Ismét tavaszba fordult az idő, mégha az időjárás néha meg is felejtkezik ezen tényről, úgyhogy nem is maradhatott el a Hungexpo területén rendszeresen megrendezésre kerülő MondoCon. Idén 2017. április 22-23-ra esett a választás. Szép számmal kerültek megrendezésre programok, mégha egy épületet "el is veszítettek" a szervezők egy másik esemény miatt. De semmi sem szegte kedvét a csapatnak, töretlenül jöttek a programok és a résztvevők is.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. május 1., hétfő
2015. április 16., csütörtök
Rendezvény: Tavaszi Mondocon (2015)
Évekkel ezelőtt voltam utoljára conon, így úgy gondolván, hogy nagyon sok újdonság fog szembekerülni velem, fogtuk magunkat és testületileg kivonultunk, hogy megnézzük mit is kap az, aki kimerészkedik a Mondocon nevű anime, manga és ázsiai kultúrát kedvelők rendezvényére.
1. Nos először is tömeget, de nagyon nagyot. :D
Azt hiszem eddigi pályafutásom során nem volt részem ekkora tömegben a conok történelmében. Vasárnap mérséklődött a szám, de szombaton azért elő-elő ugrott a tömegfóbiám.
Azt hiszem eddigi pályafutásom során nem volt részem ekkora tömegben a conok történelmében. Vasárnap mérséklődött a szám, de szombaton azért elő-elő ugrott a tömegfóbiám.
2012. június 29., péntek
Rendezvény: CAU workshop és koreai nyelv
A héten hétfőn végre saját szememmel is láthattam a KKK-t. Egy egynapos workshoppot tartottak, aminek keretében több programon is részt vehettek a jelentkezők. Többek között taekwondo, tradicionális tánc, kézműves szoba, samuinori hangszeres workshopra lehetett menni. Én ezek közül a táncosra és hangszeres jelentkeztem fel előre, viszont a helyszínen engedték, hogy átmenjünk másik foglalkozásokra is, így egyedül a teakwondoról maradtam le, bár azt amúgy is csak messziről figyeltem volna. :D
Az első a tánc volt, ami kis késéssel indult, viszont egy nagyon izgalmas óra kerekedett ki a végére. Sajnos összesen öten voltunk, amin erősen csodálkoztam (talán a hétköznapi időpont miatt) viszont ennek a jó oldala az volt, hogy a nyolc lépéses mozdulatnál nem kellett egymáson taposnunk. :D Tanultunk pár alapmozdulatot, amik nézve nagyon egyszerűnek tűnnek, azonban csinálva korántsem azok. Főleg az ötször körbeforgás volt a legnehezebb. A lányok szét forogták az agyuk, miközben mutogatták nekünk, de egyszer sem szédültek el, mi annál inkább. A végén közös fotó is készült az egyikük telefonjával, és megígérte elküldi majd nekünk emailben. Remélem, nem felejt majd el minket. :D
Nem csak ezen a programon, hanem az összes többin egy kedves tolmács hölgy segítségével tudtunk kommunikálni, mert a tanulók többsége nem beszélt angolul, csak pár szót. Ez azonban nem vett vissza egy programból sem.
Ezután átmentünk kézműveskedni, mert kiderült készültek nekünk egy ajándékkal, amire egy nagyon kicsit várnunk kellett. (mint utóbb kiderült hangoltak a zenészek :D) Én közben "sikeresen" átmásoltam egy festett legyezőt, és pont nem a legegyszerűbbet választottak ki. (mert miért ne) A többség azt mondta nem lett annyira béna. :D (bár lehet csak a nyomik iránti kedvesség beszélt belőlük) Tesómé olyan jól sikerült, hogy az eredetit rajzoló fiú megdicsérte a másolatot, és még fotó is készült róla. :)
Végül kiderült a nagy meglepi! :D Előadtak nekünk a diákok. A zongora művészük a saját szerzeményét adta elő, ami iszonyatosan szép volt. Majd szaxofon kvartett következett, akik három számot is előadtak, majd a samuinori hangszeres csoport érkezett. Mindegyik előadás színvonalas volt, ha dönteni kéne, hogy melyik tetszett a legjobban, talán nem is tudnék, mindenesetre többeket nagyon meggyőzött a samuinori előadás és az utána következő workshopon ültünk a legtöbben.
