2014. február 26., szerda

Ismertető: Prime Minister and I

Eléggé rég kerül ki a blogra viszonylag friss sorozat, és hogy megtörjem a sort, elkészítettem a Prime minister and I ismertetőjét.

Cím: Prime Minister and I
Műfaj: romantikus, család, komédia
Epizódok száma: 16
Év: 2013/2014
Csatorna: KBS2
Szereplők:
Lee Bum Soo - Kwon Yul
Im Yoon Ah - Nam Da Jung
Yoon Shi Yoon - Kang In Ho
Chae Jung Ahn - Seo Hye Joo
Ryu Jin - Park Joon Ki

Történet:
Kwon Yul Korea valaha élt legfiatalabb miniszterelnökévé lépett elő a választások során. Három gyerekét neveli  teljesen egyedül, példamutató életvitele miatt sokak számára példaképpé vált. Épp ezért a bulvár lapok kiakarják róla teregetni a szennyest. (már ha van neki) Emiatt akaszkodik rá az egyik szennylapnál dolgozó újságíró Nam Da Jung, aki végül elég félreérthető helyzetbe kerül a Kwon Yullal, ezért kénytelenek egy állházasságot mímelni egész Dél-Koreának. Da Jungnak nem csak a gyerekekkel kell megbirkóznia, de a menthetetlenül konzervatív elveket valló Kwon Yullal is meggyűlik a baja.

Whalemény:
Hatalmas közös kiborulást rendeztünk barátnőinkkel, amikor megláttuk a sorozat bevezető trailerjeit. Mivel hárman is nagy SNSD rajongók vagyunk, és egy közülünk nagy Yoona fan, ezért teljesen kiakadtunk azon, hogy miért boronálják össze egy "tök öreg" fószerrel.
Ez így első leírásra elég hülyén hangzik, de nekem Yoona nem olyan karakter, aki egy nála sokkal idősebb férfihez való lenne.
Erre viszont a sorozat erősen rácáfolt. Sose gondoltam Yoonát kiemelkedő színésznőnek. Ő egy idolbanda tipikus visulja, akinek az a feladata, hogy mindenhol ott legyen. Igazából továbbra is ez Yoona főszerepe, viszont ebben a sorozatban azért kicsit megcsillantott abból a tehetségből, ami miatt felvették az SM-hez. Totálisan jól állt neki Da Jung karaktere. Egy interjúban el is hangzott, hogy azért választották őt, mert Yoonát tartották erre a legalkalmasabbnak a személyiségbeli hasonlóságok miatt. Lehet emiatt vagy azért mert már gyűjtött egy kis tapasztalatot, de pozitívan csalódtam most benne.
A történet nem mondható szokványosnak, bár kliséktől sem mentes. Eléggé családiasra sikerült a gyerekek miatt, akik az elején ha nem voltak annyira nagy durranások, de lassan-lassan ők is egyre közelebb kerültek hozzánk. Nagyon érdekes folyamat volt látni Da Jung milyen természetesen illeszkedik be az anya szerepbe, és mennyire "megszokja" egymás jelenlétét a két fő karakter. A történetvezetés nem ugrált, szépen lassan alakultak ki a dolgok, ami igazán kellemessé tette az egészet. Nem rágtuk le a körmünk minden rész után, viszont kellemesen eltöltöttük azokat az órákat, amiket a nézésére szántunk. Szerencsére a humort nem hanyagolták el, bár én többet is elviseltem volna. A "fő gonosz" töketlensége kicsit béna és nem tudom hova rakni. Végül az após megjelenése teszi komollyá a Kwon Yul elé állított akadályt, de ez sem bontódik ki jobban. Ezt eléggé sajnálom, mert így inkább Da Jung és Kwon Yul évődésén lett több hangsúly, amit kompenzált volna kicsit egy kis valódi dráma.
Mivel szerelmi négyszögre erősen számíthatunk a hoppon maradt Seo titkár és Kang In Ho elég sokat szenved a történet során, viszont épp elegendő mennyiségben, ahhoz, hogy ez ne menjen az agyunkra. A vége talán már kicsit túl vontatott lett, meg a megszokott koreai sorozat befejezés, amiről már igazán leszokhatnának.
Nem történtek benne hatalmas fordulatok és bonyodalmak, amitől úgy érezhetnék, kifogytak a készítők az ötletekből. (bár ha nagyon akarom, akkor egyet tudnék mondani) Az egész sorozatra jellemző a "szépen csordogál" jelző.

