Először is, minden kedves követőnknek, olvasónknak nagyon boldog, sikerekben és doramákban gazdag új évet kívánunk!
Nem semmi évtizedet hagytunk magunk mögött...huuuuuuuuuhh.....csak úgy elsuhant :O
Ha csak visszagondolunk sokunk legelső doramáira (You're Beautiful [2009] / Boys over Flowers [2009]) mindezek beindítottak egy olyan cunamit, ami mára szinte megállíthatatlan lett és ez szerencsére minket is el/összesodort.
Sok mindent kaptunk ezen időszak alatt és reméljük piciny oldalunkkal tudtunk kicsit mi is visszaadni vagy legalábbis egy kicsit segíteni átlátni ezen az élmény-cunamin :)
Ehhez kapcsolódóan szeretnénk mindenkit meghívni >>Facebook oldalunkon << található kis nosztalgiázásunkra, mely keretében időről-időre szavazásra bocsájtunk azonos műfajú doramákat, melyek között a különbség megjelenésük éve lesz, legelőször is kezdjük az
"évtized eleje (2010) vs évtized vége (2019)"
alkotásaival :)
Tartsatok velünk ezen kis nosztalgiavonaton és persze jöhetnek a szavazás alá kommentben élmény-whaleményeitek is :) :)
Immáron nem első alkalommal kerül sor ezen a blogon MIYAVI koncertbeszámolójára és nagyon reméljük, hogy nem is utolsóként. Személy szerint már 4. alkalommal volt szerencsém élőben is részese lenni előadásának és remélem, hogy még legalább ennyiszer tudom majd újra és újra "papírra vetni" ezen sorokat.
Ugorjunk is csak fejest egy remek éjszakába.
Idén május végén robbant a hír, hogy gitár szamurájunk megint csak útnak indul egy világ körüli turnéra - persze megint csak nem semmi koncertszámmal - így mi is megint belekerültünk. Mint ahogy megszokhattuk, most is a Livesoundállt a szervezés mögött, helyszínnek pedig (szerencsére) visszatértünk a Barba Negrához, az időpont pedig 2019. október 21. lett.
Júliusban kijött új albumja is, a No Sleep Till Tokyo, melyben már szépen helyére került az egyensúly az elektronikus új stílus és a régi letisztultabb/rockosabb vonallal, így még nagyobb izgalmakkal vártuk az októbert.
Az idei fanproject kezdetben a már jól bevált volt - vagyis a 2017-ben sikert aratott szívecskék - aztán szinte utolsó pillanatban egy még jobb ötlet született belőle és gondolom nem mondok újat azzal, hogy "WOOOW mekkorát ütött!!!!"
Nagyon szépen köszönjük a Miyavi Hungary oldal adminjának és lelkes segítőinek a projectet, amiről Tőlük bővebben is olvashattok az alábbi linken >>ITT<<
De térjünk is csak rá magára a koncertre.
Végre ezévben Miyavinak már jutott pár napja Budapesten is, nem csak átrohanóban láthatta a várost és ezt kihasználva szépen gyorsan le is forgatott nálunk egy klipet, szóval nem győzzük kivárni, mi is született nálunk :)
Majd október 21-hez érve eljött a várva-várt nap is.
Este 5-től a Barba Negra kitárta kapuit és el is kezdett szépen gyűlni a tömeg, majd a fanproject szervezői szépen el is kezdték kiosztogatni az est meglepetéseit, melyet majd az Under the same sky c. dalnál kellett felmutatni.
19 órakor pedig elkezdődött a beengedés és személy szerint én most nagyon örültem, hogy azonnal 20 órától már Miyavi kezdett.
Be kell valljam az igazat, nagyon tetszett, hogy visszatalált a régi egyensúlyhoz/ritmusokhoz úgy, hogy azért beleszőtte a felvett elektronikus vonalat is. 2017-ben kicsit kiforratlan volt még ez a stílusváltás, az akkori album dalai sem lettek olyan erőteljesek, de mostanra már benne is összeérett ez az egész és megint csak egy tüzes koncerttel lepett meg minket.
Amint a húrok közé csapott, Miyavi azonnal felrobbantotta a színpadot lehengerlő energiájával.
Az első blokk az új lemezekről tartogatott csemegéket remek hangszereléssel, melynél most Bobo távolléte miatt egy vendégdobos (Anthony) kísérte, a DJ pultnál meg már a 2017-es koncert alatt is megismert DJ Jonny-t láthattuk.
A felcsendült dalok közt most gyakrabban hallhattunk Miyavitól kisebb beszédeket is, többek között minden egyes alkalommal felhívja a figyelmünket a világban zajló háborúkra, menekültekre és legfőképp a nélkülöző gyerekekre és megsegítésükre. Illetve most városunkról is szívesen osztott meg pár általa tapasztalt újdonságot (például, hogy rájött, hogy Budapest Buda és Pest-ből áll).
