Filmajánló: Kimi ni todoke / From Me to You

Animések és mangások körében egy igen ismert alkotásról lesz szó, méghozzá a Kimi ni todoke lájv eksön filmjéről. :)

Rendező: Kumazawa Naoto
Év: 2010
Játékidő: 128 perc
Szereplők: Tabe Mikako, Miura Haruma ...
Több infó: >>itt<< és >>itt<<

Sztori:

Kuronuma Sawako kiskorától kezdve "ki volt közösítve". Mindenki, akire rámosolyog elnézést kér tőle és lehetőség szerint át rohant az út túloldalára. Sawako, ha mosolyog leginkább a Körben lévő, tv-ből előmászó, halott kis csajra hasonlít. Ezért amikor elkezdi a középiskolát, ráaggatják a Sadako "bece" gúnynevet.

De menjünk egy kicsit előrébb a történetben: Az első iskolai napon, amikor még senki nem tudott róla semmit, összetalálkozik egy sráccal, akin ugyan olyan egyenruha van mint rajta és látszik, hogy fogalma sincs merre kell mennie. Sawako készségesen oda suttogja neki a irányt. Sawako elmosolyodik, - nem Sadakót idéző mosollyal - de érdekes módon a srác nem rohan sehova és nem kér elnézést tőle. Emiatt a mosoly miatt, srác totál belezúg Sawakóba, az pedig csak hab a tortán, hogy kiderül egy osztályba kerülnek. Kazehaya - a srác - odafigyelésének köszönhetően a mindenki által félt Sawako lassan barátokra tesz szert, beilleszkedik az iskolába. Kazehaya azonban elég (vagy túl) türelmes - lehet inkább töketlen - lévén nem bombázza érzéseivel a lányt, és természetesen akad Sawakónak riválisa is, hogy ne csak Kazehaya √2 tempójával legyünk elfoglalva.

Vélemény:

A film alapjául szolgáló manga 2006-ban jelent meg, és a történet azóta is tart. Az két évadot megélő anime nagyjából a 42. fejezetig dolgozta fel a mangát. Most már a manga a 66. fejezetét tapossa. Ami enyhén szólva, rémisztő, mert mind a manga, mind az anime rettentően lassú. A főszereplők alapból nagyon szégyenlősek, ezért lassan oldanak meg minden konfliktust, így mit is csodálkozom ezen. De a fejem a falba vertem, amikor végignéztem az anime első évadát, hogy hogyan lehet így vége egy ilyen hosszú sztorinak.

A második évad egy csöppet pörgősebb lett, így kicsit jobban élvezhető volt. Viszont nem hiszem, hogy tovább kellett volna folytatni a mangát. Igaz, voltak még elvarratlan szálak, például Ryu és Chizu kapcsolata, vagy hogy mi lesz Kenttel, de azokat le lehetett volna rendezni előbb is. Csak ugye lassú víz partot mos elv miatt, nem lettek. Sawako és Kazehaya kapcsolatának újabb fázisához érve, csak tétovázást, sok-sok pirulást, és egymásra mosolygást láthatunk a 42. fejezet után. Senki ne értsen félre. Nem azzal van a bajom, hogy nagyon könnyen zavarba jönnek mindketten, meg túl kombinálnak. Mert mindenki ezt csinálja igazából egy kapcsolat elején, de szerintem ők alapból a túl túl pirulós és kombinálós állapotban vannak. Mindezektől eltekintve végig néztem az anime mindkét évadát, és nem raktam félre. Szóval valamilyen szempontból nagyon aranyosnak és élvezhetőnek tartom a történetet, és a szereplőket is megkedveltem. Olyannyira, hogy nem is volt kérdés, hogy megnézem-e a live action filmet.

