21 nap Koreában - 16. rész ~ Andong ~

2015.08.05. Szerda

Szeretek úgy felkelni, hogyha kinézek az ablakon, akkor szép tájban gyönyörködhetek.  A szobánk ablaka egy erdőre nézett, amit este nem is tudtunk élvezni.  A hotel másik oldaláról pedig a városba lehetett ellátni.

Hiába lustálkodhattunk ma kicsit tovább, azt hiszem, elértem a mélypontomat. Teljes alváshiányban szenvedek szellemileg. A szemem is kiég. Persze ez nem az a szenvedés, hogy „most, hú de rossz nekem”, egyszerű tény. 2 hete jöttünk el otthonról, az izgalmaknak köszönhetően már az uccse este se sokat aludtam. Az idő eltolódás miatt az otthoniakkal való beszélgetés is belecsúszik ugye a mi éjjelünkbe. És ami öröm persze, a sok inger, ami ér, az is pörget. Ha bár eddig kétszer nem ettük ugyanazt, és tényleg nagyon finomak a kaják, mégis most úgy érzem, hogy kissé zöld íze van már mindennek és még egy hínárt vagy kimcsit eszek, sírok  :D Szóval kissé merülök, ezért utazáskor félkómázom. Felnézek, nehogy lemaradjak bmiről is, de amint látom, h kékségben úszó hegyek vesznek körül, becsukom a szemem, a táj hasonló, csak pár km-rel arrébb vagyunk :D Aztán belülről megint megszólal a hang, ébresztő…. :D …. Most, hogy így kinyekeregtem magam, utazzunk tovább, lássuk, hol jártunk ma.

A tegnapi x. vacsi-nasitól még mindig jóllakottak vagyunk, ezért a reggelit kihagyva indultunk tovább Andongba, hosszú kocsikázás elé nézünk megint.

Andong (안동시) a Nakdong folyó partján fekvő gyorsan fejlődő város, mely a 2000-es évek elején turisztikai és kulturális központtá vált, minden ősszel megrendezik a Folk Fesztivált.

Egyik híres látnivaló a közeli Hahoe hagyományos falu (Hahoe Folk Village ~ 하회 민속촌), amely a várostól kb 20 km-re található, 2010 óta az UNESCO Világörökség része. Nevét a Nakdong folyóról kapta, jelentése „vízzel körülvett falu”. Bár még ma is lakják, de a turistáknak belépőt kell fizetniük. 1999-ben még az angol királynő is ellátogatott ide. (kép a netről)

Hétvégenként a hagyományos maszkostáncot (Hahoe Byeolsingut Talnori  ~ 하회 별신궅 탈노리) élvezhetjük, amely azokról az isteni lényekről szól, melyek a falut óvták. Egyike Korea legrégebbi ismert maszk táncainak. A Goryeo-dinasztia idejéből származó maszkok közül 11 maradt meg, amelyek a Dél-Korea Nemzeti Múzeumában vannak. A fából készült maszkok a következő karakterek: Gaksi (a menyasszony), Yangban (a nemes), Seonbi (a tudós), Bune (a kacér fiatal nő), Jung (a buddhista szerzetes), Baekjeong (hentes), Halmi (az öregasszony), Choraengi (a nemes szolgája), két Juji (oroszlán) és a befejezetlen Maszk Imae (a tudós őrült szolgája). (kép a netről)

Ha pedig felmászunk a Byongdae sziklára, akkor az egész falut láthatjuk. (kép a netről)

Természetesen , ha már itt van az ember, akkor érdemes a Hahoe Múzeumba (하회탈 박물관) is betérni, amely elsősorban Hahoe kultúrájára épült, de tucatnyi külföldi kiállítás is látható, népmesékében használt jelmezek és álarcok kiállításait nézheti meg az ember. A maszkok egyedülálló történelmét, hagyományait, kultúráját követhetjük végig. (kép a netről) 

A falu egyik híres szülöttje, Rau Seong-ryong (류성룡),), aki a 16.-17. század konfuciánus tudós-tisztviselője volt, a koreai-japán háború után, megírta a Jingbirokot (징비록), amely az Imjin háborúról számol be. Az írást igen nagyra becsülik, elsőszámú forrásként tartják számon a konfliktus tanulmányozásának, valamint a kínai-koreai-japán kapcsolatoknak. Ryu nemrég emlékérmét is kapott 

UNESCO örökség a Bongjeongsa (봉정사) Silla – kori buddhista templom is, mely a legrégebbi faépület Koreában. Az itt található harang és szobor nemzeti kincs. (kép a netről)

Mire Andongba értünk, az ebédidő is eljött, melynek  fő eleme a tofu volt, ez a heotjesapáb (헛제사밥) volt, a bibimbap egy formája.