Én már az elején kinéztem magamnak, hogy melyik hangszert szerettem volna kipróbálni, végül nem azt sikerült kapnom, viszont nagyon élveztem annak az ütős hangszerek (nem tudom mi külön a becses neve) a "szétverését" is. :D A tanárunk (mi hárman voltunk) nagy igyekezettel próbálta a nyelvi akadályokat leküzdve (ekkor még nem találtunk tolmácsot) a fejünkbe vésetni a különböző blokkokat, több kevesebb sikerrel. (próbált könnyíteni a dolgunkon, hogy mondta is a hangokat és próbált mindenkit rávenni erre, de csak engem sikerült rávennie, hogy néha mondogassam, hogy kun-tá-kun kun-tá-kun! :D )Külön-külön a blokkokat betudtam tanulni, de összekötni és megjegyezni a sorrendet kevés idő volt. Még szerencse, hogy amikor mindenkit összeültettek egy közös zenélésre, volt aki mutassa nekünk, hogy éppen hogyan kéne csépelnünk a hangszert. :D Itt is volt fotózkodás a diákokkal (én nem mertem oda menni a saját tanáromhoz fotót kéri) de tesómé rohant át a szobán, hogy készítsenek közös fotót az ő tanulóival. :D
Tehát az első napon a KKK-ban fantasztikusan telt. Az biztos, hogy minél több programra igyekszem majd elmenni. :D
Szerdán (27-én) megtartották a legelső koreai alapozó órát. A tanárnőnk rendkívül kedves és véleményem szerint nagyon jó tanár. A csoport elég nagy létszámú, és ami meglepő volt, hogy a 10 alatt és talán (nem akarok senki se öregíteni) 60-70 év fölötti nebulókat is láttam. Most még csak az írásrendszert vettük át, tanulgattunk olvasni, és megtanultuk, hogyan köszönjünk! Tehát:
안녕하세요
만나서 반갑습니다
저는 벌비 입니다
Azaz: Jó napot! Örülök, hogy megismerhetem. Barbi vagyok.
Az első a tánc volt, ami kis késéssel indult, viszont egy nagyon izgalmas óra kerekedett ki a végére. Sajnos összesen öten voltunk, amin erősen csodálkoztam (talán a hétköznapi időpont miatt) viszont ennek a jó oldala az volt, hogy a nyolc lépéses mozdulatnál nem kellett egymáson taposnunk. :D Tanultunk pár alapmozdulatot, amik nézve nagyon egyszerűnek tűnnek, azonban csinálva korántsem azok. Főleg az ötször körbeforgás volt a legnehezebb. A lányok szét forogták az agyuk, miközben mutogatták nekünk, de egyszer sem szédültek el, mi annál inkább. A végén közös fotó is készült az egyikük telefonjával, és megígérte elküldi majd nekünk emailben. Remélem, nem felejt majd el minket. :D
Nem csak ezen a programon, hanem az összes többin egy kedves tolmács hölgy segítségével tudtunk kommunikálni, mert a tanulók többsége nem beszélt angolul, csak pár szót. Ez azonban nem vett vissza egy programból sem.
Ezután átmentünk kézműveskedni, mert kiderült készültek nekünk egy ajándékkal, amire egy nagyon kicsit várnunk kellett. (mint utóbb kiderült hangoltak a zenészek :D) Én közben "sikeresen" átmásoltam egy festett legyezőt, és pont nem a legegyszerűbbet választottak ki. (mert miért ne) A többség azt mondta nem lett annyira béna. :D (bár lehet csak a nyomik iránti kedvesség beszélt belőlük) Tesómé olyan jól sikerült, hogy az eredetit rajzoló fiú megdicsérte a másolatot, és még fotó is készült róla. :)Végül kiderült a nagy meglepi! :D Előadtak nekünk a diákok. A zongora művészük a saját szerzeményét adta elő, ami iszonyatosan szép volt. Majd szaxofon kvartett következett, akik három számot is előadtak, majd a samuinori hangszeres csoport érkezett. Mindegyik előadás színvonalas volt, ha dönteni kéne, hogy melyik tetszett a legjobban, talán nem is tudnék, mindenesetre többeket nagyon meggyőzött a samuinori előadás és az utána következő workshopon ültünk a legtöbben.
