21 nap Koreában - 14. rész ~Jeungdo, sókitermelés, Daejeon~

2015. Augusztus 3. Hétfő

Tegnap este megvolt a napnyugta, ma hajnalban a napkeltéhez is szerencsénk van. 

A 470 méter hosszú Jjangdung Bridgeről (짱둥다리)csodálatos a napkelte. 

Mivel apály volt, nekünk nem volt lehetőségünk kipróbálni, érezni, de állítólag, amikor a tengervíz csapkodja a híd lábait, olyan, mintha a tengeren sétálnánk. Így csak a visszamaradt különböző életekben, mészhéjú állatok sokaságában és a napkeltében gyönyörködhetünk.
  

  

Jeungdo (증도) volt az első város, amelyet "lassú város" ~ Slow city (슬로시티) címét megkapta Ázsiában, érintetlen természetének és tiszta vizének köszönhetően.

Slow city – Az élhető város mozgalom, ami Olaszországból indult és ma már 160 ország 140 városa csatlakozott (nálunk Hódmezővásárhely).  A cél a felgyorsulás, globalizáció lassítása, helyi értékek, kultúrák, termékek megőrzése.  Érezzük az életet tiszteletben tartva a környezetet, a természetet, az időt.„Lassíts egy kicsit, és lásd meg a valódi értékeket, melyek mellett nap, mint nap elmész.”

Jeungdo Korea legnagyobb sókitermelő területe. A Taepyung farmon(태평염전) kb. 20-25 nap szükséges ahhoz, hogy a napsütés és a szél segítségével a tenger vizéből a só szállítható legyen.Úgynevezett kristályosító "tavacskákat-tározókat" hoztak létre, ahol a tenger 3%-os só tartalmát párologtatással kb. 25%-ra növelik. Gereblyékkel segítik a nap és a szél munkáját. Majd a sótárolókbana maradék sóoldatot is eltávolítják és addig tárolják, amíg szállításra nem kerül.1997-ben az UNESCO Modern Kulturális Örökségként bejegyezte.

Szerencsére ez a Sófarm az érdeklődő turistáknak is nyitva van, így természetes volt, hogy meglátogatjuk mi is. A múzeumbannéhány értékes infót kaphatunk a sóról. Megismerhetjük történetét, kultúráját, a vele való kereskedelmet. Megmutatják, hogy nemcsak az állatok, de a növények is fogyasztanak sót. Mennyire fontos volt már a só az ókori népeknél is.Használták a sót fizetőeszközként, tartósításra.

Biztos, szinte mindenki ismeri A legkisebb királylány és a só meséjét, amelyben a király megkérdi lányait, ki mennyire szereti őt. A legkisebb azt válaszolja, amennyire az emberek a sót. A király ettől a választól haragra gerjedt és elűzte lányát. A lány szinte egy koldushoz ment férjhez, de elszántságuknak köszönhetően anyagilag gyarapodtak. Vacsorát rendeztek, melyre az öreg királyt is meghívták. Mindennel ellátták a vendégeket, de arra nagyon figyeltek, hogy a király elé csak sótlan ételek kerüljenek. Egy darabig némán evett a király, de amikor nem bírta tovább, megkérdezte, milyen szakács az, aki így főz, hiszen ízetlen minden. Ekkor derült ki számára, hogy miért is mondta a lánya: annyira szeretlek, mint az emberek a sót. Sóra szükségünk van, kihozza az ételek ízét. Természetesen ezzel is mértékkel kell bánni, hiszen a sok sótól megnő a vérnyomás, így a szív-és érrendszeri betegségek kockázata is nő.

De mielőtt sótúrára indulnánk, kaptunk egy félóra pihenőt a sóbarlangban. Vannak nyugszékek, sótömbök, amire lefeküdhetünk. Só fedi a falakat, a plafont. Ide csak mezítlábra húzott nylonban léphettünk, hogy a tisztaság megmaradjon. Nagyon jól esett ez a kis ejtőzés és mindannyian egyetértettünk, hogy kevés ez a félóra :D

  

A tározóknál mi is kipróbálhattuk a „gereblyézést”. A kikészített tiszta talpú csizmákban mehettünk csak rá ezekre a „sótavacskákra”. Van pár másodperces vidi is :D

    

Nemcsak a nap és szél munkáját „segíthettük”, de kipróbálhatta az ember, vajon mennyi sót bír el.