Szóba került persze új filmje is, a Demóna 2, mely október közepétől már nálunk is látható, így azonnal el is küldött mindenkit moziba.
(Itt teszem hozzá, hogy jó "diák" lévén meg is néztem, és aki látta az első részt és tetszett, annak csak ajánlani tudom. Látványos, jó kis mese. És ha Miyavi még csak biodíszlet is a filmben <sok szövege/szerepe nincs> akkor is szívmelengető meglátni -feljebb katt az insta posztra és azonnal le is leplezi magát :) )
Visszatérve a koncerthez: A középső blokkban aztán kaptunk zúdítva mindent, ami szem s szájnak ingere. Személy szerint hatalmas pipa került a bakancslistámra azzal, hogy hallhattam élőben a Selfish Love-ot, mely ugyebár nem mondható már mai számnak.
Ebben a blokkban került sor a fanproject-es dalra is, melynél az egész közönség szépen tartotta magát ahhoz, hogy a szám kezdetéig egy pálcika sem került elő, majd amint megszólalt az első pár taktus már fel is került a magasba mind a három égi tünemény.
Főszereplőnk annyira bele volt merülve a dalba, hogy már kezdtük azt hinni, fel sem fog nézni az első refrénig, de csak sikerült és ekkor következett a hatalmas mosoly meg a majdnem elfejetett dalszöveg ettől a pozitív sokktól :) Fel is ugrott az egész management a színpadra és össze-vissza videózták, fotózták a tömeget és magát Miyavit is, akinek levakarhatatlan volt a mosolya.
Ezután persze végleg elgurult a "gyógyszer" és olyan erők szabadultak fel, ami aztán lesöpörte a színpadot és minket is. Miyaviról már patakokban folyt a Niagara, de semmi sem tántoríthatta el az este felgyújtásától.
Végül felvette a koncert egyen pólóját és 4 számot még lenyomott az Encore részben, de legszívesebben még 4x ennyit is meghallgattunk volna.
Plusz adalék volt az estéhez, hogy Miyavi kisebbik lánya, Jewelie épp a 9. szülinapját tartotta, így persze nem maradhatott ki a Happy Birthday szám sem közösen.
Katt az alábbi insta videóra, és azonnal láthatjátok a meglepit :)
Miután az utolsó számnak is vége lett, jött a "könnyes" búcsú és a 200-on hagyott pulzusszám, mely egész éjjelre megmaradt és megint csak egy felejthetetlen élményt adott nekünk.
Miyavinak ez a koncertje hazánkban már a 6. volt, és ha nem is napra pontosan, de 10 éve lépett először át határainkon és azóta mondhatni már visszatérő vendég. Reméljük megint csak hagytunk benne egy olyan nyomot, aminek hatására amint lehet újra ellátogat hozzánk, mi pedig megpróbáljuk a lehetetlent és megpróbáljuk még jobban meglepni. A koncerten elhangzott dalok:
01. Stars
02. Flashback
03. In Crowd
04. Rain Dance
05. No Sleep Till Tokyo
06. Tears on Fire
07. Other Side
08. Guard You
09. Selfish Love
10. Subarashiki kana, kono sekai - What A Wonderful World
11. Under The Same Sky (fanproject dala)
12. Ha!
13. Strong
14. Fire Bird
15. Raise Me Up
16. DAY 1 ENCORE:
17. Fragile
18. Long Nights
19. The Others
20. What’s My Name
Köszönet a fotókért ~msandingo~nak, aki lelkesen kísér el engem már 4. alkalommal Miyavi koncertjeire, így jöjjön most tőle is egy kis whalemény :)
~msandingo~: "Van az a zene, ami kihagyhatatlan" "-Jössz? -Jövök! -Nem dolgozol? -Megoldjuk…"
és megoldottuk. És így jutottam el immáron a negyedik Miyavi koncertemre. És milyen volt? Jó! Bővebben? Tök jó!
Kicsit ugyan tartottam tőle, mert a 2017-esen nekem sok volt az elektronikus rész, de Apci az Apci és kizárt, hogy kihagyjam. És milyen jól tettem.
½ 7 körül értünk a Barba Negra Clubhoz, ahol örömmel találkoztunk régebbi ismerősökkel és a Miyavi Hungary néhány segítőjének köszönhetően kézhez kaptuk a fanproject csillagjait, holdjait, felhőcskéit.
Egész jó helyre sikerült a teremben állni, az ötödik sor közepéről minden látható volt és magas emberek sem álltak előttünk XD Az egy órás várakozás gyorsan elröpült, a közönség soraiból fel-felhangzó hívó szavakkal már hangoltunk. És aztán megjelent Miyavi. Fehér ruhája, ezüstös haja vakított a színpadon. Megszokott és kedvelt dobosunkat, Bobot idén sajnos mellőznünk kellett, de Anthonyban sem kellett csalódnunk, aki helyette játszott.