Ebéd után ellátogattunk a híres Dosanseowon Konfuciánus Akadémiára (도산서원). A Jeoson-korban a híres, jó iskolákat seowonoknak nevezték, amelyeket az akkori diákok, a seonbik (선비) családjai alapítottak. Ezeket az iskolákat mindig vmilyen eldugott helyre építették, hogy a diákoknak semmi ne vegye el a figyelmét a tanulásról. Később az állam is beszállt a finanszírozásba. Ezekben az iskolákban a szigorú oktatás folyt, a diákok itt laktak, élték mindennapjaikat. Mind az iskola, mind a tanulók külseje egyszerű, puritán volt. Ezeket az iskolákat a koreai szellem szülőhelyének is nevezik. Nekik igazán a belső érték számított. Igazságérzetük nagy volt, rendszeresen nyújtottak be olyan kérdéseket a királynak, amivel életüket veszélyeztették.

Az akadémiát 1574-ben alapították (Seonjo király uralkodásának 7. évében), a tanítványok Yi Hwang (이황), másnéven Twoegye (퇴계) tudós emlékére.  Yi Hwang a koreai Joseon-dinasztia egyik legjelentősebb konfuciánus tudósa volt, ő szerepel az 1000 wonos bankjegyen is. A bankjegyen pl azért látható a szilvavirág (매화), mert Twoegye szeretete feléjük ismert volt. Barátainak, tanítóinak nevezte őket és a tanítóknak kijáró tiszteleti nyelvet használta velük kapcsolatban. „ Nézd a folyó vizet, nézd a zöld leveleket. Ha nincs a világegyetemben harmónia, ezek a szépségek sem léteznek. A természet harmóniáját nem lehet csak az anyagi dolgokkal magyarázni.” – vallotta.

1534-ben kitüntetéssel rakta le a közszolgálati vizsgákat, számos fontos pozíciót töltött be. Nem bírta a korrupciót. Több könyvet írt a konfucianizmusról, tehetséges költő és kalligráfus is volt. 1549-ben vonult vissza ide és elkezdte építeni a Dosan Seodangot (도산 서당), ahol tanítványait taníthatta. Mivel nem volt gazdag, az építés 4 éven át tartott.

Az akadémia több épületből áll, van könyvtár, kollégium, oktatórész. Némelyikük, pl. a főkapu Nemzeti Kincsként szerepel. Az akadémiának két célja van: az oktatás és a megemlékezés. Ottjártunkkor is láthattunk oktatáson résztvevőket. A kertben csodálatos fák, az épületekben pedig a kor használati tárgyai fogadtak minket. És ne feledkezzünk meg az én egyik kedvencemről sem, a csodálatos tetőkről. :D

Az iskola előkertjében található egy négyzetalakú kis tó, a Jeongudang (정구당), melyet Twoegye hozott létre, tele lótuszvirágokkal.

Shisadan (시사 단) a domb neve, ahol vizsgáztak a tanulók, ahol kiválasztották a legjobbakat. Valóban semmi nem zavarhatta meg őket. Állítólag 1974-ben a gát elárasztotta a területet, a környező fenyvesek eltűntek, a folyó elszakította a Shisadangot a Dosan Seowontól.

