Most egy elég rendhagyó bejegyzés következik, ugyanis a Koreai Kulturális Központ hirdetett egy blogbejegyzés játékot, amin szerettem volna indulni. Én alapvetően nem szeretek úgy véleményt írni semmiről, hogy nem láttam végig, maximum úgy, hogy erősen jelzem, hogy nem néztem meg az adott sorozatot, de lássuk 10 rész megnézése után milyen benyomásom van a Pastáról, az M1-en jelenleg futó magyar szinkronos koreai sorozatról.
Műfaj: romantikus, vígjáték, főzés
Év: 2010
Epizódok: 20
Csatorna: MBC
Szereplők:
Gong Hyo Jin - Seo Yoo Kyung
Lee Sun Gyun - Choi Hyun Wook
Lee Ha Nui - Oh Sae Young
Alex - Kim San
Szereplők:
Gong Hyo Jin - Seo Yoo Kyung
Lee Sun Gyun - Choi Hyun Wook
Lee Ha Nui - Oh Sae Young
Alex - Kim San
Történet:
A La Sfera egy igencsak jól menő olasz étterem Szöulban. A konyhán dolgozik Seo Yoo Kyung (Kong Hyo Jin) aki segédként nem nyúlhat serpenyőhöz, és csak a szakácsok segítésére van. Sok változás is történik a konyhában már a történet elején: Totti főszakácsot avagy séfet elbocsátják, és új segéd is jön és Yoo Kyung azt reméli 3 év segédeskedés után végre ő is főzhet, (és lassan megközelítheti álmát: azaz, hogy szakács legyen) de nem eszik olyan forrón a spagettit.
Hősnőnk munka előtt bevásárláskor kap a piacon ajándékba két aranyhalat, azonban a zebrán átkelve fellökik és a halas zacskó elszakad és a kisállatok a zebrán kötnek ki. Choi Hyun Wook (Lee Sun Kyun) segít neki megmenteni az állatokat és útközben kiderül a férfi a La Sferában fog dolgozni két nap múlva. Yoo Kyung előre örül, hogy látja az új konyhasegédet, majd megbeszélnek egy találkozót ugyanannál a zebránál két nap múlva. Rettentő meglepő módon (remélem érződik az irónia :D) Hyun Wook első munkanapján kiderül, hogy nem konyhasegéd lesz, hanem ő lesz az új főszakács, aki legelső napján még igazán kedvesnek tűnik, de másnap ilyen olyan indokkal kirúgja az összes női konyhai dolgozót, mert nem tűr meg nőt a konyhájában. Erre a sorsra jut Yoo Kyung is, aki a többiekkel ellentétben nem hagyja magát és továbbra is a séf és az étterem nyakára jár és próbálja visszaszerezni elvesztett helyét.
Whalemény:
Az első gondolatom nézés közben az volt: Huh, hát az első pár részben túl sok volt a főzés és serpenyő rángatás mint azt kellene. Úgy éreztem, hogyha még tovább rázzák, meg főznek és főznek megállás nélkül, annak nem lesz jó vége, viszont egy nagy tál spagettit azóta is úgy ennék. :D Szerencsére kicsit visszavettek ebből, és normális mértékben lett jelen a konyhai munka és sokkal jobban előtérbe kerültek a szereplők.