Én már az elején kinéztem magamnak, hogy melyik hangszert szerettem volna kipróbálni, végül nem azt sikerült kapnom, viszont nagyon élveztem annak az ütős hangszerek (nem tudom mi külön a becses neve) a "szétverését" is. :D A tanárunk (mi hárman voltunk) nagy igyekezettel próbálta a nyelvi akadályokat leküzdve (ekkor még nem találtunk tolmácsot) a fejünkbe vésetni a különböző blokkokat, több kevesebb sikerrel. (próbált könnyíteni a dolgunkon, hogy mondta is a hangokat és próbált mindenkit rávenni erre, de csak engem sikerült rávennie, hogy néha mondogassam, hogy kun-tá-kun kun-tá-kun! :D )Külön-külön a blokkokat betudtam tanulni, de összekötni és megjegyezni a sorrendet kevés idő volt. Még szerencse, hogy amikor mindenkit összeültettek egy közös zenélésre, volt aki mutassa nekünk, hogy éppen hogyan kéne csépelnünk a hangszert. :D Itt is volt fotózkodás a diákokkal (én nem mertem oda menni a saját tanáromhoz fotót kéri) de tesómé rohant át a szobán, hogy készítsenek közös fotót az ő tanulóival. :DTehát az első napon a KKK-ban fantasztikusan telt. Az biztos, hogy minél több programra igyekszem majd elmenni. :D
Szerdán (27-én) megtartották a legelső koreai alapozó órát. A tanárnőnk rendkívül kedves és véleményem szerint nagyon jó tanár. A csoport elég nagy létszámú, és ami meglepő volt, hogy a 10 alatt és talán (nem akarok senki se öregíteni) 60-70 év fölötti nebulókat is láttam. Most még csak az írásrendszert vettük át, tanulgattunk olvasni, és megtanultuk, hogyan köszönjünk! Tehát:
안녕하세요
만나서 반갑습니다
저는 벌비 입니다
Azaz: Jó napot! Örülök, hogy megismerhetem. Barbi vagyok.
2012. április 7., szombat
Rendezvény: Holdfénycon 2012. április 7.
Április 7-én végül volt időm, így kiruccantam a Holfényconra. Eredetileg nem akartam menni, hiába volt olcsóbb csilliárdokkal a jegy, mint a Mondoconra, és hiába tűnt, a sok reklám és ingyen ajándék miatt menőbbnek, végül a Tégy egy mangát, végy egy mangát kezdeményezés miatt pálfordultam. Ennek köszönhetően nemcsak magamnak, de SP-nek is sikerült jó kis mangákat szereznem, amit ő is megköszönt.
Viszont, mivel annyira, mint amennyire látszik, fanatikus könyvcserés nem vagyok, így csak óránkét egyszer néztem rá a polcra, hátha lesz valami jobb/új/szebb manga mint, amiket elhoztam. Ezért volt szerencsém, mint veterán conra járó, már ha van ilyen titulus, (ha nincs, most ezt adom magamnak) körbepillantani az agyonreklámozott HC-n.