A film:

A manga első 27 fejezetét dolgozza fel, tehát igencsak a történet elején járunk, viszont azt nagyon élvezhető formában adagolja. És a zárása azt hiszem, mindenki számára kielégítő. Nem érezzük, hogy megalszik a tej a szánkban nézés közben és a megfelelő színészeket választották a karakterekhez. A legjobban Chizuval és Ayanéval voltam meg elégedve. Ryu az animében kedvenc volt, itt viszont nekem kicsit vesztett fényéből, bár nem tudom megmondani miért, hiszen semmi gond nem volt a színész játékával, a külsejével meg még annyi sem. Váhh ><. A Kazehayát játszó színész (Miura Haruma) korábban a Crow zero II-ben nézett csúnyán és bunyózott, így ebben a szerepben nagyon érdekes volt őt látni. A filmben nagyon tetszett a japán iskolai környezet természetes bemutatása és a film látványvilága is piros pontot kap.

Érdemes az anime, manga, film hármas közül a filmmel kezdeni a Kimi ni todokézést és utána ha tetszett, eldönteni, hogy szüksége van-e az embernek erre a sztorira lassabb, - néha bosszantó - és rajzolt változatban is. Jah, és el ne felejtsem! A stáblistát mindenki várja meg a film végén, mert közben és utána még láthatunk pár képsort a szereplőkről. :)

Trailer:

Anime zenéje: Hát nekem egyik opening és ending sem jött be igazán. Talán ez a leginkább elfogadható mind közül: http://www.youtube.com/watch?v=rYmrbozOnA8

Film zenéje: A háttér zene nagyon kellemes volt, viszont az ending nem hagyott bennem mély nyomot.

http://www.youtube.com/watch?v=t3CpFJ88nQ8

Felirat:

Angol felirattal az egészet felpakolták youtubera.

Magyarul, égetve: http://srsfcknbsns.wordpress.com/2011/03/20/kimi-ni-todoke-live-action/

A film pontozása:

Cselekmény: 10/9

Színészek: 10/8

Zene: 10/8

Könyvajánló: Murakami Haruki - A határtól délre, a naptól nyugatra

Már pár hónapja nagyon nehezen tudom rávenni magam, hogy neki üljek egy-egy regénynek. Egy ideje mangák, meg Oxford bookworms könyveken kívül nagyon mást nem olvastam. Aztán egyik nap egy hirtelen ötlettől sugallva levettem a polcról Agatha Christie-től a Halloween és halál című könyvet, ami történetesen párbaj könyv is, és nagyon meghozta a kedvem az olvasáshoz. Most mégsem arról szeretnék írni, hanem az utána olvasott regényről, Murakami Haruki - A határtól délre, a naptól nyugatra című könyvéről.

Elég régóta szemeztem már az íróval, mert szeretek ázsiai íróktól olvasni. Sokszor van, hogy csalódom bennük, de néhánynak olyan megfoghatatlan hangulata van, ami miatt mindig szeretnék más írótól is olvasni, akár csalódom, akár nem.
Mindig, amikor könyvtárba megyek megnézem a népszerű könyvek polcát, ahol a most felkapott írók könyveit rakják ki, ha éppen végre valaki vissza viszi, mert azok általában nincsenek bent. Nagyon nagy mákomra, amikor bementem a könyvtárba pont bent volt, Philip K. Dick - A Titán játékosai mellett, így mindkettőt elhoztam. :D

A könyvben egy egyke fiú Hadzsime elmeséli életének egy nagyobb szeletét. Fontos volt kiemelni, hogy Hadzsime egyke, mert akkor, amikor ő született minden családban legalább két gyerek volt, és a legtöbben furcsának tartották azokat, akik egyedüli gyerekek. Hadzsimének ezért egy barátja sem volt, addig amíg Simamoto meg nem jelent. Mindketten egyedüli gyerekek, és egyiküknek sincs barátja, talán ezért is lett nagyon szoros a kapcsolatuk Azonban az iskola végével mindketten máshova jelentkeztek tovább tanulni. Hadzsiméék pedig el is költöznek, így elváltak egymástól.
25 év elteltével Hadzsime kiküzdött magának egy kis boldogságot, családja lett és olyan munkát végez, amit szeret csinálni.  Simamoto ekkor bukkan fel, felforgatva ezzel Hadzsime egész addigi életét.

