21 nap Koreában - 13. rész ~Yudal-hegy~

2015. Augusztus 2. vasárnap

Ma reggel nem kellett korán kelnünk. Vasárnap van, délelőtt istentiszteletre megyünk.  Svédasztalos reggeli várt minket, ahol bőségesen talált magának mindenki a fogára valót. Válogathattunk koreai ételek között, volt saláta, gyümölcs, tofu, leves is.

Az istentiszteleten újabb 2 kórust is hallhattunk. A fiatalok is nagyon tehetségesek voltak.

Amíg tanáraink saját feladataikat intézték, mi a gyülekezet könyvtárában nézelődtünk. Meg is találtam egy nekem való könyvet, mely igazából gyerekeknek készült 20 részes sorozat és képregény formájában egy apa meséli el gyermekeinek az ókori római és görög mitológiát (그리스 로마 신화: A görög és római mitológia). 

Szerencsére egyszerű a szövege, így elmerültem a könyvben. Amikor később könyvesboltban jártunk rá is kerestem, de csak a negyedik résztől volt kapható. De itthon aztán sikerült már beszereznem az első két részt. Sajnos, ahogy nézegettem, ezek a figurák is átestek egy modern rekonstruáláson és a nagy szemű szépségekké alakultak.  Én viszont szeretném, ha ugyanabból a kiadásból lennének meg majd a sorozat részei. 

Délután ismét a Yudal - hegynél kötöttünk ki, de most egy másik részén. 

Itt modern szobrokkal találkozhattunk,  a kültéri szoborpark(유달산조각공원), mely 1982-ben nyílt meg. Sok szobrot lecseréltek azóta, a szobrok többsége 2008-ban került ide a „Természet, kultúra, szobrászat” szlogen alatt.A bejáratnál lévő nagy sziklán a mokpoi születésű kalligráfíró Seo Hee-hwan írása látható (儒達山)A táblán pedig a parkban található szobrok térképe látható.

  

Nekem ezekkel a szobrokkal csak az a bajom, hogy sokszor nem értem, mit akar kifejezni velük az alkotó. így a nagy szobornézős sétát inkább kihagytam (a fotók többségét tanárom készítette) és inkább a táj, a zöld, a távoli házak sokaságában merültem el megint. Egy ideig a fák árnyékában meghúzódó padokon láblógattunk, majd a közelben lévő sportgépeket is kipróbáltuk.     

Utólag megnézve ezeket a szobrokat, azt hiszem, jól döntöttem. Pl.:   

(Lent)Choi Ki-seok: Névtelen (최기석–무제) (állítólag a fény és a levegő áramlásátszimbólizálja, melyek gömbökből állnak) és Jeong Jae-cheol: Aphae-sziget (정재철 - 섬– 압해도)(a „rugalmas” tenger és a természet – sziget harmóniája) alkotása

Bár azért volt olyan is, amit értettem XD Pl Yoon Young-wol Várakozás (윤영월 - 기다림)című szobra: egy női alak várja, hogy családja épségben visszatérjen a tengerről. Még aBaeg Seung-eob Tenger – hullám (백승업-바다 – 파도) alkotása is megvan, amely a tengerben visszatükröződő hullámokat, a csillogó napfényt, a szörfösöket ábrázolja.

Voltak nemzetközi alkotók is. Pl.: a holland Kevin van Braak Egymás nézése (서로바라보기) című szobra

Ha már tengerparti városban vagyunk, egyértelmű, hogy egy igazi autentikus tengergyümölcsei vacsoránk lesz. Kissé felszaladt a szemöldökünk, már előre láttuk magunk előtt a mindenféle izgő-mozgó, tányérból menekülő vacsit, puhatestűek rángatózását brrrrrrrrrr – a hideg is kiráz a gondolattól.  És az igazat megvallva, erre még mindig nem sikerült rávennem magam. Az én kajám nem mozog, nem kacsint, nem táncol és nem menekül, kalimpál és tapadókorongozik, ha a számba szeretném rakni.  Semmit nem csinál. Fixen van a tányéromban, egyszerűen csak van. Megnyugtattak, hogy ezekből kimaradunk XD

Átrobogtunk a városon.

 

Aztán ahogy elhagytuk a várost megint csodás táj vett körül minket. Egymás után váltakozott a zöld dombság, a sárga homok, a tenger mosta partszakasz.

Amíg autókáztunk, a nap is lassan elindult lefelé. Szerencsére olyan helyen jártunk, ahol félre tudtunk állni, hiszen egy napnyugtát (még ha nem is végig) ki ne szeretne látni?  Egyöntetüleg megszavaztuk, hogy a vacsi megvár XD . Azt hiszem, a látványról önmagáért beszél, sikerült egy rövid videót is készíteni , ez az ismert driven megtalálható . Az első képet akkor készítették rólam, amikor a kocsira másztam, hogy a lehető legjobb helyet találjam meg  XD 

Mint kiderült a Jeungdo sziget (증도) bejáratánál vagyunk,  a piros híd a Jeungdo - híd  (증도대교) és vacsorázni is itt fogunk. 2010. márciusában adták át a hidat az autós forgalomnak, így már nemcsak gyalogosan és komppal lehetett megközelíteni a szigetet. Miután kigyönyörködtük magunkat, mehetünk vacsorázni.

Az étterem előtt az ár-apályból nekünk az apály jutott (a nyár ezzel  jár ). Már meg sem lepődtünk , hogy Yi Sun-sin szoborra itt is találkozunk, bár most csak a hátát láttuk.

Az étterem neve igen árulkodó Wangbai „szeletelt nyers hal” Étterem (왕바위회식당) .  

Itt megtörtént, amire nem annyira voltunk felkészülve XD . Bár a pincérnek lett szólva, hogy lehetőleg elénk izgő-mozgó izéket ne rakjanak és ez egy darabig ment is. Aztán vhogy elfelejtődött és a sok tányér arrébbmozgatásakor  leraktak elénk egy furcsa tányért, amin rángatózó izék voltak 😯  

Mivel a mezítlábas- földönülésből amúgy sem gyorsan pattan fel az ember és rohan el asztalokon, embereken átgázolva - mert a vendéget ugye legbelülre ültetik, XD – maradtunk.  Az első sokk után aztán felnevettünk ezzel fel is oldva a dermedt csendet. Eni bátor, vakmerő lányként salátalevélbe csomagolva megkóstolta azt a vmit. Azt tanácsolták, hogy rágjon. Ő rágott és rágott és rágott. Azt mondta, hogy semmi íze nem volt, csak, mint a radírgumi: „ruganyosan rágós textúrája” volt (ahogy vhol olvastuk XD)Az első két képen még jól látszik, hogy nekünk „nem jutott” mozgó izé XD   

Aztán szerintem a pincérnek feltűnhetett, hogy szegény külföldi vendégek lemaradnak az igazi hazairól és gyorsan pótolta, ahogy a fenti kép is tanúsítja XD És gép mögül én is roppant bátor vagyok, egy iciri-piciri videót készítettem, amit drivén megtaláltok XD   

Bőséges és izgalmas vacsi után irány a szállás, amely egy kisfaház –panzió volt a „sztyeppe közepén”, az út mentén.  (슬로시티텃밭체험민박) Még sokáig beszélgettünk és bár laza, de  élményekkel teli napot mondhattunk el most is magunk mögött. 

  

A „koreai”  holddal és madarakkal búcsúzom mára XD

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~