Ismertető: Attack on Titan / Shingeki no Kyojin (2013)

És nem bírtam megállni, hogy ne írjak erről. :D

Év: 2013
Epizódok: 25
Online nézhetős epizódok

Történet:

Az emberek "békésen" tengetik napjaikat elzártan a világtól, három hatalmas területet felölelő fallal körbe véve. A három fal, három védelmi vonalat is jelent, amik befele haladva egyre kisebb területet védenek már. Nem viccből ítélték magukat önkéntes foglyoknak, a falon túl 5-10-15 méteres embert zabáló óriások hada flangál, várva a lehetőségre mikor törhetnek be az emberek lakta területre.

Főhősünk Eren és barátai Mikasa és Armin a legkülső fal legszélső és legdélibb részén élnek. Eren azt az álmot dédelgeti, hogy csatlakozik a Felderítő egységhez.

A Felderítő egység a három nagy óriások ellen létrejött egység egyike. A Felderítők a falon kívülre merészkedve próbálnak több információt szerezni az óriásokról, hogy legyőzhessék őket. A Rendőri osztag a falakon belüli város biztonságát védi, míg a Falat védő/építő egység a falak állapotáért felelősek és azért, hogy kiszúrják előre, ha valami baj közeledik.

Egy nyugisnak induló nap azonban megjelenik egy minden eddiginél nagyobb óriás és áttörve a falat az emberekre ereszti fajtársait, hogy piros pacsizzanak egyet az emberekkel. Eren és barátai túlélik a vérengzést azonban, Eren anyja nem, ezért hősünk megfogadja kiiktatja az összes óriást.

Whalemény:

Nagyjából egész Magyarország anime közössége nézi/nézte ezt a sorozatot nagy hévvel, mint korábban a Sword Art Onlinet. Így ha akartam se tudtam kikerülni, hiába nézek már szinte alig animéket. Az első rész után én konkrétan sokkot kaptam. (meg alapból ijedős vagyok) Nagyon későn néztük tesómmal és az első részek "brutalitása" kicsit a földhöz vágott, aztán a részek előrehaladtával hozzá is szoktam.

Szerintem rohadt jó az alapötlet, nem a szokványos jaj egy bagázs vagyunk és megváltjuk a világot sztori, bár nyilván felfedezünk benne pár tartós karaktert, de készüljön fel mindenki, hogy ebben az animében Trónok harca szinten (vagy még durvábban) hullanak a bemutatott karakterek és a vér. Jó sok vér, szóval aki nem szereti a túl véres dolgokat készüljön a sok csonkolt végtagra és vérző/haldokló mellékszereplőkre.

Való igaz, kicsit túl sok néha benne a picsogás, lesokkolódás, és az állandó érzelmi hullámvölgyezés. De nyilván érthető is ha ennyi szörnyűséget lát bármilyen katona. Azonban nem menti fel a sorozatot a vontatottság alól. Én néha már nem bírtam annyira érződött, ha direkt húzzák visszaemlékezésekkel és sírás-rívással, esetleg szemszögváltással a sztorit. Ha végig gondoljuk a 25 rész alatt szinte semmi nem derül ki. Csak annyi (és ez nem spoiler): Erennek van egy különleges képessége, van más is aki képes erre, és nem csak az óriások az emberiség nagy ellensége. Még valami? Mondjátok ha van! :D