  

A raktárban megcsodálhattuk a vakító fehér sót.    

Munkánk díjazása pedig 1 kg só, fürdősó és sósfagyi volt. Sós fagyi? Miért is ne? De a neve ellenére nem maga a fagyi sós, az egy sima vanilíaalap és a szórás, amit kérsz rá, az sós, itt is lehet zöldteásat, gyümölcsöset kérni. Nem volt kérdés, én mangósat eszem.

     

„Fárasztó” munka után édes a pihenés. A közelben lévő homokos tengerpartra mentünk.  

Woojeon Beach (우전해수욕장), 4 km hosszú tiszta, vakító partjával, vizével, bérelhető sátraival, szalmanapernyőivel vonza az embereket, bár szerencsére nincsen tömegnyomor.Homokja, rizsszalma napernyője trópusi strandokat idéz.  

  

Miután lepakoltunk az erdő nyújtotta hűs levegős, félárnyékospadra, egyértelmű volt, hogy a homokban akarunk mezítláb sétálni.   ŐőőőőTalán nem ez volt a legjobb ötlet aznap :D. A homok nagyon forró volt :D, úgyhogy inkább a vizet választottuk. A hullámzó,kellemesen hideg vízfelüdülés volt lábainknak. 

  

Sajnos nem fürdésre készültünk, így a nyakig merülés elmaradt  És bár szinte mindenki nyakig felöltözve pancsolt, és biztos gyorsan meg is száradtunk volna, de nem biztos, hogy a sós ruhában jól éreztükvna magunkat :D. Azért megfigyeltem, hogy az úszógumis pancsolást néha a felnőttek jobban élvezték, mint a gyerekek. 

  

Bent a bóján túl orrhegyig beöltözött rendőrbácsi figyelt a rendre.A sátrak között természetesen helyet kapott egy üdítőket, jégkrémeket áruló sátor is, hiszen ezek is kellékei a nyárnak, a strandnak ;)   

   

Azt nem tudom, hogy ma még hova megyünk, de ha sehova, az sem baj. Jól el leszek én ezen a helyen, majd sétálgatok a gyönyörűen csillogó, hosszú,lágy és pihe - puha, bár forró homokos parton, élvezem a napsütéssel vegyülő szelet,aztán, ha nagyon nem bírom, majd visszasétálok a sófarmra, a sóágyakon alszom egyet. :D (A part másik oldala pedig állítólag még tisztább, még ezüstösebb a homok, apró pálmafák tarkítják a homok”dűnéket”. Aki pedig éjszakázni is szeretne, az az El-dorado (엘도라도) hotelben meg is teheti.(képek a netről)

  

Mi sem természetesebb, minthogy egy helyi étteremben eszünk, helyi nevezetességet. Jjangttung-ine étteremben (짱뚱이네식당) mentünk, ahol a menünek  két típusa van:a jjangttung-eotang (짱뚱어탕) és a jang-eotang (장어탕). Mindkettő  vmi nagyon sűrű, majdnem pörköltes hallevest jelent. Mi az elsőt és mandut ettünk.(Itthon utána néztem ezeknek a leveseknek. Tényleg jobb, hogy pontosan nem tudták elmondani, hogy mi is az. :D A jjangttung-eotang (짱뚱어탕) az igazából iszapugrógéb, a jang-eotang (장어탕) pedig angolnából készült leves. :D)

Az út mentén sírokra lettünk figyelmesek. Ez az evangélisták kis temetője. 

Leghíresebb  Moon Jun Kyung (문준경) női misszionárius – vértanú sírja. 1891-ben született. 17 évesen férjhez ment, de férje elhagyta. Apósa haláláig még az ő házukban élt. Azután Mokpóba ment, ahol teológiát tanult. Bármerre járt, hirdette az evangéliumot, betegeket ápolt. Túlélte a japán gyarmatosítást. 18 év alatt több mint 100 gyülekezetet hozott létre. 1950-ben a Koreai háborúban az északi kommunisták a homokpartra vonszolták az ottlakókat kivégezni. Kyung könyörgött, hogy inkább őt, mint az ártatlanokat. Ekkor végezték ki. Ártatlan szenvedését a tűzliliom szimbólumba testesítették meg. Kicsit arrébb egy templom is található, mely Moon Jun Kyungnak állít emléket. A templom előcsarnokában az evangélista szobra található, bent pedig munkásságáról, életéről láthatunk kiállítást.Shinan megye a vértanúság helyszínét helyi kulturális emlékeként jelölte ki.