Mindig úgy érzem nagyon nehéz dolgom van, ha olyan könyvet olvasok, ami egyszerűen tetszik, de nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Mindig ujjongok, ha sikerül a megfelelő szóval körül írnom, azt amit gondolok, de ez általában 50%-ig sikerül. Most azért megpróbálkozom vele. :D
Alapjáraton nem kedvelem a melankólikus/szomorú hangvételű történeteket. Ez is valamennyire ebbe a kategóriába sorolható, mégis érdekelt, hogy mi lesz Hadzsimével. Nem azért, mert annyira hihetetlenül imádni való karakter, hanem ezért, mert a maga módján egy egyszerű ember, akinek vannak hibái, és érzései, amik végig kísérik az életét.
Simamotót kiskorában még igen, viszont felnőttként már nem kedveltem. Nem azért, mert ő a csúnya gonosz harmadik, aki elcsábít egy családtól az apát és férjet, hanem mert nem szeretem a hozzá hasonló nőket. Minden nőnek titokzatosak kell lennie valamennyire, de ő nem titokzatos volt, hanem egyszerűen nem mondott magáról semmit. Megfoghatatlan volt Hadzsime számára és mivel ő mesélt, ezért számunkra is az lett. Csak találgathattunk, hogy mivel foglalkozik, milyen élete volt. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a logikám szerint kikövetkeztetett háttér valós-e, és ez nagyon bosszant. A végére már azt sem tudtam eldönteni, hogy mi valós és mi nem az. Tudom elég ellentmondó, és logikátlan ezek után, de azért is volt számomra megkapó az egész, mert nem tudtam sokszor biztosat következtetni, biztosnak vélni bármit is.

Már alig várom, hogy elolvashassam Haruki leghíresebb könyvét a Norvég erdőt. Megpróbálom majd valahol olcsón beszerezni.

Legnézettebb koreai sorozatok (2011)

Mint minden évben, az előzőben is összeállítottak egy listát, hogy Korea hány százalékát volt képes egy-egy sorozat leültetni.

2011 - Legnézettebb doramák:

1. Smile, Donghae – 36.4%, Csatorna: KBS

2. Secret Garden – 30.2%, Csatorna: SBS

3. Ojakgyo Brothers – 25%, Csatorna: KBS

4. I Believe In Love – 23.6%, Csatorna: KBS

5. Women of Our Home – 20.3%, Csatorna: KBS

6. Only You – 19.5%, Csatorna: KBS

7. Princess’ Man – 19.3%, Csatorna: KBS

8. Flames of Ambition – 19.1%, Csatorna: MBC

9. Deep-Rooted Tree – 19%, Csatorna: SBS

10. Sign – 18.7%, Csatorna: SBS

Ha belegondolunk, hogy Korea lakossága közel 50 milla, és abból kivesszük azokat, akik nem néznek tv-t: például: betegek, gyerekek, akik épp dolgoznak, nagyon durván vonjuk le a lakosság felét. Ennek a félnek nézzük a 36%-át. Még akkor is elég durva nézettségi számot kapunk.
Nem csoda, hogy idehaza nem talál piacot rengeteg énekes, színész. Mennyi is Magyarország lakossága? Nagyon durván 10 millió... Ennyi. :D

Ezeket a nézettségi adatokat látva, nem ment rosszul tavaly a KBS-nek. Mondjuk az SBS is kicsit befurakodott, hogy megmutassa azért ő is van. A tavalyi legnagyobb dobása a Secret Garden volt.
Az MBC-nek csak egy helyett sikerült kiküzdenie. 2009-ben náluk futott a A Silla királyság ékköve, 2006-ban a Goong, és 2003-ban a A palota ékköve is. Utóbbi itthon is nagyon népszerű volt. Emlékszem egyik tanárom is mondogatta, hogy nézzük, mert mennyire jó. Azóta se láttam egy részt sem belőle, de ami késik...