Kwon Yul
Avagy a miniszterelnök. Az első rész után még mindig hitetlenkedünk a kora miatt, de a karaktere kellően szerethető, valahogy nem lehet zsigerből utálni, mert tudjuk a sok múlt béli seb miatt ilyen pokróc a nőkkel ugyanakkor igazságos a munkában. Az elején elég karót nyelt volt a karaktere, aki folyamatosan dobta le magáról a súlyokat és oldódott fel a szemünk láttára. Aminek kicsit örülni lehet ugyan akkor egy picit veszít kezdeti pokróc, de azért kedves bájából. Kicsit merevnek ítélném meg a karaktert, de rendkívül jól állt a színésznek, mintha ráírták volna a szerepet. Engem meggyőzött és eltudtam fogadni. :)

Nam Da Jung
A pofátlan paparazzóként dolgozó Da Jung egy igazán életre való nő. A sorozat elején sekélyesnek tűnhet azonban eléggé gyorsan bebizonyítja mennyire sok pozitív tulajdonsága van. Yoona karaktere kicsit kifordul magából, vagy hogy is írjam. Nem egy tipikus paparazzo jelleme van, ahogy részről részre megismerjük. Kellemes, fiatalos üde és nagyon család centrikus, de ezt meg nem mondanád az első két rész láttán. Nekem tetszett a jelleme, és az is ahogy hozzáillik Kwon Yul-hoz. Azt hiszem, itt leginkább a karaktereken volt a hangsúly, mert elég jól feltudta rázni az "öreget".
A végén kicsit túloztak Da Jungon, mert legyünk őszinték, mindenki tud önzetlen lenni, de nem ennyire durván :D Yoonának, ahogy írtam fentebb is, tényleg nagyon jól állt ez a szerep, még sok ilyet. :)

Kang In Ho
Ha őszinte akarok lenni, rohadtul nem ismertem fel kb. az első tíz részben a színészt. Nem csoda, hisz eddig egy sorozatát láttam a Flower Boy Next Doort, de annyira ég és föld volt a két szerep, hogy nem tudtam összekapcsolni. Míg az előbb említett sorozatban nekem nagyon tetszett, ebben elég félszegre sikeredett az alakítása. Nem neki valók a komolyabb szerepek úgy tűnik.

Egy kellemesen csordogáló, apró humor bon-bonokkal megdobált, tipikus koreai dorama befejezéssel zárt, családias sorozatot kap, aki bele fog. Egyszer szerintem érdemes megnézni.

Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 7/10
Zene: 7/10

2014. február 19., szerda

Ismertető: Dream High

Nagy úúúú és áááá a következő nosztalgia doramának. Szerencsére én kaptam a nemes feladatot, hogy kaparjam össze emlékeimet erről a sorozatról.
Tudom, tudom kicsit már túl sok a nosztalgia, de őszintén szólva mostanában elég kevés sorozatot láttunk végig, mert az éppen most futókat nézzük. Hamarosan lesz friss a legújabb doramákról is. :)

Műfaj: iskolai élet,
Epizódok száma: 16
Év:
Csatorna:
Szereplők:
Suzy - Go Hye Mi
Kim Soo Hyun - Song Sam Dong
Taecyeon - Jin Gook / Hyun Shi Hyuk
Kang Yi Suk - child Jin Gook
Ham Eun Jung - Yoon Baek Hee
Wooyoung - Jason
IU - Kim Pil Sook

Történet:
Röviden összefoglalva arról szól, hogy hat teljesen különböző jellemű és hátterű fiatal speciális módon bekerül a Kirin művészeti iskolában, ahol reményeik szerint egyszer énekessé vállnak. Mint mindenhol rengeteg buktatóval kell szembe nézniük, és mivel a fiúk és lányok sokáig nem közömbösek egymás iránt, így szerelmi sokszögek is kialakulnak. Egy sorozat, ami tele van zenével, fiatalokkal és álmokkal.