Miután magunkba szívtuk a „seonbik szellemiségét”, megnéztük egy erdőmúzeumot, az Erdei Tudomány Múzeumát. (산림과학박물관). Vmiért csak az előtérben készíthettünk egy fotót, bent nem fotózhattunk sajnos. Az előtérben található szobor, a természet, a fák, az emberek szimbólumát jelképezi 

A múzeumban minden a fáról szólt természetesen. Annak felhasználhatóságáról, életéről, akár háztartási eszközként köszönt vissza, akár házként. A múzeumot azért hozták létre, hogy az erdészeti kultúrát visszahozzák. hogy bemutassa az erdők ökológiáját. az erdőt, mint erőforrást, így láthattunk öreg fűrészüzemet, de megnézhettük fából készült bútorokat is. Sajnos nem maradhatott ki az erdő pusztításának látványa, de annak ellensúlyozására ott volt a jövőbeni erőfeszítések a további katasztrófák elkerülésére, a helyreállítás. Hiszen „Az erdő jövője, a Föld jövője” – ahogy hirdetik. A következő képeket a neten találtam, így kicsit be lehet tekinteni a múzeumba. 

Sajnos zárás előtt fél órával értünk oda, így nem maradt idő, hogy megtekintsük a múzeum mögött található csodálatos világot. A 255 méter hosszú út végén egy csillagvizsgálóból tekinthetünk le az Andong –tóra (안동호), amely népszerű horgász és turista hely. Minden évben megrendezik a népszerű horgászversenyt. A különböző vízinövények között megtalálható a vízi jácint, a lótusz. És egy hajóval akár körbe is nézhetünk. (kép a netről)

Következő állomásunk a Függetlenségi Múzeum volt. A Függetlenség Mozgalom Emlékcsarnoka (경상북도 독립 운동기념관) a Cheonjeon-i régi iskola helyén épült Andongban, mely nemcsak a város, de a szomszédos Gyeongbuk területének függetlenségi mozgalom történetét is bemutatja.

2007. augusztus 10-én nyitotta meg kapuit a Veteránügyi Minisztérium és Andong város támogatásával. Bemutatja az országban terjedő függetlenségi mozgalmat, a japánellenes harcot pl.: 1894-ben bekövetkezett polgárháborút, az 1907-ben létrehozott szövetkezeti iskolát, az 1910-es koreai függetlenségi mozgalmat, az 1920-as és 40-es évekbeli tömegmozgalmat és a diákmozgalmat. Az egyik termet Andong lakosságának nemzeti tevékenységei díszítik. 1910-ben sokan Mandzsúriába menekültek és onnan támogatták az országot. Aktív szerepet játszottak a koreai ideiglenes kormányban, a felkelők elleni küzdelemben és a Koreai Felszabadítási Hadseregben. Pl.: Lee Sang – ryong (이상룡), a koreai ideiglenes kormány katonai ügyeinek vezetője Andongból származik. Sang-ryong Andong kiemelkedő alakja volt, gyakorlati földrajzot tanult, és érdeklődött a csillagászat, a földrajz és a matematika iránt. Elsősorban az oktatás szerepére összpontosított, de 1911-ben száműzték a családot Mandzsúriába. Létrehozta a Shinhung Függetlenségi Iskolát (신흥무관학교), amely alapján a felszabadulás után 1947-ben jött létre a Shinhung Akadémia Szöulban. 

Irány vissza a város, lassan vacsoraidő van. Ha bár az Andong-tóhoz nem mentünk le, de a városba menet elhaladtunk mellette és láthattuk a híd közepén a jellegzetes koreai pihenőhelyet.

A távolban pedig a város toronyházai vártak már minket.

Vacsorára a híres andongi csirkét, a Jjimdakot (안동 찜닭) ettünk. Egyszerre sós és édes is, rengeteg zöldséget tartalmaz. Érdemes megkóstolni a hagyományos módszerrel készült andongi sojut, a makrélát, krizantém teát és a finom almát is.

A hotelba érve rövid pihenő után kimentünk a városba egy esti sétára. Csendes nyugodt város fogadott minket. Bár a piacon elvétve 1-1 árus még megkínált volna minket ilyen-olyan kajával, de lassan ők is elpakoltak. Egy kisboltba azért még betértünk körbenézni, mi mindent lehet kapni és mennyiért.

Éjfél előtt sikerült hazaérni, hogy a hercegnős ágyban ki tudjuk nyújtani a lábainkat. :D :D

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)