Szereplői többsége bennem nem hagytak maradandó nyomot, csak a két főszereplő az, akiket érdemes bővebben megemlítenem:
Seo Yoo Kyung: a mérhetetlenül szerencsétlen lány, akinek még az apjával való kapcsolata se felhőtlen, mivel az apuka sokkal menőbb állást szánt volna lányának. (mert Yoo Kyung öccse orvosnak tanul) Ettől függetlenül hősnőhöz méltóan próbál az életben boldogulni (több kevesebb sikerrel) és "tökéletes" szakáccsá válni, de ehhez még rengeteget kell fejlődnie. A Yoo Kyung-ot játszó színésznőt, korábban két másik sorozatban is láttam. (Greatest love és Hello my teacher) És nem merek általánosítani, de mindhárom szerepben egy rakás szerencsétlenséget alakított, aki éppen hogy nem hal meg valami véletlen baleset folytán, mert olyan béna. Az hogy eddig ugyan azt a karaktert láttam csak tőle, valamiért nekem levett a színésznőből. (bár az elesett nőt tökéletesen alakítja, az tény)
Choi Hyun Wook: Elég érdekes figura. Nem az a tipikus túlzottan antiszoc és különc főhős, akit csak a hősnő lesz képes majd megérteni, bár az "egyedül a világ ellen" érzés azért befigyel. Egy teljesen normális pali (leszámítva az üvöltözést) aki kiváló szakács és szeretne a legjobb lenni, mégis valaki mindig az útjában áll. Az őt alakító színészt legelőször a Coffee prince-ben ismertem meg és már akkor teljesen oda meg vissza voltam a hangjáért. És nem tartottam tehetségtelennek sem. Ebben a sorozatban számomra ő kicsit bizonyított, hogy nem hiába gondoltam azt, hogy igencsak ügyesen játszik. :)
Két főbb mellékszereplőnk akadt, akikről nem szólnék bővebben, mert szerintem egyikük sem lett túlzottan karakteres. Oh Sae Young (Hyun Wook exe) rém bosszantó nőszemély, számomra a tipikus "jaj, de pofán vágnám" kategória, a titokban rejtőzködő elnök, azaz Alex pedig túl hétköznapi és jelentéktelen figura, akiben nem érzek elég potenciált arra, hogy erősen beleszóljon majd főhőseink életébe. (bár gyanítom valamit azért fog alkotni az elkövetkező 10 részben)
A szereplők kapcsolata nem túl szövevényes, és így legalább nem fog kiderülni, hogy az egyik szereplő valakinek a húga, unokája és egyébként meg milliárdos, csak eddig nem tudott róla. Egy teljesen egyszerű és hétköznapi történetet láthatunk, hétköznapi kapcsolatokkal, és konfliktusokkal, koreai kivitelben találva, forrón. :)
Térjünk rá egy kicsit a szinkronra. (hosszú lesz) Először is le kell szögezzem: sose voltam híve a magyar szinkronnak. Egyszerűen nekem minden színész játéka sokkal természetesebben hat, ha a saját hangjával nézem meg a filmet/sorozatot, amiben szerepel. Régen az egyik barátnőmmel órákig tudtunk vitázni azon, hogy szerintem fabatkát sem ér a magyar szinkron (hiába a miénk) míg szerinte, hatalmas teljesítményt nyújtanak a szinkronszínészek egy-egy sorozatban vagy filmben. Aláírom, például a megunhatatlan (már akinek) Jó barátoknál valóban jó volt, de ha most kicsit elkalandozunk az ázsiai alkotások szinkronjai felé hirtelen az Animaxon sugárzott animék jutottak eszembe, ami bődület mennyire... ümmm... sajnos, ki kell mondjam: rosszak. (és ez az összes sorozatra igaz)
Nagy kár, de a Pastánál is ez a helyzet . A doramát eredeti hangon és szinkronosan is néztem, de a fentebb említett elfogultságom miatt egyszerűen nem szerettem magyar hanggal. Aki találkozott már más sorozatban Lee Sun-Kyun eredeti hangjával, az tudja, hogy egyszerűen mesés. Hihetetlenül mély orgánumával az összes nő szívét képes meghódítani egyetlen kimondott mondattal. (nem túlzás!) Ehhez kellett volna méltó hangot találni, ami alapvetően kihívás, de ennek semmilyen szinten nem sikerült megfelelni. A másik főszereplőt alakító színésznő hangja pedig alapjáraton nem szoprán, mégis egy elég magas hanggal rendelkező hölgyre bízták eme nemes feladatot. De nem csak ebben látom a Pasta szinkronját kiégetnek. A karakterek jelleméből elveszik egy bizonyos fokú lendület, (ami a modern korban játszódó koreai sorozatok sajátja) nem éreztem azt az energiát, amivel alapjáraton rendelkeznek, vérszegény és lapos lesz nemcsak a karakterük, de a sorozat lendülete is.
Zene: Az összes szám igazán hangulatos és nagyon illik a sorozathoz, annak pedig külön örültem, hogy láttam, hogy az SNSD is a nevét adta egy szám erejéig az OST-hez és a SuJu-s Kyuhyun is. Viszont egy tipikusan olasz hangulatú zenei aláfestés (amit nem találtam meg) nekem nem hiányzott, mert képileg sokszor egyáltalán nem passzolt az adott szituációkhoz és azt vártam mikor ugrunk át Olaszországba egy pizzáért. :D
Összességében egy elég jó kis sorozatról beszélhetünk, amiben "csak" szimplán végig követhetjük Hyun Wook és Yoo Kyung álmainak megvalósítását, ami rengeteg bukkanót tartogat számukra, de pont ezért érdekes ez a dorama. Az M1 műsorára tűzni igazán jó döntés volt, a sok tradicionális sorozat után, mert hiába tartalmaz rengeteg koreai doramára jellemző klisét mégis könnyen fogyasztható, akár egy tál spagetti, amit nem lehet nem szeretni. :)
Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 8/10