Whalemény:
Amikor pár éve néztük az egyik kedvenc doramám volt. Diákok akik mindent megtesznek azért, hogy az álmaik valóra váljanak. Azt hiszem sokaknak van szüksége ehhez hasonló alkotásokra, hogy erőt merítsen belőlük a saját álmaihoz. Huh, de nagyot mondtam már az elején. Megpróbálom bizonyítani is, de előbb húzzuk azért le egy kicsit, mert azért a Dream High sem hibátlan. :D
Mondhatnánk rá, hogy ilyen olyan jól megoldott, kidolgozott, és zseniális alkotás, de igazából nem az, neki is megvannak a maga buta hibái:
  1. Az iskola egy átalakított raktárkomplexum, amit nem nagyon takargattak. (ha mégis iskola lenne vagy valami más, sorry, de eléggé autentikus) a másik elbaltázott dolog ezzel kapcsolatban, hogy a raktárban nincs fűtés, ezért naphuszonnégyben a szereplők leheletét nézhetjük az iskola falain belül. (bár ezen idővel javítottak, vagy csak az időjárás lett enyhébb :D)
  2. Hye Mi érzelmi világa, amit nem tudtam hova tenni. Hol Jin Gook felé húz, hol Sam Dong felé.
  3. A K betűs medál miatt volt a sorozatban K grouptól kezdve Miss K-án át simán K nevű előadó is, amibe fektethettek volna több fantáziát. 
  4. Az uzsorásból lett jótét lélek Ma Do Sik igazgatót pedig asszem ennek a listának a legelejére kéne raknom, ha béna megoldásokról akarok beszélni.
Azonban mint említettem nekem az egyik kedvenc sorozatom. De miért? Mert fiatalok és talán idősebbek számára minden megvan egy jó kis sorozathoz: álmok, szerelmi háromszög, barátból lett ellenség, fülbe mászó zene, akadályok amiket le kell küzdeni. A sorozat mozgatórugója az az esély, amit az erősen furcsa (talán sok xanaxot szed) Kirin igazgató ad a diákoknak és a tanulók küzdelmei, reményei, álmai tartják meg a sorozatot.
Külön remek húzás volt a medál folyamatos vándorlása a hat főszereplő között, azt pedig szerintem zseniális, hogy az első részben konkrétan a sorozat végét látjuk, de nem tudjuk kiről van szó, csak egy híres grammy díjra jelölt énekesről beszél mindenki. A sorozat közben rakjuk össze, hogy az az Amerikában is híres K nevű énekes hatuk közül valaki, de hogy ki az, csak a legvégén derül ki. Nem árulom el ki az, de az a szereplő vált világhírűvé, aki szerintem a legjobban megérdemelte.
Én a mai napig sírok ezen: Dream High - Genie Hiába látszik a kivárás, a megszerkesztettség, én ezen a jeleneten a mai napig bőgök, mert őszinte. Az hogy nem a szerelmi szálakon volt a hangsúly nagy előnye a doramának, így lesz kicsit életszagúbb, még ha a valóságban nem is így működik a Kpop sztárrá válás. 
A főszereplő hat diák jelleme mindenkinek tartogat kedvelni valót. Nekem például a legelejétől Sam Dong volt a kedvencem.

Go Hye Mi
A hatalmas tehetséggel megáldott Hye Mi természete borzalmas, ami nem alkalmas arra, hogy színpadon álljon. Az igazgató mégis esélyt ad neki, mert lát benne valamit.
Az első szerepe Bae Suzynak és az alakítása alapján meg is alapozta magának a további fő/mellékszerepeket, mert kezdő létére kiemelkedően teljesített. Bár ahogy nézem most az arcát és itt a sorozatban... tuti keskenyíttetett rajta. :D




Song Sam Dong
A vidéken élő, tájszólásos, hangyányit bugyuta fiú egy híres énekes fia, és őstehetség. Sam Dongnak mindent meg kell tanulnia, nemcsak a színpadi mozgást, hanem alkalmazkodnia Szöulhoz, közben pedig Hye Mit próbálja megvédeni minden áron.
Nem csak Suzynak, hanem Soo Hyunnak is az első komolyabb szerepe volt, és zseniálisan alakított. Nem mellesleg ő volt a hatból az egyetlen, aki nem egy Kpop csapatból jött, mégis sikerült megállnia a helyét a sok énekes között.


Kim Pil Suk és Jason
Nem akartam őket különszedni, mert a sorozatban is rettentő mód együtt vannak kezelve. Jason karaktere szerintem nem sikerült elég mélyre, viszont Pil Sukkal való kapcsolata lényegesen javított rajta.
Pil Sukot pedig melyik kilókkal küzdő lány ne szeretné? Hiába volt esetlen és kicsit reménytelen, de a sugárzó pozitív energiái miatt én képtelen lettem volna őt nem szeretni.
Hogy ne szakítsuk meg a sort IU-nak és Wooyoungnak is első dorama szerepe volt, bár Wooyoungnak az első és utolsó szerepe. IU szerencsére nem hagyta abba a színészkedést, bár a Pretty boyt igazán visszamondhatta volna. :D

