Ismertető: Heartstrings/You've Fallen for Me

Pár napja ezt a doramát is kivégeztük. Leginkább Park Shin Hye miatt kezdtem bele, de amikor már letöltöttem az egészet, és néztük volna az első részt elfogott az az érzést, hogy lehet, hogy ezt nem kéne megnézni, mert nem lesz olyan jó.

Nem tévedtem.

Műfaj: zene, romantikus

Év: 2009

Epizódok: 15 + 1 special

Csatorna: MBC

Szereplők: Jung Yong Hwa, Park Shin Hye...

Több infó: >>itt<<

Sztori:

Vegyünk egy tradicionális koreai zenét tanuló diáklányt: Lee Gyu Won, aki szigorú nagyapjával, a híres pansori előadóval él.

És a modern zene tanulmányokat folytató osztály tanulóját Lee Shint, aki Stupid nevet viselő banda tagja, és akiért minden lány oda van, de ő egy pár tíz évvel idősebb tanárnőbe esett bele.

Ahogy az szokott lenni, Gyu Won az elején ki nem állhatja Lee Shint, majd idővel totál belezúg. A fiú a tanárnő iránti érzései miatt, kb a sorozat feléig nem történik semmi érdemlegesnek mondható a főszereplők között, csak a szegény kis kölyök kálváriáját látjuk, aki nem kapja meg a nénitől, amit akar. Tudom, ez elég erős túlzás, de engem rémesen bosszantott, hogy Lee Shin miért van annyira beleesve egy nála 12 évvel idősebb nőbe. Minden épeszű és helyes pasi a fiatalabb lányokra bukik. Ez a pasinak kell idősebbnek lennie kód asszem belém van írva, szóval számomra, amíg le nem zárult ez a rész, kész szenvedés volt a sorozatot nézni.

Hogy ne csak ez a szerelmi szál legyen a sorozatban beleraktak egy előadást, amire az egész iskola készül néhanapján, a sorozat végén már kicsit többet. Eme darabnak a rendezője, aki a fentebb említett tanár nő volt szerelme, kinézi magának Gyu Wont és mindenáron őt akarja megtenni főszereplőnek. A lánynak táncolni és énekelni kéne, annak ellenére, hogy soha életében nem csinált mást a gayageumon (népi hangszer) való játszáson kívül. És természetesen  az egész hangsúlyozom MŰVÉSZETI iskolában nincs más tehetség, csak az igazgató idegesítő lánya, aki az ellenfele lehet, mert pár napi gyakorlás után hihetetlen dolgokat képes produkálni Gyu Won.

Továbbá beleraktak Lee Shin és Gyu Won szülei közötti szövevényes viszonyt, amit idővel el is hagynak, mintha nem is történt volna semmi, majd mint apróságot a végén felhoznak.

Whalemény:

A sorozat tele van sok-sok klisével, és sok zenés jelenettel, amik csak úgy lógnak a levegőbe, mert az éppen aktuális hangulatot próbálják sikertelenül megragadni. Emellett szinte egy cseppnyi izgalom sincs benne. Mondhatjuk, hogy könnyed, mert az, de egyáltalán nem élvezhető. Nincs benne semmilyen erősebb bonyodalom, minden csak úgy félbeszakad egyszer, vagy gondolnak egyet a gonoszok és más csinálnak.

Egyedül a Windflowers zenéjét tudtam teljes szívből szeretni, mert iszonyat jó zenét produkáltak. Illetve nagyon megkedveltem a nem kissé buggyant Stupid dobost és a rendezőt.

A végére kezdett már az egész unalmas lenni, beleraktak egy újabb és egy újabb "bonyodalmat", amivel izgalmasabbá akarták tenni a már ellaposodott epizódokat. Az egész alatt viszont olyan érzésem volt, hogy senki, még a színészek sem, nemhogy a forgatókönyvíró, nem gondolták át ezt a sorozatot, csak egyszerűen csináltak egyet, mert volt rá pénzük.
Míg a sorozat elején Gyu Wont volt halálosan oda Shinért, miután összejöttek simán úgy érezhette az ember, hogy egyedül Shin teper, ezért a kapcsolatért.

Így a végére kivételesen úgy érzem, kell szóljak pár szót a magyar feliratról is: nem akarom leszólni a Dwaejitokki fordítócsapatot, mert nagyon kedvelem őket, rengeteget dolgoznak és nagyon sok szuper feliratot köszönhetünk nekik, de ebben a feliratukban több magyartalan mondatot is felfedeztem, néha pedig érezni a tükörfordítást. Ügyesebbek ennél, ezért csodálkoztam is .

A sorozat nem elviselhetetlenül rossz, de sosem aggatnám rá a jó vagy nagyon jó jelzőt, nekem egyszer bőven elég volt végig nézni. 

Trailer:

Zene: Címadó dal és az OST letöltés
Felirat: Dwaejitokki Fansub

Pontozás:
Cselekmény: 10/3
Színészek: 10/5
Zene: 10/7