás volt a két sportágat párhuzamba állítani. Illetve a három sportágba ha nem is túl mélyen, de pici betekintést kaphattunk milyen nehézségei lehetnek a sportolóknak felkészülésük során.
Őszintén Song Shi Ho sorsa és búbánatos feje fikarcnyit sem tudott érdekelni, mert semmilyen szinten nem tudták karakterét közel hozni a nézőkhöz, ezért nagy szenvedése is totálisan érdektelen volt számomra.
 
Mindemellett sok nettó f*szság volt a sorozatban:
- akár fogy, akár hízik minek naponta grammra pontosan mérni Bok Joo súlyát? semmi értelme.
- ha súlyt növel és izomra szeretne, miért zabáltatják halálra rizzsel és pizzával tripla adagokban? Értem, hogy az izomnöveléshez energia kell, és sok fehérje. De a pizzában hol a fehérje? És a tripla adag ebédnek se sok értelmét láttam. Értelmesebb sokszor kisebb adagokat enni és létezik fehérje por is, meg... nem sorolom... Olyan volt mintha kb. még az edzőnek se lenne arról fogalma hogy kéne étkeznie egy aktív sportolónak.
Mivel abban is megtudom látni a szálkát, amit alapvetően élvezek, ezért kénytelen voltam a számomra logikátlan megoldásokat megosztani veletek. Viszont számomra az idei évben az egyik legjobb kikapcsolódást adta ez a sorozat. A főhőseink tudatlanul egyre közelebb kerülnek egymáshoz és végre nem a tipikus egymás kezét se merjük megfogni stílusban, hanem teljesen természetesen léptek fizikai interakcióba. Az más kérdés hogy emellett kb. gyermeki örömmel ugrándoztak és dobáltak szívecskéket egymásnak, de az legalább cukinak volt mondható.
És végre nem csak elbújtatva fedeztem fel valódi tartalmat és üzenetet a sorozatban, ami nagyon emelte az éppen elkapott hangulatomat. Tetszett az üzenet, hogy nem kell mindenkinek RG-s lányosan salátáznia és tökéletesen kinéznie, mert így is rengeteg értéket tartogathat. Ne akarjunk tökéletesek lenni nap huszonnégyben, hanem legyünk önmagunk, amilyenek valójában vagyunk vállalva jó és rossz pillanatainkat is, ( és ugyan biztos hihetetlen sokaknak, nekem is) de megtaláljuk a boldogságunk.
Hőseink nagyon éretlenek, mert nem csak Bok Joo-nak voltak buta húzásai a történet során, de ez a gyermeki oldal adta a sorozat legnagyobb buktatóit és legnagyobb húzóerejét is, amit a készítők ezek szerint nagy mellszélességgel bevállaltak.

Jung Joon Hyung
Cuki fiú. Igazából ezzel lehetne a legjobban jellemezni. Cuki és kész passz. A maga bohókás fiatal lendületével sok-sok női rajongónak okozott olvadozós perceket. Leginkább egy mazsolányi kutyushoz tudom hasonlítani, aki néha rosszalkodik ugyan a maga lökött módján, de nagyon sok szeretet ad.
Kicsit felszínesre sikerült traumája és annak megoldása, de még így sem a nagyon gáz kategóriába sorolnám ezt a szálat a sorozatban.
Én ebben a sorozatban döbbentem rá mennyire keverem szegény Nam Joo Hyuk-ot a CNBlue egyik tagjával, aki szintén sokszor szerepel sorozatokban. De szerencsére ez a sorozat tisztázta melyikük melyik, ne kérdezzétek hogy, de sikerül végre megkülönböztetnem őket. :D Sose gondoltam volna, hogy a Surplus Princess Big-je mára nagyon is keresett lesz, bár nem csoda, mert a kedves és szerethető karakterek nagyon jól állnak neki, remélem még sok hasonlóban fogom őt látni.