Jin Gook
Talán ő volt a hatos fogatban, aki a legtávolabb állt tőlem. Politikus apja miatt konkrétan titkos, hogy kinek a fia, és mivel rappelni és táncolni akar a harc kettőjük között csak fokozódik. Nekem Jin Gook túl idealizált lett a hibátlanságával és folyton segítőkész gondolkodásmódjával.
Taec számára igaz nem az első szerep volt, de hatuk közül talán ő alakított a leggyengébben. Nekem a Who are youban sokkal jobban tetszett, bár az meg nem állt jól neki. :D Mindig van valami problémám vele, de azért szeressünk Taec. :D


Yoon Baek Hee
Hye Mi követője, akit Hye Mi a porba aláz, ezért előbújik belőle a kisördög és sorra halmozza majd a hibákat és sokat kellemetlenkedik majd.
Eun Jung nem első szereplése volt már ez, amit a lábsérülése ellenére vállalt el. Szerintem jól alakított, bár nem kiemelkedően.







Elég széles a paletta a szereplőkből, az író megpróbálta a lehetetlent és felvonultatni a fiatalok főbb típusait. :D Mindenképp ajánlom megnézésre, engem nagyon megfogott az egész hangulata és másodjára is párszor könnybe lábadt a szemem. Érthetetlen. :D Ajánlom. :)

Végszónak pedig egy nagyon poén idézet a sorozatból:
"Ezen a világon nincsenek csúnya lányok, csak lusták."


Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 10/10
Színészek: 9/10
Zene: 10/10

2014. február 12., szerda

Ismertető: Nobuta wo produce

Ha a nosztalgia vonat beindul, nincs megállás! Régen látott sorozat No.2
Mondjuk úgy, hatalmas Kame fan voltam (lehet titokban még most is), ezért kötelező volt ezt újra megnéznem, úgy ahogy Kame-chan összes sorozatát. Bár ez az összes csak több kevesebb sikerrel jött csak össze.


Cím: Nobuta wo produce
Műfaj: iskolai, dráma
Epizódok száma: 10
Év: 2005
Csatorna: NTV
Szereplők:
Kamenashi Kazuya - Shuji Kiritani
Yamashita Tomohisa - Akira Kusano
Horikita Maki - Nobuko (Nobuta) Kotani

Történet:
Shuji egy japán középiskola népszerű tanulója, akinek a társaival való kapcsolata csak egy játék, amit játszani kell. Shuji jól is játszik, hisz mindenki ismeri, elhívják mindenhova és a suli legnépszerűbb lánya a barátnője. De neki még a barátnő dolog is egy színjáték.
Az iskolába új tanuló érkezik, Nobuko, aki kicsit szakad, kicsit introvertált és totál nem népszerű és amint belépett az osztályba már szívatni kezdték a többiek. Ám Akira, az osztály milliomos bolondja és Shuji, aki az elején ezt is játéknak fogja fel, a lány "producerei" lesznek és azon kezdenek el együtt dolgozni, hogy Nobuta hogyan legyen népszerű.
Whalemény:
Számomra ez egy különleges sorozat, mert nem a megszokott "jaj, szeretem, tipródjunk még rajta pár részt" történetek közé tartozik. Ugyan itt is megvan a drámai csavar ronda lány (nem tudom, hova tették a szemüket, Maki igen is szép. Bár divat a szép lányokat rondának titulálni) mellé adnak pár idolt. Itt szám szerint kettőt. Igen, van benne szerelmi szál, hisz mégis csak középiskolások. Ha akarjuk, ha nem, tombolnak a hormonok, de a legnagyobb hangsúly nem Nobuta népszerűvé válásán van, hanem Shujin, aki eddig egy nagy játéknak fogta fel az életet, amit az irányít ki mit gondol a másikról. Ezért egyes mellékszereplők személyiségét annyira nem tudjuk megismerni, de egyszer kétszer belőlük is kapunk falatokat.
Szokásos módon a lehető legtöbb csutkáig rágott japán iskolai rendezvényen végigvisznek minket,(iskola nap, Valentin nap, klubtevékenység) amik generálják a problémákat és lehetőséget ad arra, hogy a fiúk terveket kovácsoljanak Nobutának.
A sorozat tele van japán humorral, amit legtöbb esetben Kame és Yamapi szolgáltat, mégis legtöbbször Kame gondolatvilágával találkozunk. Minden rész megoldásokat ad neki, hol a tanáraitól, hol a szüleitől adódó a problémáira. A sorozat közepe felé, már várjuk a záró gondolatokat, ami egy sokkal sötétebb jövőt vetít felénk, amit csak nem akarnak megmutatni nekünk.
Kicsit benne van a középiskolások túlzása, de nagy gondolatokat próbál a sorozat átadni, azoknak akik nem találják a helyüket a világban, akik még nem tudták eldönteni agysebész vagy fodrász lesz a jövőben. Legtöbbet, így a japán nézőknek tud nyújtani, de európai szemmel is sok érdekes dolgot letudunk szűrni belőle, meg persze simán csak szórakoztató is tud lenni.
A végével valahogy nem tudok kibékülni. Elég sokat gondolkoztam rajta, vajon miért, de asszem ez már túl sok lenne ide :D

