Két lemeze után karrierje lemenő napot játszik, amikor felkarolja Nam Hyun Soo-t (Cha Tae Hyun) egy rádióműsor. Az új műsor kisebb távlatokat nyit előtte: biztos állás, karrier és egy minimális ismertség. Semmire sincs gondja, mindent meg tud venni magának, amit csak szeretne, van egy menő háza és szépen berendezkedett az agglegények napi rutinjába. A rádióműsor fő vonala, hogy a hallgatók elküldik saját valós történetüket, amit beolvasnak, vagy ha az író betelefonál átvitatna. Kapnak apróbb tanácsokat, mit is csináljanak abban a helyzetben. Hwang Jung Nam (Park Bo Young) is leírta történetét és meg is kapta a várt tanácsot. Fiatal egyedülálló anyaként felakarja keresni édesapját, akit sose ismert. Ehhez megadja a kellő bátorítást Nam Hyun Soo, aki akkor még nem tudja, hogy a hölgyemény épp az ő lakása ajtaján fog kopogtatni.
Természetesen bonyodalom, érzelmek, felszabadulás, blabla.
Whalemény:
Most már kialakulóban van egy egész erős véleményem a koreai filmekről, de ez csak akkor válik publikussá, ha még vagy húszat megnézek.
Ez egy családi film, ne hasonlítgassuk a jól ismert amcsi filmekhez, mert persze koreai alkotók és színészek lévén átjárja a koreai kultúra. Nehéz kérdést tesz fel a film, vajon fel kell-e, érdemes-e a nem ismert szülőnket keresni húszon x év után. A főszereplő meglépi és nem is igazán ő van hangsúlyban, hanem az apa, akinek hirtelen lett egy gyereke és egy unokája. El sem tudom képzelni milyen lehet ez. Végig nem tudunk az apára haragudni, hiába érzünk együtt a lánnyal (asszonnyal) minden hibáját el kell követnie, hogy végül egy család legyenek és eltudja, fogadni már nem "ő" van, hanem "mi" van.
Maga film, nem egy csuda klassz, hűű, de beájultam rajta alkotás, mégis leültet és megakarod tudni, mi lesz velük a végén. Igen, vannak benne klisés fordulatok, amikor úgy is tudod, hogy utána megy, még is megveszi neki a cuccot, még is apa lesz és nem agglegény. Meg azt is tudjuk, hogy happy end lesz a vége, de már elkezdted, láttad a rosszat meg a jót benne és ahhoz, hogy a rossz jóvá váljon be kell fejezned.
Ami nagyon gáz, igazából a gázon kívül más szó nem jut eszembe rá, hogy a daloknál annyira látszik, hogy playback-nek, hogy az már fáj. Annyira eltud venni az élményből, hogy sokszor nem tudtam például a csaj sikerét a tehetségének betudni, mert sütött róla, hogy nem ő énekli. Vagy ha ő is énekelt és utólag lett rápakolva a steril környezetben felvett szám, akkor remélem, okultak ebből, tessék felvenni a koncit. Igen, több pénz, de hatásosabb. Vagy kevesebb pénz egy jó vágó vagy hangtechnikus, aki normálisan rápasszolja a képre a hangot, bár sokszor a színésznő tovább kitartott egy részt, amit csak csúnyán lehetett volna ripityára vágni.
Park Bo Young két díjat is kapott ezért az alakításáért, legjobb új színésznő és legjobb színésznő kategóriában. Igazából, nem tudom a mezőny többi tagjával összehasonlítani, de nekem nem volt az a maradandó alakítás. Sokkal jobban tetszett az A werewolf boy-ban, de ugyebár ízlések és pofonok.
Muszáj megemlítenem a kisfiút. Tudjátok, vannak azok az irritáló minek van ott
gyerek karakterek, akik semmi pluszt nem adnak az élményhez csak úgy vannak, meg csak úgy csinálnak egy-két galibát. Hát ő pont nem ilyen.
Wang Seok Hyeon egy imádni való kisfiút alakít a kis imádni való fürtjeivel. Aki szeretné még meglesni, hogy mit tud a kölök, annak ajánlom a 2009-es My fair lady-t, ahol egy antiszoc zsenipalántát játszik.
És igen, nagy meglepinkre a The greatest love-ból megismert menedzser is feltűnik benne. Köszönjük a részvételt! :D
A filmről infó <<<Ázsiawiki
Felirat <<< Ázsiafilm
Trailer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése