Folytatódik a Japán film maraton nálam, és ha már Sato Takerut annyira megszerettem a sorozataiban és Kenshinként ideje volt (így több év távlatából xD) már valami teljesen mást is látni tőle.Cím: The Liar and His Lover, She Loves Lie So Much (カノジョは嘘を愛しすぎてる)
Rendező: Norihiro Koizumi
Műfaj: romantikus, zenés
Műfaj: romantikus, zenés
Év: 2013
Játékidő:
Szereplők:
Sato Takeru - Ogasawara Aki
Ohara Sakurako - Koeda Riko
Miura Shohei - Sakaguchi Shun
Kubota Masataka - Shinohara Shinya
Mizuta Kouki - Ono Kaoru
Ohara Sakurako - Koeda Riko
Miura Shohei - Sakaguchi Shun
Kubota Masataka - Shinohara Shinya
Mizuta Kouki - Ono Kaoru
Történet:
A Crude Play hatalmas sikernek örvendő Japán banda, akinek dalírója a titokzatos Aki kiléte minden rajongó számára ismeretlen. Egyes pletykák szerint nagyon ronda és ezért lett ex-tagja a bandának. Aki picit elszigetelve éli napjait, belefásulva a szórakoztatóipar adta sekélyes világba, azonban a zenélésről nem mondva le régi bandájának írja a sikerlistás dalokat.
Egyhangú napjaiba csöppen bele Riko az életvidám lány, aki első látásra beleszeret a mélabús Akiba.
Whalemény:
Őszintén a Kurosaki-kun (hamarosan jön az ismertető) és a Wolf Girl után számomra nem kis felüdülés volt ez a film. Végre kicsit elvontabb, nem a tipikus Japán sablon alapján készült minden. Nyilván ebben sem tudták kihagyni őket, (az idegesítő harmadik csaj, akinek minden vágya hogy szétrakja a lábát bárkinek, a jó fej haver... stb) mégis valamiféle különleges aurát kapott az egész, amitől nem fúltam bele a klisétengerbe, hanem egy kis matracon vígan elnézegettem a bús borongós Takerut.
Riko számomra picit túl cukikára sikerült, de nyilván a nem tudják a kawaii vonalat elhagyni a japánok, de ettől eltekintve egy aranyos párost kaptunk a vidám Riko és a bús Aki kettősében.
Tetszett Aki elzárt világa, amiben élt, mert egyrészt nagyon szomorú volt mennyire kirekesztette saját magát (igen ő saját magát) a "társadalomból" egy nagyobb csalódás miatt, ugyanakkor a lakás, a zeneszerzés egyfajta életstílusa lett. Amolyan meg nem értett zseni zeneszerző, aki titkon vágyik arra, hogy ne egyedül legyen bújával. Jó, nyilván erre erősen rásegített az hogy pont az ilyen titokzatos pasikra bomlanak a nők és engem nyilván picit ez is befolyásolt ebben. Nah. :D
Őszintén örültem, hogy főként kettőjükön volt a hangsúly a film során és nem kalandoztunk el hosszabb ideig a fele annyira se érdekes mellékszereplők felé. Igaz én egy filmként picit rövidnek éreztem, mert tovább is bírtam volna nézni. De talán ebben kárpótol majd a koreai sorozat feldolgozás, aminél a trailerek alapján szimpibb lett a női főszereplő, viszont Takerut lejátszani kb. lehetetlen vállalkozás lesz. Érdeklődve várom majd a végeredményt.
A befejezésről viszont rengeteg gondolatom támadt, amit sajnos spoiler nélkül képtelen lennék leírni. Minden esetre erősen vegyes érzéseket hagyott bennem. Aki az utolsó pillanatig Rikót tartja szem előtt és ismételten egy olyan döntést hoz, ami mások számára talán a boldogabb jövőt jelentheti, viszont saját maga számára nem feltétlenül.