Shuji Kiritani
Nehéz lesz elfogulatlanul írni róla, de minden erőmmel azon leszek, hogy ne egy fangörlnyáltól csöpögő jellemzést kapjatok. :D Shuji karaktere az elején felszínesnek tűnik, népszerű, felvágós, akire mindenki hallgat. Aztán, ahogy telnek a részek rájövünk, hogy talán neki van a legtöbb problémája saját magával. Ahogy Nobutát, engem is megvett a karakter jelleme. Egyszerűen jól kitalálták, meg végre nem egy népszerű srác, akinek a népszerűségen és az ebből fakadó meg nem értettségen van a legnagyobb probléma. Ugyan kicsit szájbarágósan, túl sok példával fűszerezve mutatják be a fejlődését (keveset gondolkodóknak, egyszerű lesz feldolgozni a látottakat) mégis kéne egy ilyen jó barátot valahonnan keríteni. Szerintem Kame nagyon passzolt a szerephez meg hát elég jól is működött a kamera előtt. 

Akira Kusano
kon
Sokáig nem értettem miért pont őt választották erre a szerepre. Akira jelleme a tipikus bogaras srác, aki ostoba szokásaival és dolgaival az őrületbe kergeti a körülötte lévőket. Kicsit, gyerekes, kicsit felnőttes, nem találja a határokat az emberhez fűződő kapcsolataiban. Yamapi nekem túl "kigyúrt", túl szépfiús Akirának. Viszont nem akarom teljesen elásni a karakter meg a színészt sem, mert voltak azért emlékezetes pillanatai pl.: Nobuta Power, kon, Akira shock és társai. Önmagában szórakoztató jellem, de hangyányit el lett túlozva, így nálam vesztett a sorozat első 3 részében a hitelességéből. Később már szoktatva vagyunk a karakterhez, de valahogy too much-ra sikerült. Mondjuk, ha úgy nézzük ez egy jó pont a készítőknek, mert sikerült Akirát úgy adagolni nekünk, mint ahogy Shuji látta, először idegesítő, ostoba ember, aztán már csak egy fura fazon, aki nélkül nincs is értelme suliba menni.
Bocsi, Yamapi.

Nobuta
smile
A gyermekkorában sokat bántott, szekált lány, aki felsőbb suliba egy igen depresszív jellemmel lépett. Szerencséjére a lelkében dúló sok sötétség között, ott a változásra való hajlam, meg persze a két segítő hím egyed, akik épp unatkoznak szabadidejükben és meglátják benne a kihívást és a csekély fényt. 
Nyilván, ahogy haladunk előre jobban megismerjük Nobuta jellemét, aki a maga nemében kedves, ám gyomorrontásos fájdalmat tükröző mosolyával eléggé kilóg a sorból.
Makit kellően nem sminkelték erre a szerepre, bár azért voltak szép pillanatai is. Igazából a merev tartáson és a dadogós beszéden kívül, nagy kihívást nem okozhatott neki a karakter, de azért elég megterhelő lehetett 0-24-ben, így viselkedni. Jó választás volt, mert lehet más túljátszotta volna a depigyár lányt.

Összességében Kame, Yamapi vagy Maki fanoknak ajánlom a sorozatot, illetve azoknak, akiknek már elege van a romcsi sorozatokból és szeretne egy jó kis középiskolai japán humorú kikapcsolódást, életről gondolkodással fűszerezve.
A következő posztig:
bye - byecycle
Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 9/10
Zene: 6/10 (bocs, fiúk, de nem tudom megbocsátani a flittereket)

2014. február 8., szombat

Ismertető: Attack on Titan / Shingeki no Kyojin (2013)