  

Életéről film is készült Siluseom (시루섬) címmel Lee Hyun-Kyung (이현경) főszereplésével. A film megtekinthető a YouTube-on.

Ahhoz képest, hogy kb. 26 km2 az egész sziget, nekünk nagyon sok élményt nyújtott. 

Amit sajnos kihagytunk, az Jeungdo melletti kis sziget Hwado (화도). Az összekötőkb. 1 km-es földhíd szintén eltűnik dagálykor. De apálykor, amikor felbukkan és átsétál rajta az ember akár nappal, akár naplementekor, igazán csodálatos élményben lehet része. És a szigeten ellátogathat arra a helyre, ahol Jang Hyuk és Kong Hyo-Jin sorozatát, a Thank Yout forgatta az MBC 2007-ben (képek a netről)

Jeungdot magunk mögött hagyva egy hosszabb autóút elé nézünk. Daejeon

(대전시 - Taejon) a cél, ez kb. egy 3 órás út lesz.  

Kényelmesen hátradőlve,csendben gyönyörködtünk az elsuhanó tájban. A feszes tempótól, a kevés alvástól, most, hogy hosszabb időt ülünk, előjön a tompulás. Néha a szememet is behunyom. Kicsit izgulok, nehogy lemaradjak vmi látnivalóról :D, de amikor kinyitom a szemem, a megszokott hegyvidék képe fogad. 

    

Megnyugodva süppedek vissza a világomba.  Ahogy láttam, mindenki pihenésre használja az utat, fényképeket néz, prospektust olvas, a mindenható wifinek köszönhetően, az otthoniakkal chatel. A csendet feltöltődésre használjuk. Csak ritkán szólunk most egymáshoz. Jó volt ez a hosszabb monotonitás. Az utat egyszer megszakítottuk, hogy megmozgassuk lábainkat stb. Itt futottunk bele (valószínűleg, eddig nem is figyeltünk fel, ha volt bhol ilyen), hogy egyes WC ajtókon megkülönböztető jelzés van. Ez nem a mozgáskorlátozottaké, hanem a hagyományos WC jele. Állítólag sokan szívesen használják ezt a higiénia miatt.  Rajz segít a helyes használat elsajátításában….

   

Vacsora után egy kis városnézés az éjszakában? 

Hurrá, szeretem az esti fényeket.

  

A közelben egy mesterséges patak szélén emberek ültek és a vízbe lógatták a lábukat.

  

Ez a Yuseong Hot Spring (유성온천지구). Ezt a lábfürdőt nekünk is ki kell próbálni. A szabadtéri lábfürdő ingyenes mindenki számára, a közelben lévő gyógyfürdőhöz tartozik. A víz pihentető, tele van nagyszerű ásványi anyagokkal (kalcium, kálium, kén, kovasav, rádium). Ezek a lúgos forró források jól ismertek az idegi betegségek és az ideggyógyászati megbetegedések kezelésében.(ez a nappali kép a netről, itt jobban látni, mekkora) 

A forrásnál darvak szobra a helyi legendához kapcsolódik.   

A sillai háborúban egy baekjei férfi súlyosan megsebesült. Anyja ápolás közben meglátta, hogy egy sebesült szárnyú daru a hótakaró közepén lévő forró forrásba merült, majd gyógyultan távozott. Az anya sebesült fiát is megmerítette ebben a meleg forrásban, aminek köszönhetően a seb meggyógyult. Talán emiatt a legenda miatt is híres a hely a gyógyító hatásáról. Igaz vagy sem, mind a helyiek, mind a turisták körében igen népszerű Korea legrégebbi és legismertebb természeti forró forrásai és a Yousung Hotel is, ahol lehetőség van különböző gyógynövény és hínár fürdőkre is. Én vizigyerek vagyok, nekem jöhet a víz minden formátumban. Ez a kellemes hőmérsékletű fürdő tényleg jó volt. Mehetünk aludni :D

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~