Spoiler:
Komolyan ellőtték a poszteren a film befejezését? :D Én kihaltam ezen, de nyilván hatásos kép, ami ki lett ragadva az egészből és senki nem sejtheti, hogy pont ez lesz a vége. Viszont így végig nézve elég mókásnak tartottam, hogy látván a posztert kinek jutna eszébe, hogy ez lesz a befejezés? :D
Aki
Csalódván a szórakoztatóiparban egyfajta remeteségbe vonul és volt bandájának írja a toplistás dalokat. Élete nem kifejezetten boldog, de a zenélésben és alkotásban éli ki magát, ami igazi tartós boldogságot nem hoz számára. Felszínes kapcsolatba bonyolódik bandája cégénél szerződött szóló énekesnővel, akinek szintén dalokat ír, de érdek kapcsolatuk egyiküknek sem hoz boldogságot.
Rikóban egy üde színfoltot talál, aki picit mosolyt és vidámságot csempészik Aki fásult életébe.
Sajnos ha Takeruról van szó nem tudok rá rosszat mondani. A szerep nagyjából rá lett írva, így csalódást sem tudott okozni. Minden Takeru rajongónak csak ajánlni tudom a filmet. :)
Összefoglalva:
Számomra egy jó kis vasárnapi történet volt, amiben nagyon szorítottam Aki-nak, hogy végre leljen az életében egy kis boldogságot.
Trailer
Magyar Felirat
Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 7/10
Zene: 7/10
A Crude Play hatalmas sikernek örvendő Japán banda, akinek dalírója a titokzatos Aki kiléte minden rajongó számára ismeretlen. Egyes pletykák szerint nagyon ronda és ezért lett ex-tagja a bandának. Aki picit elszigetelve éli napjait, belefásulva a szórakoztatóipar adta sekélyes világba, azonban a zenélésről nem mondva le régi bandájának írja a sikerlistás dalokat.
Egyhangú napjaiba csöppen bele Riko az életvidám lány, aki első látásra beleszeret a mélabús Akiba.
Whalemény:
Őszintén a Kurosaki-kun (hamarosan jön az ismertető) és a Wolf Girl után számomra nem kis felüdülés volt ez a film. Végre kicsit elvontabb, nem a tipikus Japán sablon alapján készült minden. Nyilván ebben sem tudták kihagyni őket, (az idegesítő harmadik csaj, akinek minden vágya hogy szétrakja a lábát bárkinek, a jó fej haver... stb) mégis valamiféle különleges aurát kapott az egész, amitől nem fúltam bele a klisétengerbe, hanem egy kis matracon vígan elnézegettem a bús borongós Takerut.
Riko számomra picit túl cukikára sikerült, de nyilván a nem tudják a kawaii vonalat elhagyni a japánok, de ettől eltekintve egy aranyos párost kaptunk a vidám Riko és a bús Aki kettősében.
Tetszett Aki elzárt világa, amiben élt, mert egyrészt nagyon szomorú volt mennyire kirekesztette saját magát (igen ő saját magát) a "társadalomból" egy nagyobb csalódás miatt, ugyanakkor a lakás, a zeneszerzés egyfajta életstílusa lett. Amolyan meg nem értett zseni zeneszerző, aki titkon vágyik arra, hogy ne egyedül legyen bújával. Jó, nyilván erre erősen rásegített az hogy pont az ilyen titokzatos pasikra bomlanak a nők és engem nyilván picit ez is befolyásolt ebben. Nah. :D
A befejezésről viszont rengeteg gondolatom támadt, amit sajnos spoiler nélkül képtelen lennék leírni. Minden esetre erősen vegyes érzéseket hagyott bennem. Aki az utolsó pillanatig Rikót tartja szem előtt és ismételten egy olyan döntést hoz, ami mások számára talán a boldogabb jövőt jelentheti, viszont saját maga számára nem feltétlenül.
Spoiler:
Komolyan ellőtték a poszteren a film befejezését? :D Én kihaltam ezen, de nyilván hatásos kép, ami ki lett ragadva az egészből és senki nem sejtheti, hogy pont ez lesz a vége. Viszont így végig nézve elég mókásnak tartottam, hogy látván a posztert kinek jutna eszébe, hogy ez lesz a befejezés? :D
Aki
Csalódván a szórakoztatóiparban egyfajta remeteségbe vonul és volt bandájának írja a toplistás dalokat. Élete nem kifejezetten boldog, de a zenélésben és alkotásban éli ki magát, ami igazi tartós boldogságot nem hoz számára. Felszínes kapcsolatba bonyolódik bandája cégénél szerződött szóló énekesnővel, akinek szintén dalokat ír, de érdek kapcsolatuk egyiküknek sem hoz boldogságot.Rikóban egy üde színfoltot talál, aki picit mosolyt és vidámságot csempészik Aki fásult életébe.