És nem bírtam megállni, hogy ne írjak erről. :D

Év: 2013
Epizódok: 25
Online nézhetős epizódok

Történet:
Az emberek "békésen" tengetik napjaikat elzártan a világtól, három hatalmas területet felölelő fallal körbe véve. A három fal, három védelmi vonalat is jelent, amik befele haladva egyre kisebb területet védenek már. Nem viccből ítélték magukat önkéntes foglyoknak, a falon túl 5-10-15 méteres embert zabáló óriások hada flangál, várva a lehetőségre mikor törhetnek be az emberek lakta területre.
Főhősünk Eren és barátai Mikasa és Armin a legkülső fal legszélső és legdélibb részén élnek. Eren azt az álmot dédelgeti, hogy csatlakozik a Felderítő egységhez.
A Felderítő egység a három nagy óriások ellen létrejött egység egyike. A Felderítők a falon kívülre merészkedve próbálnak több információt szerezni az óriásokról, hogy legyőzhessék őket. A Rendőri osztag a falakon belüli város biztonságát védi, míg a Falat védő/építő egység a falak állapotáért felelősek és azért, hogy kiszúrják előre, ha valami baj közeledik.
Egy nyugisnak induló nap azonban megjelenik egy minden eddiginél nagyobb óriás és áttörve a falat az emberekre ereszti fajtársait, hogy piros pacsizzanak egyet az emberekkel. Eren és barátai túlélik a vérengzést azonban, Eren anyja nem, ezért hősünk megfogadja kiiktatja az összes óriást.

Whalemény:
Nagyjából egész Magyarország anime közössége nézi/nézte ezt a sorozatot nagy hévvel, mint korábban a Sword Art Onlinet. Így ha akartam se tudtam kikerülni, hiába nézek már szinte alig animéket. Az első rész után én konkrétan sokkot kaptam. (meg alapból ijedős vagyok) Nagyon későn néztük tesómmal és az első részek "brutalitása" kicsit a földhöz vágott, aztán a részek előrehaladtával hozzá is szoktam.
Szerintem rohadt jó az alapötlet, nem a szokványos jaj egy bagázs vagyunk és megváltjuk a világot sztori, bár nyilván felfedezünk benne pár tartós karaktert, de készüljön fel mindenki, hogy ebben az animében Trónok harca szinten (vagy még durvábban) hullanak a bemutatott karakterek és a vér. Jó sok vér, szóval aki nem szereti a túl véres dolgokat készüljön a sok csonkolt végtagra és vérző/haldokló mellékszereplőkre.
Való igaz, kicsit túl sok néha benne a picsogás, lesokkolódás, és az állandó érzelmi hullámvölgyezés. De nyilván érthető is ha ennyi szörnyűséget lát bármilyen katona. Azonban nem menti fel a sorozatot a vontatottság alól. Én néha már nem bírtam annyira érződött, ha direkt húzzák visszaemlékezésekkel és sírás-rívással, esetleg szemszögváltással a sztorit. Ha végig gondoljuk a 25 rész alatt szinte semmi nem derül ki. Csak annyi (és ez nem spoiler): Erennek van egy különleges képessége, van más is aki képes erre, és nem csak az óriások az emberiség nagy ellensége. Még valami? Mondjátok ha van! :D
Minden majd alább felsorolt hibája ellenére én tövig rágtam a körmöm és két nap alatt megnéztem, mert halál komolyan nem lehetett abba hagyni. Nem hiába: oh, rémület jönnek az óriások, csomó embert kinyírtak, azonban akadt egy jó terv, valósítsuk meg, de hopp, már ki is nyírták az egység 2/3-át, szomorkodjunk kicsit, de megint egy pozitív sugallat aztán újra meghal vagy 100 ember. Nagyjából ez az érzelmi hullámvölgy ismétlődik, és nem kapunk igazán nyugis pillanatokat. Ha akadnak is akkor általában valaki mindig elmagyaráz valamit, vagy tervet kovácsolnak, vagy arról beszélnek meghalt-e értelmetlenül a társuk, illetve Eren üvölt torkaszakadtából a semmiért, és Mikasa helyre rakja. Közben persze lassan, de tényleg őrülten lassan cseppentenek nekünk infókat az egész (emberek falak mögött bezárva, és óriások zabálják őket) hátteréről, ami állandó meglepetéseket tartogat és még több kérdést vett fel a nézőben. Mint mindenhol itt is valami hatalmas összeesküvés áll a háttérben, de hát ugye pontosat senki nem tud, csak jelennek meg az Erenhez hasonló egyedek, akik tudnak dolgokat, és embereket is ölnek rendesen, de persze semmit nem tudunk meg tőlük, csak megy Eren után a rohangálás, amikor igazából Eren egy nagy nulla.
Ne merje nekem senki azt mondani, hogy nem, mert az. Elvileg egy normális főhős fejlődik az idő elteltével azonban Erenen ez egyáltalán nem fedezhető fel. Labilis, idegbeteg, és nem tud ésszerűen gondolkodni. Nagy az akarata, mondták az elején... Inkább mondjuk úgy, ha megpiszkálják és elgurul a gyógyszere használható katonaként, egyéb esetben Arminnal többre mennek, mint vele. Kíváncsi vagyok még hány ember hal meg, hogy mindig bedühödjön és végül elérje azt, hogy tegyen is valamit magától egyes szituációkban. Lehet annak tudható be az egy helyben toporgó személyiségfejlődése, hogy igazából a sztori is alig halad előre a 25 rész alatt, de basszusgitár, a főhős arra van, hogy szeressük, nem? Én egy percig se tudtam Erent kedvelni.
Amit még a sorozat ellen tudok felvetni, az emberek fegyverzete lenne. Nyilván látszik, hogy nem a huszadik században járunk, no de ne mondja már nekem senki, hogy a manőverező szerkón kívül eddig egy ember se gondolkodott el még más módszeren. Néha kicsit mosolyogtató volt egy-egy stratégia, amivel megölték az óriásokat. Nyilván nem hozhatom fel hibájának, azt hogy így ugrálni, mint pókember egy gőzzel hajtott géppel elég... lehetetlen, mert mégis csak egy shounen animéről beszélünk. Ezzel az erővel a Bleachen is röhöghetnénk. Mégis kicsit furi, valljuk be. :D
Tesóm jó pszichológushallgatóként felhívta a figyelmem, hogy szenteljek pár sort azért arra is, milyen érzés lehet bezárva és elnyomva lenni egy másik faj által emberként. Az emberek megszokták, hogy ők irányítanak, de amikor szinte tehetetlenül bezártan kell élni nagyjából napi szinte rettegni mikor törik át a védőfalat, azért az elég brutál.
A 25 rész után a nyakamba vettem a mangát is, hogy folytassam a sztorit, mert nagyon érdekel, hogy mi áll az egész mögött. Villámgyorsan ledaráltam, de kb. a semmiért. Amit meg megtudtam azt már az első tíz részből megállapítottam saját magamtól is. Ugyan olyan lassú és vontatott mint az anime, 30-35 fejezet után feladtam. Majd elolvasom a végét, ha kijön egyszer.

