Könyvajánló: A Jáde átka

Ahogy ígértem az első könyv, amiről írni fogok A Jáde átka lesz. :D
Nos, a legelső gondolatom, amikor végig olvastam a könyvet az volt, hogy: Többet vártam.
Na, de kezdjük az elejéről. :D

Ezt a könyvet több okból vettem meg. Egyrészt, azért mert baromi olcsó volt, mint az írtam is, az előző bejegyzésben, másrészt ugyanabba a sorozatba tartozik, mint a Gójátékos, ami anno nagyon tetszett. Harmadrészt mert, minden távol-keleti könyv felkelti az érdeklődésem. :D
A könyv elején kicsit zavaros volt Kína belpolitikáját és történelmét helyre tenni, a kevés tudássommal, de a könyv előre haladtával egyre világosabb lett minden, szóval ha ti is így éreznétek olvasás közben, aggodalomra semmi ok. :D
A Jáde átka leírásából – lásd előző bejegyzés- is kitűnik, hogy detektív könyv. Esetünkben egy fiatal nő a detektív, Mei. Segédje és pénzbehajtója egy fiatal férfi, Gupin, aki elég kevés szerepet kap, a történet elején lévő hosszú bemutatása ellenére.

Számomra ez a történet nem volt igazi detektív sztori, nem izgultam szét az agyam és ha akartam volna se tudtam volna mit kezdeni Mei nyomozásával, mert nem éreztem azt, hogy az író beakarna engem vonni a szálak kibogozásába, hanem pusztán elmeséli nekünk Mei történetét. Párszor úgy éreztem Mei nyomozását, csak a vakszerencse vitte előre, - lásd az elején a Liulicsangban való vaktában keresgélést – és nem a lány képességei. A végére azért Mei megmutatta, hogy méltó a detektív névre a logikájával, bár nekem már érdektelen volt az egész nyomozósdi, csak vártam a sült galambot, azaz hogy mikor és ki fogja elmondani végre az igazságot és ennyi. Nem azt mondom ezzel, hogy az egész egy nagy kalap csoki puding volt, de én azt várom egy detektíves vagy gyilkosos történettől, hogy halálra izguljam magam és próbáljam kitalálni mi lesz a vége. Itt viszont esélyt sem kaptam arra, hogy bevonódjak. Azoknak, akik nem szeretnek találgatni, lehet pont ezért lesz szimpatikus ez a könyv. :)

A másik számomra nem tetsző dolog: A szereplők bemutatásánál fontos kit kedvelünk meg és kit nem. Ugye? :D Viszont, ha a főhősünk épp rosszban van az egyik – később kulcsfontosságú – karakterrel, akkor ha az a szereplő bajba kerül, egyszerűen nem tudunk érte izgulni. Főleg akkor nem, ha minden ok nélkül egyszer csak hozzá kezd el vezetni minden szál. Remélem, ez minden további kifejtés nélkül is érthető, mert nem szeretnék spoilerezni. :D
Zavaró dolog volt még a történet során, hogy az akcentussal beszélő Gupin mondatait helyesen írták le, nem pedig úgy ahogy ő ejtette. Lehet, ezt rosszul magyaráztam, de erre példa: Gupin szövegeit mindig így írták le: Nem akarok, oda menni. A helyett, hogy így tették volna: Ném akar, oda menni. Az író az elején nagyon sokat hangsúlyozta Gupin akcentusát a végén már nem, mégis a végén akárhányszor beszélt, egyszerűen nem tudtam neki akcentust oda képzelni.
A másik zavaró dolog, hogy Mei régi egyetemi társainak nevei nagyon viccesre sikeredtek, hála a magyar fordításnak. Ilyen nevek voltak: Veréb Li, Hui Nagy Nővér, vagy Kövér Fiú. Amit furcsállottam, hogy csak ezek voltak ilyenek, a többi nevet nem fordították le. Szóval nem értem a koncepciót. xD

Most eléggé lehúztam a könyvet, de ne vegye ez senki kedvét, mert pozitív élményem is volt. :D És szerintem, egyszer mindenképp érdemes elolvasni, mert a könnyed fogalmazás módja és rövid hossza miatt igencsak gyorsan csúszik. :D
Nagyon mély betekintést kaptunk Kína akkori helyzetébe, hogy csak azok tudtak érvényesülni, akiknek voltak ismerőseik a hivatal vezetőségében. Nagyon érdekes volt látni mik zajlottak ott, nem hiába cenzúrázták hazájában ezt a könyvet, igen erős bírálattal él.

Összefoglalva egyszer elolvasni mindenkinek ajánlom, bár nem hiszem, hogy sokaknak a Top10-be fog kerülni. :/