Sajnos ha Takeruról van szó nem tudok rá rosszat mondani. A szerep nagyjából rá lett írva, így csalódást sem tudott okozni. Minden Takeru rajongónak csak ajánlni tudom a filmet. :)
Összefoglalva:
Számomra egy jó kis vasárnapi történet volt, amiben nagyon szorítottam Aki-nak, hogy végre leljen az életében egy kis boldogságot.
Trailer
Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 7/10
Zene: 7/10
Valóban nagyon jónak ígérkezik :) Szerintem megnézem.
VálaszTörlésAkkor a koreaiak is csinálnak/csináltak ebből egy sorozatot. Ugyanez lesz a címe vagy más?
Igen, ugyan az a név, ez a film asianwikis adatlapja:
Törléshttp://asianwiki.com/The_Liar_and_His_Lover_(Korean_Drama)
Így 4-5 rész után nagyon más hangulatú mint film... még nem tudom eldönteni jó lesz-e végül.
A film nekem nagyon tetszett, még ha a vége nem is annyira.
Köszönöm a linket :) Szerintem hamarosan belevágok :)
TörlésSatoh Takeru-n a szemem először a Beck-ben akadt meg - nagyon helyes, tehetséges, és szerintem Kenshyn-ként hasonlít Kamenashy Kazuyára. :D
VálaszTörlésRákerestem, s mikor kiderült a szülinapja ... :DD
Nekem is tetszett ebben a filmben (is), de egészen másik oldalát mutatja a Bitter Blod-ban (jelenleg követem a fordítást).
(A koreai verziót nem néztem meg - el sem tudom képzelni, hogy egy filmből milyen rétestésztát lehet készíteni tizen-x résszel - nekem nincs türelmem hozzá, bár ahogy említetted, más a hangulata.)
Érdemes odafigyelni rá, nem csak szépfiú, tehetséges is.
"el sem tudom képzelni, hogy egy filmből milyen rétestésztát lehet készíteni"
TörlésEz a film egy japán képregény adaptáció. A képregény 22 kötetes. A film nagyjából az első 5 kötetet dolgozza fel és néhány jelenetet a 6-ból. Ez szerintem érezhető is a filmen. (Nekem legalább is, olyan "rövid", "nyitott befejezés" érzésem volt, szóval rögtön sejtettem, hogy ez egy manga feldolgozás lehet, ami van tovább is) Ettől függetlenül nekem tetszett a film. Így is jó szerintem, csak senki ne csodálkozzon, hogyha hiány érzete van...
A koreai-t nem láttam, de gondolom az is a képregényt próbálja átültetni. Mivel kötve hiszem, hogy Satoh Takeru-val felveszi a versenyt a koreai srác és túl jó értékelést se olvastam a sorozatról, ezért nem siettem a megnézésével. Talán egyszer belenézek majd abba is, de nem fűzök hozzá, nagy reményeket.
Érdekes, ez pont az a film volt, amit említettem GTO-nak a maratoni kommentelgetésünk során. :) Akkor ezt írtam róla, illetve a koreai sorozatban feldolgozott borzadályról:
VálaszTörlés"csak a The Liar and his lover-be néztem bele, de bár ne tettem volna: olyan szinten felidegesített a főszereplő kiscsaj, meg az egész gányul összehányt forgatókönyv, hogy hiába a remek alapötlet, és a remény, hogy jó sok és jó zenét hallok, inkább befejeztem a 3. résznél, és megnéztem a japán filmet belőle, angol felirattal (Kanojo wa Uso Wo Aishisugiteru). És hoppá: tényleg kevésnek tűnik az idő a sztorira, és az meg túl kevés, de a zeneszerző srác jóval hitelesebb, árad belőle az elkeseredés, és jól is zenél (a koreai változatban hallottam egy szintetizátorral kísért nyávogást ezidő alatt), valóban úgy komponálja a zenét, hogy abszolút azt érezni, ő alkotó. A főszereplő énekes lány, hát... olyan japán ártatlanka, és bár nem nézném 16-nak, inkább huszonosnak, jól csinálja azt a csekélységet, hogy egy ártatlan, szerelmes tinédzsert alakítson. Sajnos a koreai változatban kap az ember egy kis nagyszájú cafkát, akiről folyton lefoszlik a jókislányos image, és mindig kivillan valami nem oda illő, nem érthető, tolakodó vonás. Arról a fantáziátlan és kényelmes húzásról meg ne is beszéljünk, hogy minden mellékszereplő csak biodíszlet, és az egész világegyetem az ő kis szerelmük (főleg a csajé) körül forog, minden és mindenki azt hátráltatja, vagy szolgálja ki."
