Cím: Rich Man (리치맨)
Műfaj: romantikus, vígjáték
Epizódok száma: 16
Év: 2018
Csatorna: MBN, Dramax
Szereplők:
Suho - Lee Yoo-Chan
Ha Yeon-Soo - Kim Bo-Ra
Oh Chang-Suk - Min Tae-Joo
Kim Ye-Won - Min Tae-Ra
Ha Yeon-Soo - Kim Bo-Ra
Oh Chang-Suk - Min Tae-Joo
Kim Ye-Won - Min Tae-Ra
Történet:
Kim Bo-Ra végzős egyetemistaként szeretné megtalálni helyét a munka világában. Kb. 31 helyen járt állásinterjún, de mindannyiszor kudarcba fulladt a próbálkozása. Végül csalódottságában elmegy az akkori vezető IT cég, a Next In állásinterjújára, aminek a vezetője nem is annyira ismeretlen számára.
Whalemény:
Egyszerű ugyanakkor nehéz is egy olyan sorozatba belekezdeni, aminek már egy feldolgozását korábban már láttam (japán Rich man poor woman). És az a feldolgozás korábban felkerült az örök darab ázsiai sorozataim közé. Volt egy sejtésem, hogy nem fogja tudni azt a bizonyos lécet megugrani a koreai változat (mint visszatérése után Sano az átlagot, lásd Hanakimi). Ezt a gondolatom Sophie is megerősítette egy messenger beszélgetésben, hogy szerinte sem fog nagyobb élményt adni. Próbálkoztam minden az idő által keltett szentimentális emléket kizárni, miközben haladtam a részekkel, de azt már itt le kell szögezzem, hogy a régebbi japán sorozat jobb. Sokkal-sokkal jobb. Pont. Passz. Bumm. Természetesen ez az én whaleményem.
Ugyanakkor ez a koreai sem rossz, hiszen megtettek mindent a történet kisebb változtatásaival, hogy modernebbé, vagyis inkább "maivá" tegyék. Többek között markánsabb élt kapott a gazdag férfi egoizmusa, a céges partner (Tae-Joo) személyisége és hogy hogyan jutott arra a bizonyos szemétségi pontra. Meg természetesen szép csilli-villi minden.
A mellékszereplők sem voltak elfelejtve, kellemes részei voltak a történetnek.
Összességében az alaptörténet minden fő pontját visszakapjuk. Megvalósították ugyanazokat a pillanatokat, ugyanazokkal a fordulópontokkal, azonban adtak hozzá nekünk egy Tae-Ra-t, aki valahogy kilógott a történetből (Min Tae-Ra Yoo-Chan céges partnerének a húga, aki természetesen kőgazdag). Tae-Ra valamikor réges-régen egy kellemes napot együtt töltött Yo-Channal, aki az arcfelismerés zavara miatt nem emlékszik rá (szappanopera lvl.2). Jó, igazából nem lógott ki annyira... talán fószereplő megismerésében ő segített legjobban a nézőknek és magának Yoo-Channak is. Azonban ha gondolatban kitöröljük a jeleneit, úgy összességében nem fontos motorja a sorozatnak. Szép, karizmatikus és ennyi. Csak ugye mind tudjuk, valahogy össze kell unalom nélkül hozni a 16 részt.
Lee Yoo-Chan
Nagyon fiatalon kiderült róla, hogy egy zseni. Amellett hogy reform ötletei vannak, nehezen illeszkedik a szabályokhoz, asszertív, nyers, önfejű és ha nem vagy hasznos nem kellesz elv szerint él. Hasonló jellemzői voltak Oguri Shun által megszemélyesített karakternek is, de a koreai verzióban ezek mind hangsúlyosabbak lettek. Egy igazi kőbunkót kaptunk az első részekben. Nagyon sokáig nem is nagyon tudtam hova tenni. Mindenki körbeugrálta. Azt csinált, amit akart. És még a "szeretteivel" is bunkó volt. Elképesztő. Engem ez felháborított. Aztán jobban megismertünk a kapcsolatait és őt magát, ami árnyalta a képet, de valahogy nem tudtam elfeledni.
Kim Bor-Ra
Ahogy Yoo-Chant zseninek tartották Bo-Ra is az lehetett volna, de valahogy a társadalom le se tojta, hogy pár nap alatt egy lexikont megtanult kivülről, majd azt pontról ponta visszaidézte. Koreában ez úgy tűnik, nem számít kiemelkedő tehetségnek. Elhiszem, hogy a folyamatos változás, az innováció és az új ötletek most a legfontosabbak, de hogy ne lenne a képességeire szükség 31 helyen azt nem. Egyébként a színésznő nagyon kis kompakt cukiság lett a szerepre. Jól terelgette a baba Yoo-Chant.
