Az első napunk Koreában, Szöulban. Hajnal van. A többiek még alszanak, nem sokat aludtam, bár otthon is keveset alszom, ez az edzettség megvan. ½ 1 is elmúlt, hogy lefeküdtünk. Az út izgalma, otthoniaknak bejelentkezés és kicsit beszélgettünk is. Az időeltolódást nem érzem, szerencsére. Semmi bajom a tompaságon kívül. Az éjjel a szúnyogok megtámadtak, de hogy honnan jöttek, nem tudom, mert egy darabot nem láttam. Nagyon meleg volt, bár sokat segített a ventilátor, ami meglepően hideg levegőt fújt.
Hogy ne zavarjak senkit sem, felmentem az emeletre. Kinyitottam az ablakot. Milyen csend van. A szomszéd ház nagyon közel van, ha akarok, átlátok hozzájuk.