MYV idén sokkal többet beszélt, mint tavaly előtt.
Beszélt a filmjeiről, budapesti rohangálásáról (klip-készítés), ENSZ munkásságáról is. Illetve Jewelienek, az egyik lányának is velünk együtt küldött szülinapi üdvözlést, ha már nem tudott ott lenni vele. Néhány rövid mondatot magyarul is mondott, ami (fura ezt a szót vele kapcsolatban használni) tényleg cuki volt.
Nemcsak az új lemezről játszott nekünk, hanem régebbi pörgős számokat is. Miyavi uralta a színpadot, hol itt volt, hol ott. Rohangált, pörgött, végigsöpört, mint egy szélvész és közben játszott a húrokon. Azt (is) szeretem benne, hogy látszik, ő is élvezi. Átadja magát a zenének, de nem feledkezik el közben a közönségről sem. Magával ragadott, az erő és az élet sugárzott belőle.
A rajongók tomboltak. Amikor felcsendült az Under the Same Sky című szám, a magasba emelkedtek a holdak, csillagok, felhők. Miyavi először észre sem vette, gitárjára koncentrált, de amint felnézett meglepődött. Saját bevallása szerint annyira, hogy majdnem elfelejtette a szöveget, az est fénypontjának nevezte. Amikor látod a magasba emelt pálcákat, a körülötted tombolókat, hallod a zenét, mely magába szippant, felemel, csak azt veszed észre, hogy önfeledten ugrálsz te is. Mert itt nem lehet mást csinálni. Vonz a szamuráj kisugárzása, vidámsága, életszeretete.
És amikor 2 óra múlva hazafelé tartva még belül pörögsz, néha elmosolyodsz magadban, mert rájössz, hogy 40 felett is van az a zene, ami kihagyhatatlan. Mert annyira feltölt, hogy tudod, érzed, ez napokig kitart még.
Mert Miyavit lehet nem szeretni, csak nem érdemes ;)
Rendező: Huh Jong Ho Műfaj: fantasy, tradícionális
Bemutató: 2018. szeptember 12.
Játékidő: 105 perc
Szereplők:
Yoon Gyeom - Kim Myung Min
Sung Han - Kim In Kwon
Myung - Hyeri
Heo - Choi Woo Sik
Történet:
Egy szörnyű pestis járvány közben egy még halálosabb szóbeszéd üti fel fejét Joseonban, miszerint egy fenevad él a hegyekben és prédára les. Hogy ezen szóbeszédnek elejét vegye, Jungjong király visszahívja hűséges, de kényszer nyugdíjba vonult tábornokát, hogy segítsen megfejteni ezen rejtélyt és így rendet tenni az amúgy is forrongó köztudatban.
Yoon Gyeom lányával és legjobb barátjával/jobb kezével nekivág a talánynak mit sem tudva arról, mire is vállalkozott.
Whalemény:
Véletlen akadtam rá erre a filmre, és mivel tradícionális fantasyval engem azonnal be lehet vinni a képernyő elé, már nyomtam is a lejátszás gombot.
Tetszett, hogy igazából egy megtörtént eseményre akarják ráhúzni a fantasy elemet a Monstrummal / Szörnyeteggel, hiszen Jungjong király 1527-ben tényleg elhagyta palotáját, mivel szentül meg volt győződve róla, hogy ott egy szörnyeteg bukkant fel. <kicsit soileres>Alap sztori persze egy belső palota viszállyal indul, melyben ki más, mint a Főminiszter az, aki puccsot akar gerjeszteni, így az amúgy is hányattatott sorsú, pestissel küzdő népnek még bedob egy szörnyeteget is. Azonban arra nem számított, hogy tényleg van egy szörny a közelben, melyhez egy olyan titokról kellett lerántani a leplet, mely még magát az uralkodót is meglepte.
Fantasy lévén maga a Monstrum elég csinosra sikeredett, bár a budget CGI része nem volt éppen a toppon és ez a látványon azért vissza is köszönt, de az élményből még pont nem tudott levenni, csak ugye a szem már rálát és hát na...Egy picivel több kellett volna még.
Színészek sem lubickoltak, de nem is vették fél vállról, így nagy maradandót senki sem alakított, de egy egyestés filmnek teljesen elfogadható lett.
Összefoglalva: Többet nem is tudok mondani róla, mint ahogy fent is írtam. Egy egyestés képernyő elé berogyás erejére tökéletes, még talán egy újranézés is belefér :) Trailer
A film szinkronosan is megtekinthető Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 6/10
Zene: 7/10