Ajánlani, hmm... Nézd meg, és döntsd el tetszik-e! Temérdek hibája van, mégis annyira új az egész, és sokkoló, hogy engem teljesen leültetett és erősen próbált meggyőzni, hogy igenis nagyon jó vagyok és ezt el is hittem neki. De a végén azért hagyott maga után egy kis fanyar utóízt, ha összességében nagyon meg is szerettem.

Pontozás:
Cselekmény: 6/10
Karakterek: 4/10
Rajzolás: 6/10 Hiába a szép rajzolás, néha nagyon spórolósan állóképeket bámultunk.
Zene: 8/10 Sírva könyörgöm meg ne nézzétek az eredeti klipet, csak hallgassátok a számokat. :D

2014. február 5., szerda

Filmajánló: The thieves


Ismét egy koreai film kerül terítékre, amiben rengeteg Kim játszik... Komolyan ez lehetne a Kim-ek filmje :D De mi pontosan egy Kim és egy Gianna miatt néztük meg.


Név: Dodookdeul

Rendező: Choi Dong Hun
Év: 2012
Játékidő: 135 perc
Színészek:
Gianna Jun - Jennicall
Kim Yun Seok - Macao Park
Kim Hye Soon - Pepsee
Kim Soo Hyun - Zampano
KIm Hae Sook - Chewingum
Oh Dal Su - Andrew
Lee Jung Jae - Popie

Történet:
X mennyiségű (nem számolom meg, csak azért sem) tolvaj összegyűlik, akik mind a szakterületük specialistái, hogy egy nagyszabású rablást végrehajtsanak. (Szerk. oké, a trailerben tízet írnak :D) Vezetőjük a kellően titokzatos Macao Park, aki a múltban elvarratlan kapcsolatban áll a frissen szabadult Pepsee-vel és Popie-val. Ez a kapcsolat bélyegzi meg az egész küldetés sikerességét, meg a rendőrség beépített ügynöke, akik "hőseinken" keresztül akarnak egy nagyobb gonoszt lefülelni. És ki ne hagyjuk a tolvajok vérmérsékletét. Hisz, ha már valakit meglopnak, az akár a társunk is lehet.


