Hatalmas híráradat és várakozás előzte meg ezt a filmet, mely megint egy japánok általi sérelmet dolgoz fel és amelyhez a stáblistát is úgy alakították, hogy tényleg nagyot üssön. Nos, ütni ütött (....1x...talán egy picit) de maradandó tuti nem lesz.
Cím: The Battleship Island (군함도)
Rendező: Ryu Seung Wan Műfaj: háborús, történelmi, dráma
Bemutató: 2017. július 26.
Játékidő: 132 perc
Szereplők:
Lee Kang Ok - Hwang Jung Min
Choi Chil Sung - So Ji Sub
Park Moo Young - Song Joong Ki
Mal Nyeon - Lee Jung Hyun
So Hee - Kim Soo Ahn
Történet:
A második világháború végén járunk, ahol is több, mint 400 koreait tartanak rabszolga körülmények közt egy japán bányász szigeten. Lee Kang Ok zenekarával és kislányával indul útnak, hogy Japánban jobb és biztonságosabb életet élhessenek, ám látszólagos jó kapcsolata a japánokkal mégis azt eredményezte, hogy ők is ezen a szigeten kötöttek ki.
Mindenre képes, hogy kislányának ne essen semmi baja. Mindeközben szövődnek a szálak a koreai függetlenséget elérni vágyó mozgalom környékén is, melynek megbecsült tagja Yoon mester, aki a mozgalom arca és mozgatórugója. Kimenekítésére beküldenek hozzá egy hivatásos, képzett katonát, Park Moo Young-ot, azonban nem minden sikerül úgy, ahogy tervezték és nem mindenki az, mint akinek kint gondolják.
2014 egyik talán legbeharangozottabb filmjét hoztuk most el nektek, mely a koreai történelem egy jeles csatáját hivatott bemutatni, történetesen Lee Sun Shin admirális tengeri ütközetét a japán flottával híres teknőshajójának kíséretében.
Cím: The Admiral - Roaring Currents (명량 ) Rendező: Kim Han Min Műfaj: háború, tradícionális, akció Dátum: 2014. július 30. Játékidő: 128 perc Szereplők:
Lee Sun Shin Admirális - Choi Min Sik
Kurujima Admirális - Ryoo Seung Ryong
Wakizaka - Cho Jin Woong
Lee Whe - Kwon Yool
Haru - No Min Woo
Soo Bong - Park Bo Gum
A most következő film egy meghatározó darabja lett a koreai filmgyártásnak, mivel egy nagyon kemény témát dolgoz fel, történetesen a Koreai Háború eseményeit hivatott 2010-ben, a 60. évforduló tiszteletére bemutatni.
Cím: 71 - Into the Fire (포화속으로) Rendező: John H. Lee Műfaj: háborús, történelmi, dráma Év: 2010 Játékidő: 120 perc
Szereplők:
Cha Seung Won - Park Mu Rang
T.O.P (BIGBANG) - Oh Jung Bum
Kwon Sang Woo - Ku Kap Jo
Kim Seung Woo - Kang Suk Dae
Történet:
Ez a film Korea egyik meghatározó történelmi eseménye alapján készült, mely az 1950. június 25-től kezdődő történéseket mutatja be,melyben végül 71 diákkatona 1950. augusztus 11-én 11 órán keresztül tartotta az utolsó védelmi vonalat a több száz fős észak-koreai képzett sereg ellen a déli területen, várva az amerikaiak segítségét. Mivel a dél-koreai seregnek más területre kellett fókuszálniuk, így magukra hagyták a diákokat, kik előtte pár nappal fogtak a kezükben először fegyvert, és kinevezték Jung Bum-ot vezetőnek, mivel ő volt az egyetlen, akinek már volt harctéri tapasztalata. Kap Jo gyilkosság vádjával kapott büntetést, melynek hatására inkább önkéntesen vállalta, hogy ő is beáll katonának (noha nem volt már diák), viszont teljesen más nézetei voltak a haza védelméről. Így az amúgy is irányításra szoruló ifjoncok a 2 vezető között őrlődtek, közben meg tart feléjük az északi hadsereg.
Whalemény:
Egyik filmvetítés során a KKK-ban láttam ezt a filmet, gondoltam, így biztos rá vagyok kényszerítve, hogy végigüljem. És meg kell mondjam, jól tettem, hogy elmentem rá. Sosem szerettem a háborús filmeket, magát a háborút is mindig értelmetlen erőfitogtatásnak tartottam, ahol csak az ártatlanok sérülnek meg...mégis ez a film egyszerűen lebilincselő. Annyira emberivé tették a szereplőket, hogy tényleg úgy éreztem, hogy ott vagyok velük, és én is épp olyan izgatottá váltam, akárcsak ők. A rendező eszméletlen technikát használt fel a film készítése során, és a szereplők....egytől egyig első osztályú választás. Általában a filmeknél azt szoktuk meg, hogy mindig kicsit kiszínesítik a történetet, kicsit feloldják a végső feszültséget, de itt épp az ellentéte lett. Rosszabbra festették le az egészet, nem adták meg a végén azt a jóleső fellélegzést, és pont ezért ütött. A legvégére dokumentumfilm-szerűen kapunk egy pár perces bevágást a még életben lévő résztvevőktől, ezzel is éreztetve, hogy IGEN, ez MEGTÖRTÉNT.
