Az első a tánc volt, ami kis késéssel indult, viszont egy nagyon izgalmas óra kerekedett ki a végére. Sajnos összesen öten voltunk, amin erősen csodálkoztam (talán a hétköznapi időpont miatt) viszont ennek a jó oldala az volt, hogy a nyolc lépéses mozdulatnál nem kellett egymáson taposnunk. :D Tanultunk pár alapmozdulatot, amik nézve nagyon egyszerűnek tűnnek, azonban csinálva korántsem azok. Főleg az ötször körbeforgás volt a legnehezebb. A lányok szét forogták az agyuk, miközben mutogatták nekünk, de egyszer sem szédültek el, mi annál inkább. A végén közös fotó is készült az egyikük telefonjával, és megígérte elküldi majd nekünk emailben. Remélem, nem felejt majd el minket. :D
Nem csak ezen a programon, hanem az összes többin egy kedves tolmács hölgy segítségével tudtunk kommunikálni, mert a tanulók többsége nem beszélt angolul, csak pár szót. Ez azonban nem vett vissza egy programból sem.
Ezután átmentünk kézműveskedni, mert kiderült készültek nekünk egy ajándékkal, amire egy nagyon kicsit várnunk kellett. (mint utóbb kiderült hangoltak a zenészek :D) Én közben "sikeresen" átmásoltam egy festett legyezőt, és pont nem a legegyszerűbbet választottak ki. (mert miért ne) A többség azt mondta nem lett annyira béna. :D (bár lehet csak a nyomik iránti kedvesség beszélt belőlük) Tesómé olyan jól sikerült, hogy az eredetit rajzoló fiú megdicsérte a másolatot, és még fotó is készült róla. :)Végül kiderült a nagy meglepi! :D Előadtak nekünk a diákok. A zongora művészük a saját szerzeményét adta elő, ami iszonyatosan szép volt. Majd szaxofon kvartett következett, akik három számot is előadtak, majd a samuinori hangszeres csoport érkezett. Mindegyik előadás színvonalas volt, ha dönteni kéne, hogy melyik tetszett a legjobban, talán nem is tudnék, mindenesetre többeket nagyon meggyőzött a samuinori előadás és az utána következő workshopon ültünk a legtöbben.
Én már az elején kinéztem magamnak, hogy melyik hangszert szerettem volna kipróbálni, végül nem azt sikerült kapnom, viszont nagyon élveztem annak az ütős hangszerek (nem tudom mi külön a becses neve) a "szétverését" is. :D A tanárunk (mi hárman voltunk) nagy igyekezettel próbálta a nyelvi akadályokat leküzdve (ekkor még nem találtunk tolmácsot) a fejünkbe vésetni a különböző blokkokat, több kevesebb sikerrel. (próbált könnyíteni a dolgunkon, hogy mondta is a hangokat és próbált mindenkit rávenni erre, de csak engem sikerült rávennie, hogy néha mondogassam, hogy kun-tá-kun kun-tá-kun! :D )Külön-külön a blokkokat betudtam tanulni, de összekötni és megjegyezni a sorrendet kevés idő volt. Még szerencse, hogy amikor mindenkit összeültettek egy közös zenélésre, volt aki mutassa nekünk, hogy éppen hogyan kéne csépelnünk a hangszert. :D Itt is volt fotózkodás a diákokkal (én nem mertem oda menni a saját tanáromhoz fotót kéri) de tesómé rohant át a szobán, hogy készítsenek közös fotót az ő tanulóival. :DTehát az első napon a KKK-ban fantasztikusan telt. Az biztos, hogy minél több programra igyekszem majd elmenni. :D
Szerdán (27-én) megtartották a legelső koreai alapozó órát. A tanárnőnk rendkívül kedves és véleményem szerint nagyon jó tanár. A csoport elég nagy létszámú, és ami meglepő volt, hogy a 10 alatt és talán (nem akarok senki se öregíteni) 60-70 év fölötti nebulókat is láttam. Most még csak az írásrendszert vettük át, tanulgattunk olvasni, és megtanultuk, hogyan köszönjünk! Tehát:
안녕하세요
만나서 반갑습니다
저는 벌비 입니다
Azaz: Jó napot! Örülök, hogy megismerhetem. Barbi vagyok.