Whalemény:
Egy kicsit hasonlított a film az Oceans Eleven-re, de csak egy kicsit. Azt a filmet valahogy untam, sok volt benne a duma és kevés az akció. Ez a film pedig letudott kötni és "izgalmas volt", bár voltak benne zavaró momentumok. Például, minek is kellett a kínaiakkal összeállniuk, ha már az első másodperctől kezdve utálták egymást? Amit a kínaiak csináltak az akcióban az egyenlő volt a nullával. A koreai bagázs vitte el az egész akciót, meg úgy a történéseket is. Nyilván azért mert ez egy koreai film,(és mert a kínaiakat is koreai színészek játszották) de olyan tessék lássék, tegyünk bele kínaiakat, ha már Kínában rakjuk a sztorit.
Egyébként a színészekkel nem volt probléma. Kicsit tipikus tolvaj karaktereket kaptak, (egy vicceske, a komor srác, a luvnya, az okostojás szép csaj, akin nem tudjuk mit esznek, az ész) de azt amit kellett mindenki eljátszotta és szerintem hitelesen.
Lehet most a Who came from the star sorozatból kifolyólag Gianna Jun és Soo Hyun hatása alatt vagyok, de itt is nagyon tetszettek együtt. Megérdemelték a közös sorozatot. Bár Gianna annyira nem tudott kibontakozni ebben a karakterben mégis nagyon jól hozta.
Ami még ilyen wtf élmény volt, hogy Macao Park (meg a neve) azon kívül, hogy telefonált, sétált, ivott evett a film 90 %-ban semmi más nem csinált. (ezek után jól tippelsz, ha azt mondod ő az ész a filmben) Ez rendben is volt, hisz ránézésre egy erős 50-es a fazon. De amikor a film végén, huszonéveseket karatézott le, meg ugrált mint egy majom ablakról ablakra... Vagy jó a csontkovácsa, vagy nagyon benéztek valamit.
Nem volt szerencséle érzelmileg túl spirázva. Sokszor elkövetnek a koreai filmekben olyan "hibát" hogy egyegy érzelmes pillanatot elnyújtanak, vagy furán túl hangsúlyozzák. Itt ilyen nem volt. Minden teljesen sallangmentes és könnyed volt. Egy valódi tolvajfilm.
Jó kikapcsolódást adhat a többségnek. Akció dús és nincs hiány a vicces jelenetekből sem. Bátran ajánlom megnézésre.

Trailer:
Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 8/10
Zene: 8/10

2014. február 1., szombat

Recept: Vörösbabkrémes palacsinta (Taiyaki/Bongeoppang 鯛焼き/붕어빵)

Ahogy ígértem a vörösbabkrémes palacsinta recept következik. Igazából nem bonyolultabb, mint egy sima palacsinta, annyi lesz a különbség, hogy itt babkrém a töltelék és valami formát kell neki adni. :D

Hozzávalók:
2/3 bögre liszt (110g)
2 teáskanál sütőpor
2 1/2  kanál cukor
3/4 bögre víz vagy tej (180ml)
1 tojás
1/2 bögre to 3/4 vörösbabkrém
olaj a sütéshez

Nagyon sokat kerestem a megfelelő receptet, végül rá kellett döbbennem a Taiyaki egy egyszerű palacsinta tészta. (de gofri receptet is láttam hozzá) Találtam bonyolultabb elkészítési módot is, de ahhoz nem volt affinitásom, így az egyszerűbb mellett döntöttem.
A lisztet, cukrot és sütőport elkeverjük, majd a felkevert tojást összekeverjük a tejjel és hozzáadjuk a lisztes keverékhez. Ezt is jól összekeverjük és kész is.
Ezután fogjuk (szerencsésebb esetben) a hal alakú sütőformánkat vagy (szerencsétlen esetben) a melegszenvicssütőnket és kiolajozzuk. Ebbe helyezünk egy kevés tésztát, majd a babkrémből egy kicsit rakunk a közepére, majd egy kis tésztával leöntjük. Ráhajtjuk a sütő tetejét és hagyjuk készre sülni.
Ennyi. De tényleg. :D
A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy nem lett halacska alakjuk sütő hiányában, (már megrendeltem a szülinapi manóktól a halacska formájú sütőt :D) és külön ki kellett kísérletezni mivel süssük. Az amerikai palacsintasütő nem vált be, a gofri sütő pedig a formája miatt szóba se jöhetett. De egyébként az ízük teljesen rendben volt.

Sok különleges alapanyag nem szükségeltetik, egyedül a vörösbabkrém, ami extrább, de azt is ellehet otthon készíteni, ha valaki nem akarja 1300 ft-ért megvenni készen.
Jó étvágyat! :)