10-re értem a Millenárishoz és egy iszonyat hosszú sor fogadott. Jó bunkó pestiként a sor elejére sétáltam és besétáltam az első 100 vagy 200 emberrel (eme cselekedetet tesómtól szabadalmaztattam, akinek ez az egyik meghatározó skillje). A bejárat elé hatalmas vas állványokat szereltek, és három kapu volt az elővételeseknek, a helyben vevőknek és a cosplayeseknek. Nos, ebből összesen a Cp-sek bejárata funkcionált rendesen, mert a jegyünket csak bent kellett felmutatni, illetve bent a pénztárnál lehetett jegyet is venni, így kb. 100asával engedték be az embereket, és az aulában tipródhattak (ruhatár, jegyvétel, jegyfelmutatás) így a kapuknál kialakított állványok funkciójukat vesztették. Eddig elég sokat beszéltem az állványokról, de nem véletlenül, még fel fognak tűnni, szóval ne felejtsd el! :D
Elmentem jegyet venni. Először, ami szemet szúrt, hogy nem karszalagot kapunk, hanem egy színesre nyomtatott papírt. Ennek az 50%-át Licorne foglalja el, (ide lehetett volna, írni, hogy 3000 Ft fölött lehet levásárolni a jegyet, de hát Licorne még is jobb, mint az információ) aki a félig kilátszó mellét és hasát mutogatja. Plusz a háttérbe sutultak egy szintén CP-s lányt, akinek csak a feje látszik. Szegény…
A jegyem mellé megkaptam a csodálatos Galaktika magazint meg NatGeos újságot a KIDS fajtából. Ebből is látszik, hogy jól belőtték az átlagéletkort a rendezvényre. Felmarkoltam egy programfüzetet, hogy megtudjam, merre találom a mangacserés polcot.

Azt tudtam, hogy a galérián lesz, és jól is tippeltem, továbbá fentre raktak minden japános dolgot, alias Japán falu.
Szóval oda értem a polchoz, ahol egy igen csendes srác ült. Nem szóltunk egymáshoz és rutinos könyvcsereberésként felpakoltam a könyveket és levettem azokat, amik nekem kellettek. Death Note 1,2,3-at vittem meg Batman mangát és elhoztam a Lidércfölde 1,2-t meg az Éjféli opera 1,2-t. A srác továbbra se szólt.
Később kiderült be kell mutatni, mit hoztunk és mit vittünk, hoppá…
Szóval oda értem a polchoz, ahol egy igen csendes srác ült. Nem szóltunk egymáshoz és rutinos könyvcsereberésként felpakoltam a könyveket és levettem azokat, amik nekem kellettek. Death Note 1,2,3-at vittem meg Batman mangát és elhoztam a Lidércfölde 1,2-t meg az Éjféli opera 1,2-t. A srác továbbra se szólt.
Később kiderült be kell mutatni, mit hoztunk és mit vittünk, hoppá…
Elkezdtem körbejárni az árusokat és megakadt a szemem egy kis horgásztavon, amiben egy csomó műanyag virág volt, meg hat műanyag hal. Hallottam a szervezőlány egy másik emberrel azt beszélik, hogy 100 Ft és ha kihalászod a halat, hogy a horog nem ér hozzá a virágokhoz, akkor nyertél egy kis ajándékot. Abban a pillanatban oda rohant két szervezőlány és közölték, legyen inkább két egyforma hal, mert már így is 1 óra telt csak el, de az ajándékok 2/3-a elfogyott. A kis srác rosszul választott halat, mert amit kiszedett, annak a párjának a karikája, amin kitudta volna húzni, beakadt az egyik virág szirmába. Így a szervezőlánynak kellett segítenie, hogy nehogy sírás legyen a vége. Gondoltam, én is megpróbálom, két halat könnyű kifogni.