Összefoglalva:
A japán verziót kedvelők lehetséges, csalódni fognak a koreai változatban. Azonban a koreai sorozatokhoz mérten egy viszonylag jó feldolgozása született a történetnek, természetesen apróbb változtatásokkal. Nem egy örök darab, viszont egy alkalomra ajánlom megtekintésre.
Trailer
Magyar Felirat
Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 6/10
Zene: 7/10
Kim Bo-Ra végzős egyetemistaként szeretné megtalálni helyét a munka világában. Kb. 31 helyen járt állásinterjún, de mindannyiszor kudarcba fulladt a próbálkozása. Végül csalódottságában elmegy az akkori vezető IT cég, a Next In állásinterjújára, aminek a vezetője nem is annyira ismeretlen számára.
Egyszerű ugyanakkor nehéz is egy olyan sorozatba belekezdeni, aminek már egy feldolgozását korábban már láttam (japán Rich man poor woman). És az a feldolgozás korábban felkerült az örök darab ázsiai sorozataim közé. Volt egy sejtésem, hogy nem fogja tudni azt a bizonyos lécet megugrani a koreai változat (mint visszatérése után Sano az átlagot, lásd Hanakimi). Ezt a gondolatom Sophie is megerősítette egy messenger beszélgetésben, hogy szerinte sem fog nagyobb élményt adni. Próbálkoztam minden az idő által keltett szentimentális emléket kizárni, miközben haladtam a részekkel, de azt már itt le kell szögezzem, hogy a régebbi japán sorozat jobb. Sokkal-sokkal jobb. Pont. Passz. Bumm. Természetesen ez az én whaleményem.
Ugyanakkor ez a koreai sem rossz, hiszen megtettek mindent a történet kisebb változtatásaival, hogy modernebbé, vagyis inkább "maivá" tegyék. Többek között markánsabb élt kapott a gazdag férfi egoizmusa, a céges partner (Tae-Joo) személyisége és hogy hogyan jutott arra a bizonyos szemétségi pontra. Meg természetesen szép csilli-villi minden.
A mellékszereplők sem voltak elfelejtve, kellemes részei voltak a történetnek.
Összességében az alaptörténet minden fő pontját visszakapjuk. Megvalósították ugyanazokat a pillanatokat, ugyanazokkal a fordulópontokkal, azonban adtak hozzá nekünk egy Tae-Ra-t, aki valahogy kilógott a történetből (Min Tae-Ra Yoo-Chan céges partnerének a húga, aki természetesen kőgazdag). Tae-Ra valamikor réges-régen egy kellemes napot együtt töltött Yo-Channal, aki az arcfelismerés zavara miatt nem emlékszik rá (szappanopera lvl.2). Jó, igazából nem lógott ki annyira... talán fószereplő megismerésében ő segített legjobban a nézőknek és magának Yoo-Channak is. Azonban ha gondolatban kitöröljük a jeleneit, úgy összességében nem fontos motorja a sorozatnak. Szép, karizmatikus és ennyi. Csak ugye mind tudjuk, valahogy össze kell unalom nélkül hozni a 16 részt.
Kim Bor-Ra
Ahogy Yoo-Chant zseninek tartották Bo-Ra is az lehetett volna, de valahogy a társadalom le se tojta, hogy pár nap alatt egy lexikont megtanult kivülről, majd azt pontról ponta visszaidézte. Koreában ez úgy tűnik, nem számít kiemelkedő tehetségnek. Elhiszem, hogy a folyamatos változás, az innováció és az új ötletek most a legfontosabbak, de hogy ne lenne a képességeire szükség 31 helyen azt nem. Egyébként a színésznő nagyon kis kompakt cukiság lett a szerepre. Jól terelgette a baba Yoo-Chant.
Összefoglalva:
A japán verziót kedvelők lehetséges, csalódni fognak a koreai változatban. Azonban a koreai sorozatokhoz mérten egy viszonylag jó feldolgozása született a történetnek, természetesen apróbb változtatásokkal. Nem egy örök darab, viszont egy alkalomra ajánlom megtekintésre.
Trailer
Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 6/10
Zene: 7/10
Az eredetije nekem is nagy kedvencem volt. Sajnos a felirata még nincs teljesen kész, ezért még nem nézhettem meg.Bár egy kissé én is szkeptikus vagyok a koreai feldolgozásokkal.
VálaszTörlés