Minden majd alább felsorolt hibája ellenére én tövig rágtam a körmöm és két nap alatt megnéztem, mert halál komolyan nem lehetett abba hagyni. Nem hiába: oh, rémület jönnek az óriások, csomó embert kinyírtak, azonban akadt egy jó terv, valósítsuk meg, de hopp, már ki is nyírták az egység 2/3-át, szomorkodjunk kicsit, de megint egy pozitív sugallat aztán újra meghal vagy 100 ember. Nagyjából ez az érzelmi hullámvölgy ismétlődik, és nem kapunk igazán nyugis pillanatokat. Ha akadnak is akkor általában valaki mindig elmagyaráz valamit, vagy tervet kovácsolnak, vagy arról beszélnek meghalt-e értelmetlenül a társuk, illetve Eren üvölt torkaszakadtából a semmiért, és Mikasa helyre rakja. Közben persze lassan, de tényleg őrülten lassan cseppentenek nekünk infókat az egész (emberek falak mögött bezárva, és óriások zabálják őket) hátteréről, ami állandó meglepetéseket tartogat és még több kérdést vett fel a nézőben. Mint mindenhol itt is valami hatalmas összeesküvés áll a háttérben, de hát ugye pontosat senki nem tud, csak jelennek meg az Erenhez hasonló egyedek, akik tudnak dolgokat, és embereket is ölnek rendesen, de persze semmit nem tudunk meg tőlük, csak megy Eren után a rohangálás, amikor igazából Eren egy nagy nulla.
Ne merje nekem senki azt mondani, hogy nem, mert az. Elvileg egy normális főhős fejlődik az idő elteltével azonban Erenen ez egyáltalán nem fedezhető fel. Labilis, idegbeteg, és nem tud ésszerűen gondolkodni. Nagy az akarata, mondták az elején... Inkább mondjuk úgy, ha megpiszkálják és elgurul a gyógyszere használható katonaként, egyéb esetben Arminnal többre mennek, mint vele. Kíváncsi vagyok még hány ember hal meg, hogy mindig bedühödjön és végül elérje azt, hogy tegyen is valamit magától egyes szituációkban. Lehet annak tudható be az egy helyben toporgó személyiségfejlődése, hogy igazából a sztori is alig halad előre a 25 rész alatt, de basszusgitár, a főhős arra van, hogy szeressük, nem? Én egy percig se tudtam Erent kedvelni.

Amit még a sorozat ellen tudok felvetni, az emberek fegyverzete lenne. Nyilván látszik, hogy nem a huszadik században járunk, no de ne mondja már nekem senki, hogy a manőverező szerkón kívül eddig egy ember se gondolkodott el még más módszeren. Néha kicsit mosolyogtató volt egy-egy stratégia, amivel megölték az óriásokat. Nyilván nem hozhatom fel hibájának, azt hogy így ugrálni, mint pókember egy gőzzel hajtott géppel elég... lehetetlen, mert mégis csak egy shounen animéről beszélünk. Ezzel az erővel a Bleachen is röhöghetnénk. Mégis kicsit furi, valljuk be. :D
Tesóm jó pszichológushallgatóként felhívta a figyelmem, hogy szenteljek pár sort azért arra is, milyen érzés lehet bezárva és elnyomva lenni egy másik faj által emberként. Az emberek megszokták, hogy ők irányítanak, de amikor szinte tehetetlenül bezártan kell élni nagyjából napi szinte rettegni mikor törik át a védőfalat, azért az elég brutál.

A 25 rész után a nyakamba vettem a mangát is, hogy folytassam a sztorit, mert nagyon érdekel, hogy mi áll az egész mögött. Villámgyorsan ledaráltam, de kb. a semmiért. Amit meg megtudtam azt már az első tíz részből megállapítottam saját magamtól is. Ugyan olyan lassú és vontatott mint az anime, 30-35 fejezet után feladtam. Majd elolvasom a végét, ha kijön egyszer.

Ajánlani, hmm... Nézd meg, és döntsd el tetszik-e! Temérdek hibája van, mégis annyira új az egész, és sokkoló, hogy engem teljesen leültetett és erősen próbált meggyőzni, hogy igenis nagyon jó vagyok és ezt el is hittem neki. De a végén azért hagyott maga után egy kis fanyar utóízt, ha összességében nagyon meg is szerettem.

Pontozás:
Cselekmény: 6/10
Karakterek: 4/10
Rajzolás: 6/10 Hiába a szép rajzolás, néha nagyon spórolósan állóképeket bámultunk.
Zene: 8/10 Sírva könyörgöm meg ne nézzétek az eredeti klipet, csak hallgassátok a számokat. :D