Filmajánló: 71 - Into the Fire

A most következő film egy meghatározó darabja lett a koreai filmgyártásnak, mivel egy nagyon kemény témát dolgoz fel, történetesen a Koreai Háború eseményeit hivatott 2010-ben, a 60. évforduló tiszteletére bemutatni.


Cím: 71 - Into the Fire (포화속으로)
Rendező: John H. Lee
Műfaj: háborús, történelmi, dráma
Év: 2010
Játékidő: 120 perc

Szereplők:
Cha Seung Won - Park Mu Rang
T.O.P (BIGBANG) - Oh Jung Bum
Kwon Sang Woo - Ku Kap Jo
Kim Seung Woo - Kang Suk Dae

Történet:

Ez a film Korea egyik meghatározó történelmi eseménye alapján készült, mely az 1950. június 25-től kezdődő történéseket mutatja be,melyben végül 71 diákkatona 1950. augusztus 11-én 11 órán keresztül tartotta az utolsó védelmi vonalat a több száz fős észak-koreai képzett sereg ellen a déli területen, várva az amerikaiak segítségét. Mivel a dél-koreai seregnek más területre kellett fókuszálniuk, így magukra hagyták a diákokat, kik előtte pár nappal fogtak a kezükben először fegyvert, és kinevezték Jung Bum-ot vezetőnek, mivel ő volt az egyetlen, akinek már volt harctéri tapasztalata. Kap Jo gyilkosság vádjával kapott büntetést, melynek hatására inkább önkéntesen vállalta, hogy ő is beáll katonának (noha nem volt már diák), viszont teljesen más nézetei voltak a haza védelméről. Így az amúgy is irányításra szoruló ifjoncok a 2 vezető között őrlődtek, közben meg tart feléjük az északi hadsereg.

Whalemény:

Egyik filmvetítés során a KKK-ban láttam ezt a filmet, gondoltam, így biztos rá vagyok kényszerítve, hogy végigüljem. És meg kell mondjam, jól tettem, hogy elmentem rá. Sosem szerettem a háborús filmeket, magát a háborút is mindig értelmetlen erőfitogtatásnak tartottam, ahol csak az ártatlanok sérülnek meg...mégis ez a film egyszerűen lebilincselő. Annyira emberivé tették a szereplőket, hogy tényleg úgy éreztem, hogy ott vagyok velük, és én is épp olyan izgatottá váltam, akárcsak ők. A rendező eszméletlen technikát használt fel a film készítése során, és a szereplők....egytől egyig első osztályú választás. Általában a filmeknél azt szoktuk meg, hogy mindig kicsit kiszínesítik a történetet, kicsit feloldják a végső feszültséget, de itt épp az ellentéte lett. Rosszabbra festették le az egészet, nem adták meg a végén azt a jóleső fellélegzést, és pont ezért ütött. A legvégére dokumentumfilm-szerűen kapunk egy pár perces bevágást a még életben lévő résztvevőktől, ezzel is éreztetve, hogy IGEN, ez MEGTÖRTÉNT.

Nézzük is a szereplőket:

Park Mu Rang:

Észak tiszteletet parancsoló parancsnoka, kinek elsődleges célja elérni Busanig, ezzel is egész Dél elfoglalása. Könyörületet nem ismer, viszont vér profi katona. Nem alkalmaz cseleket, fortélyokat, szemtől-szembe támad, és minden mozdulatát pontosan eltervezi. Lenézi a diákkatonákat, de esélyt adva nekik felajánlja a visszavonulást, cserébe viszont hozzájuk kell átállniuk.

Cha Seung Won-t szánom-bánom, de még csak ebben láttam (most Amyéktől hallok lelki füleimmel egy hatalmas uuuuuuuuuuuuuh-t), de talán jobb is, hogy ezzel kezdtem. Engem lenyűgözött. Olyan energia vette körül végig a filmben, hogy mikor csak a csizmáját mutatták, én már fehér zászlót lengettem volna. Igaz első pillanatra inkább tűnt nekem Rasputinnak  a kinézete miatt, de fantasztikusan jelenítette meg a "Szörnyet".

Oh Jung Bum:

Jung Bum veterán diákkatonának számít, hiszen részt vett előtte már másik bevetésen is, ahol szembetalálta magát a halállal, és megérezte, milyen az, amikor teljesen lefagy a sokktól. Ebből tanulva megfogadta magának, hogy sohasem fog többet így lefagyni, mert bajtársai élete múlhat rajta. Rituálisan minden nap végén ír egy levelet édesanyjának, melyet ígérete szerint személyesen fog majd átadni, amikor visszatér.

T.O.P színészként nagyon kezdetleges, de pont ezért lett hihető. Esendő, tapasztalatlan, pont ez kellett ahhoz, hogy a végére felépíthessen egy olyan karaktert, amit lefestettek neki. Sokkal hihetőbben tudta így bemutatni nekünk Jung Bum-ot, mintha egy full profi gyerekszínészt tettek volna be, jópár év manírját magára szedve.

Ku Kap Jo:

Gyilkolt...gyilkos...de mégis a hazájáért bármire képes. Nem lehetett diák a családi helyzete miatt, így legálisan nem is állhatott volna be a diákkatonák közé, de végül sikerült neki, és büszke lehetett magára, hogy igaz, sosem tanulhatott, de mégis az oldalukon állhat, és harcolhat. Kezdetben Jung Bum ellen ment, ahol csak tudott, ám a felmerülő helyzetekben végülis összecsiszolódtak.

Kwon Sang Woo már nem volt fiatal (diák-korú) mikor elvállalta ezt a szerepet, de mégis túl tudtuk tenni magunkat ezen. Többen a rendezőnek is megemlítették, hogy talán egy fiatalabb embert kellene választani Kap Jo szerepére, de végig kitartott mellette, és jól is tette.

Összefoglalva: Nekem hatalmas élményt adott ez a film, teljesen a hatása alá kerültem. Miután kijöttem a KKK-ból, még egy jó ideig bennragadt a fejemben, aztán itthon újra megnéztem. Meglepő módon még mindig ugyanolyan hatást ért el. Minden vágókép full profi és gyönyörű, a háborút viszont meghökkentően életszerűen mutatja be, így a vér is fontos szerepet kap.

Magamon is elcsodálkoztam, hogy hiába voltam teljesen lesokkolódva az éppen látott jelenettől, utána amikor képet kaptunk a diákokról, amint este éppen egymást próbálják feldobni alvás előtt, sikerült velük együtt nevetnem, bár tudtam, hogy a reggel nem hoz sok jót nekik. Zseniálisan oldották meg ezt a kettősséget, hogy érezzük a háború óriási súlyát, mégis nem tudjuk elfelejteni, hogy ez a 71 ember még igazából gyerek.

Fentieket megemlítve ajánlom azoknak, akik érdeklődést mutatnak a történelem ezen időszaka felé, illetve bírják a néha sokkoló képeket, történeteket. Megterhelő lesz, az biztos. De mégis utána nem tud az ember csak ezekre a sokkoló képekre gondolni.

Trailer:

Magyar felirat

Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Szereplők: 8/10
Zene: 9/10