Mire kimondtam volna, hogy játszom, újra megváltozott a szabály: 10 másodperc alatt kell egy halat kifogni, és ne érj a virághoz. Nem akarom fényezni magam, :D de kinéztem a legjobb pózban lévő halat és mindenki legnagyobb döbbenetére kihúztam 5 másodperc alatt. Nem tudom, ezután volt-e új szabályváltozás, de lehet nekem köszönhetően lett. xD Mondjuk szerintem, úgy sokkal kivitelezhetőbb lett volna a játék, ha két ember játszotta volna. Az egyik kezében a horgászbot, bekötött szemmel és a másik szóban irányítja, és ki kell fogniuk 1 perc alatt a halat. A virágok meg kit érdekelnek. :D
Miután körbejártam az árusokat a megszokott kínálat fogadott. Gondoltam levásárolom a kuponom, amit a jegyem mellé kaptam. Először mangát akartam venni, de a Fumaxnál ugyan azok a mangák voltak leakciózva, mint tavaly, ezért szétnéztem a Holdfény standján és találtam egy Fairy Tail jeles medált 1300-ért. Gondoltam, tök jól járok, 300-ból megúszom. Itt jött a turpisság: csak 3000 Ft fölötti vásárlásnál lehet a kupont beváltani. Állítólag ki volt írta az oldalra vagy valahova, de akkor a jegyen, amit kaptam miért nem volt? Örök rejtély marad… Hát mindegy, végül megvettem és lemerészkedtem az alsó szintre. Igazából az első órában nem is mentem le, mert fent nézelődtem, így fogalmam sem, volt, hogy kockák tömegét és játékok tucatjait találom majd lent…
Külön kivetítő és ”mini színpad” is volt nekik, meg LED Tv-t is promóztak, mintha minden 12-18 éves arra vágyna, hogy LED tv-t vegyen…
A nagyszínpadhoz mentem. Két dolog volt nagyon furcsa:
1. a színpad alakja és kialakítása
2. a konferáló váltás
A nagy színpad, már csak idézőjelesen volt nagy, mert egy térdig erő emelvényt raktak ki, amit körbe pakoltak egy valamit reklámozó dobozokkal, hogy jól nézzen ki. Csak szerintem, inkább gázul nézett ki és félmegoldásnak tűnt, mint jónak. Plusz a konfosoknak semmi fellépőt nem adtak, így minden alkalommal fel kellett ”mászniuk”. A másik változás, hogy a színpad T alakú lett, ami önmagában jó döntés volt, viszont hat hatalmas villódzó monstrumot raktak le a rá, és nem egy fémállványra a színpad fölé.
Ugye, hogy visszajöttek az állványok! Én mondtam! Nem értem, miért kellett kirakni őket, és miért nem a színpadhoz rakták őket és azzal világították be a helyet. Jó, nyilván így is elég napos volt a helyszín és nem kellett őrületes világítás, de a földön lévő lámpáktól pl: a guggoló, lehajló Cp-sekről nem sok facebookgyanús kép készülhetett, illetve azokról sem, akik a lámpa elé álltak, mert csak combtól fölfele lehetett őket lekapni, és többségében oda álltak, mert miért ne? :D
Ugye, hogy visszajöttek az állványok! Én mondtam! Nem értem, miért kellett kirakni őket, és miért nem a színpadhoz rakták őket és azzal világították be a helyet. Jó, nyilván így is elég napos volt a helyszín és nem kellett őrületes világítás, de a földön lévő lámpáktól pl: a guggoló, lehajló Cp-sekről nem sok facebookgyanús kép készülhetett, illetve azokról sem, akik a lámpa elé álltak, mert csak combtól fölfele lehetett őket lekapni, és többségében oda álltak, mert miért ne? :D
A másik furcsaság az, hogy nem Licorne volt a konferanszié, hanem Wittmann Brigitta. Később kiderült azért, mert Licorne főszervező lett. W. Brigi alapjáraton nem csinálta rosszul a programok felvezetését, sőt, ahhoz képest, hogy először volt kint ilyen szerepben, még jónak is mondható, viszont néha túljátszotta, meg néha gyenge poénokkal próbálkozott.
Az első program, amire a nagyszínpadhoz értem a program füzet szerint a TurniX és a Time To Shut Up! lányok volt. Mostanáig nem tudtam eldönteni, a kettő közül melyik lépett fel, mert a nevüket Wittmann Brigi nem mondta meg, csak hogy régóta együtt vannak és együtt Cp-znek. Elég alter volt az eleje, utána még furább lett, végül a harmadik számváltásnál egyszerűen leálltak és a technikusok felé mutogattak, hogy gond van. Álltak még kint pár másodpercig, majd egyszerűen lesétáltak a színpadról. Én meg ültem ott döbbenten, hogy én komolyan ezért fizettem??? Wittmann Brigi felsétált és közölte kis technikai probléma adódott, de visszatérnek a lányok! - micsoda megváltás, gondoltam – Majd felsétált egy fószer és W. Brigi mellett felkonferálta a norton vírusos bácsit, aki majd felhívja a gonosz vírusokra a figyelmünk. W. Brigi meg csak állt a fószer mellett, majd oda szólt neki – leolvastam a szájáról – hogy most egy másik lánycsapat jön. A többit már nem tudtam kivenni, de a fószer győzött, a vírusos bácsi mintha mise történt volna felsétált, Brigiék meg le és a ”vita” tovább folytatódott a színpad mellett, hogy most minek is kéne jönnie. Én ekkor gondoltam, úgy, hogy ideje elsétálni, mielőtt halálra unom magam. Találkoztam egy ismerőssel is, szóval végre nem voltam egyedül, de hogy ti se unjátok halálra magatokat kihagyom az elmentem kajálni és tovább nézelődtem részt. :D
Azt mondtam már, hogy lent játékok voltak, fent meg az animéseknek mindenféle. Fent kialakítottak egy ténylegesen miniatűr színpadot – max négy ember fért el rajta szorosan egymás mellett. Sok jó ember kis helyen is elfér alapot vehették. A Haiku előadást W. Brigi hősiesen végig kiabálta mikrofon híján. Nagy kérdés maradt, hogy miért nem tanultak abból, hogy a B épület elég zajos lesz mindenhol, nemcsak az emberek miatt, hanem akkor is, ha lent a kockáknak bömböltetik a mini színpadon a zenét, a nagyszínpad sem csendes és közben a kockák játékai robbanó, lövő, pittyegő hangokat adnak ki.
Ezután míg az ismerősöm a haiku versenyen ült, gondoltam, meghallgatom a Lolita előadást. Hát a Loliták nem kiabáltak, így még az első sorban is alig lehetett hallani, mit mondanak. Fél óra elteltével megszánták őket és megdobták a lányokat egy mikivel. Éljen!
A Mangakissza emellett a ”színpad” mellett volt. Az elején csak annyi volt kiírva mangakissza, majd dél körül már azt is, hogy személyigazolvánnyal!!! lehet levenni róla mangát és nem mangacserés polc. (gondolom, valaki mangacserés polcnak nézte xD) Viszont a polc mellett csak Leia hercegnő volt aranybikiniben, meg a bonsai standos bácsi, szóval nem tudom kinek a kezébe kellett volna oda nyomnom a személyim. A nagy bonsai fák viszont nagyon szépek voltak, készültek róluk képek:


Cp-sek között több nagyon szép darab volt, és több gyenge. Volt egy lány, akinek nagyon szép volt a Cp-je, íj is volt hozzá, de annyira zavarban volt, hogy az íjból az ideget tolta előre, és úgy pózolt be. Utána szerintem, rájött, hogy rosszul csinálja és markolatot tolta előre, viszont fordítva. Én tökre sajnáltam szegényt, mert tényleg nagyon jó volt a szerelése, csak gondolom most először szerepelt. Nem tudom, nyert-e díjat, de remélem igen. :) A másik nagyon jó Cp a Star Warsból volt, halványlila, hogy kinek öltözött, mert hiába láttam az összes filmet, ez a karakter nem volt benne. Viszont a kép és az öltözék alapján ő volt a másik legjobb. :D
Performanceból pedig, - amin sírva röhögtem - nagyon jók voltak, a Disney hercegnős lányok. Az összes menő kpop számot beépítették az előadásukba, és meglepő módon az abracadabrán csak én visítottam fel a röhögéstől, mindenki más fapofával nézett. Jók voltatok lányok!!!
Eddig maradtam. Utána más dolgom volt, így kettőkor leléptem. Összességében, ha nem szerzek ingyen Csillagsivatag mangát, amit utána becseréltem a Vampire Knight első részére, nem érte volna kimennem a conra, pedig annyira nem vagyok nagy Vampire Knight fan. :D
A con legjobb képe, kommentár nélkül:

Címkék:
anime,
con,
manga,
rendezvény
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)