Kim Bok Jo
Bok Joo számomra elég kettős volt, sok érzelmei által vezetett reakcióját nem tudtam hova rakni és Joon Hyung-al mindketten nagyon gyerekek még a sorozat egésze alatt, annak ellenére, hogy már mindketten egyetemisták. (nyilván az hogy valami egyetemista nem hordozza magában, hogy fel is nőtt és kész passz, de picit több komolyságot elviseltem volna :D)
Szerettem benne, hogy egy teljesen egyszerű női karaktert hozott a maga (szintén) egyszerű gondjaival. És meg kellett tanulnia elfogadnia magát úgy ahogy van, ami valljuk be sokaknak szinte lehetetlen feladat.
Eddig mindig pozitívan csalódtam Lee Sung Kyung-ban a munkáit látva, de Bok Joo-ként végre végérvényesen lemerem tenni a pozitív voksomat mellette. Az alapvetően modellként dolgozó Lee Sung Kyung képes volt a szerep kedvéért hízni, hogy kicsit hitelesebb legyen a szerepben. (igaz még így se szedett fel azért túl sokat) Ez nálam a kinti nagy pálcika sovány vagyok mánia mellett nagyon dicséretes. Illetve a számomra szép és csinos kinézetét totálisan kifordította és hitelesen sikerült tálalnia a teljesen hétköznapi melegítő ruhás, fiús Bok Joot.

Összeséében elmondható, hogy aki belevág egy iszonyatosan cuki és fiatalos sorozatot kap, ami szerintem nagyon jó kikapcsolódást nyújt. Én azóta is csak kellemes belsőmosollyal tudok gondolni sorozatra. Így bátran tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek és azoknak is, akik még eddig nem próbálkoztak ilyen típusú doramával és azoknak is akik mindenképp vágynak valamilyen másodlagos jelentésre, mert tartogat párat ez a dorama. :)

Trailer

Magyar Felirat
Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 8/10
Zene: 7/10

  
 
 
  

1 megjegyzés:

  1. Nekem a legjobb vígjáték volt, amit idén megnéztem. Ugyan Nam Joo Hyuk-tól nem voltam odáig, olyan tipikus kis éretlen, pimaszkodó karakter, ami aranyos, de csak ha mással látom. Én nem értékelném a bohóckodását. Viszont az összhang és a tehetség nagyon összeállt a két főszereplő között is.
    A kedvencem a doki volt. Szeretem a nyugodt, türelmes, kedves embereket. :)
    Nem voltak ebben a doramában véres, rémes, megalázkodós, gyomorforgatós jelenetek, de azért egy-két sablon itt is megjelent. Hála az Égnek, nem olyasmik, hogy kómába esik, amnéziás lesz, meg akarják ölni, meg hasonlók. Olyan jó volt nézni a mellékszereplők szálait is (pl. az edzőnő és a nagybácsi), kivéve persze a tornászlányt, de igazán kellemes, hogy belőle sem egy hárpia lett a végére.
    Amiben nagyon eredeti volt ez a sorozat, és remekül szórakoztam rajta: fogtak pár bevett sémát, romantikus elemet, és teljesen kifordították (pl. a karbaesős, részeg a csaj ezért hazacipelős, ill. a jön az autó, felcsapja a vizet -részletekre gondolok).

    Lee Sung Kyung (Kwan, hehe)végre átkerült a negatív oldalról (Doctors, Cheese in the Trap), a pozitívra. Szerintem rendkívül tehetséges. Teljesen más mimikával, abszolút természetes hozzáállással tökéletesen hihető karaktert jelenít meg. Elegem van már a maszkírozott, kivakolt színésznőkből, akiken látszik, hogy egy fintort sem ereszthetnek meg, mert épp most vakolták ki őket, tehát csak szemmeresztés, és csücsörítés van terítéken.
    Végig szórakoztató, és nem az a tipikus első félidőben röhögünk, a másikban sírunk, hogy a végén döbbenten üljünk a befejezésen. Nekem 10-es. :)

    VálaszTörlés