Nézzük is a szereplőket:
Park Mu Rang:
Észak tiszteletet parancsoló parancsnoka, kinek elsődleges célja elérni Busanig, ezzel is egész Dél elfoglalása. Könyörületet nem ismer, viszont vér profi katona. Nem alkalmaz cseleket, fortélyokat, szemtől-szembe támad, és minden mozdulatát pontosan eltervezi. Lenézi a diákkatonákat, de esélyt adva nekik felajánlja a visszavonulást, cserébe viszont hozzájuk kell átállniuk.
Cha Seung Won-t szánom-bánom, de még csak ebben láttam (most Amyéktől hallok lelki füleimmel egy hatalmas uuuuuuuuuuuuuh-t), de talán jobb is, hogy ezzel kezdtem. Engem lenyűgözött. Olyan energia vette körül végig a filmben, hogy mikor csak a csizmáját mutatták, én már fehér zászlót lengettem volna. Igaz első pillanatra inkább tűnt nekem Rasputinnak a kinézete miatt, de fantasztikusan jelenítette meg a "Szörnyet".
Oh Jung Bum:
Jung Bum veterán diákkatonának számít, hiszen részt vett előtte már másik bevetésen is, ahol szembetalálta magát a halállal, és megérezte, milyen az, amikor teljesen lefagy a sokktól. Ebből tanulva megfogadta magának, hogy sohasem fog többet így lefagyni, mert bajtársai élete múlhat rajta. Rituálisan minden nap végén ír egy levelet édesanyjának, melyet ígérete szerint személyesen fog majd átadni, amikor visszatér.
T.O.P színészként nagyon kezdetleges, de pont ezért lett hihető. Esendő, tapasztalatlan, pont ez kellett ahhoz, hogy a végére felépíthessen egy olyan karaktert, amit lefestettek neki. Sokkal hihetőbben tudta így bemutatni nekünk Jung Bum-ot, mintha egy full profi gyerekszínészt tettek volna be, jópár év manírját magára szedve.
Ku Kap Jo:
Gyilkolt...gyilkos...de mégis a hazájáért bármire képes. Nem lehetett diák a családi helyzete miatt, így legálisan nem is állhatott volna be a diákkatonák közé, de végül sikerült neki, és büszke lehetett magára, hogy igaz, sosem tanulhatott, de mégis az oldalukon állhat, és harcolhat. Kezdetben Jung Bum ellen ment, ahol csak tudott, ám a felmerülő helyzetekben végülis összecsiszolódtak.
Kwon Sang Woo már nem volt fiatal (diák-korú) mikor elvállalta ezt a szerepet, de mégis túl tudtuk tenni magunkat ezen. Többen a rendezőnek is megemlítették, hogy talán egy fiatalabb embert kellene választani Kap Jo szerepére, de végig kitartott mellette, és jól is tette.
Összefoglalva: Nekem hatalmas élményt adott ez a film, teljesen a hatása alá kerültem. Miután kijöttem a KKK-ból, még egy jó ideig bennragadt a fejemben, aztán itthon újra megnéztem. Meglepő módon még mindig ugyanolyan hatást ért el. Minden vágókép full profi és gyönyörű, a háborút viszont meghökkentően életszerűen mutatja be, így a vér is fontos szerepet kap.
Magamon is elcsodálkoztam, hogy hiába voltam teljesen lesokkolódva az éppen látott jelenettől, utána amikor képet kaptunk a diákokról, amint este éppen egymást próbálják feldobni alvás előtt, sikerült velük együtt nevetnem, bár tudtam, hogy a reggel nem hoz sok jót nekik. Zseniálisan oldották meg ezt a kettősséget, hogy érezzük a háború óriási súlyát, mégis nem tudjuk elfelejteni, hogy ez a 71 ember még igazából gyerek.
Fentieket megemlítve ajánlom azoknak, akik érdeklődést mutatnak a történelem ezen időszaka felé, illetve bírják a néha sokkoló képeket, történeteket. Megterhelő lesz, az biztos. De mégis utána nem tud az ember csak ezekre a sokkoló képekre gondolni.
Mindenre képes, hogy kislányának ne essen semmi baja. Mindeközben szövődnek a szálak a koreai függetlenséget elérni vágyó mozgalom környékén is, melynek megbecsült tagja Yoon mester, aki a mozgalom arca és mozgatórugója. Kimenekítésére beküldenek hozzá egy hivatásos, képzett katonát, Park Moo Young-ot, azonban nem minden sikerül úgy, ahogy tervezték és nem mindenki az, mint akinek kint gondolják.