Nyugodtan nézze meg bárki a doramát, lehet más véleménye is, de szerintem a kiscsaj egy riherongy benne, bár az első résznél még nem annyira egyértelmű. A japán filmben egy szinte légies,törékeny de őszinte karakter, emitt... a srác meg helyeske, de semmi többke. :)
Pont úgy, mint a Love020-nál, a kínai sorozat irtózatos nyögvenyelős, mellékszereplőkön ásítozós huzavona, a film (csak Angelababy-vel, mert másik is van) meg nagyon élvezhető, és hihető.
Igen, emlékeztem rá, de azért meg kellett néznem, hogy tudjam, nekem mi lesz róla a véleményem :) Mármint a sorozatról, ugyanis a japán filmadaptációt nem találom sehol, pedig az jobban érdekelne.
TörlésSzó szerint csak beletekergettem a részekbe, s valóban idegesítő a kiscsaj. Még van hová fejlődnie. Adtam egy sorozatnak egy esélyt, de nem ment, hátha a japán változat jobb lesz, feltéve, ha megtalálom :)
Én itt néztem meg:
Törléshttp://kissasian.com/Drama/Kanojo-wa-Uso-Wo-Aishisugiteru/Movie?id=8460
angol felirattal, még az én gyenge tudásommal is érthető/élvezhető volt a történet. A zene pedig végre nem az a nyálas tönytyömpöntyöm, mint a koreaiban. :)
Képzeld!
TörlésMa, egy órai böngészés után végre megtaláltam azt a filmet, amit mondtál, hogy te is szívesen megnéznéd!
Itt: http://kissasian.com/Drama/One-Smile-is-Very-Alluring/Movie?id=30383
és itt:
https://yesmovies.to/movie/love-o2o-16472/491427-8/watching.html
Mindkettőnél van angol felirat, amit az én csekély angol tudásommal is tök élvezhető. :)
Hű, nagyon örülök, és remélem, addig nem tűnnek el, míg meg nem nézem újra. Ha még mindig érdekel, akkor jó filmnézést neked is! :)
Köszönöm a linkeket :)
TörlésA japán változat sem tetszett jobban, mint a koreai, végig beletekertem. Szeretem, ha vagy nekem kell rájönnöm a lényegre, vagy pedig olyan megdöbbentő dolog történik, hogy még elalvás előtt is ezen gondolkodom :) Tényleg az lett a vége, mint ami a borítóképen szerepel. Bármennyire is jóképű a srác és tehetséges, nekem unalmas volt.
A Love020-ból mindösszesen öt percet láttam, addig, míg a csajnak megszakadt az internetkapcsolata áramkimaradás miatt, amikor éppen a békát akarta volna megölni a játékban. Ezért, gyorsan biciklivel elhajtott gondolom olyan helyre, ahol lehet netezni, de már nem ért oda, mert egyszerűen leállt a film és nem akarta újraindítani :) Hátha valahová felkerül a közeljövőben, ahol nem áll le a lejátszás. Mindenesetre köszönöm, hogy megosztottad velem, még újrapróbálkozom, hátha később működni fog :)
Hát ezek a filmek nem a megfejtésre váró és a megdöbbentő kategóriába tartoznak. Inkább az érzések megéléséről szólnak. A japán pl. egy élethelyzetről szól, hogyan mászik ki valaki a letargiájából, persze a szerelem segítségével. Én szeretem, ha egy film érzelmileg pozitív irányba mozdít el, olyan pluszt ad, amitől jobbnak látom a világot, ami jó értelmet ad az életnek.
VálaszTörlésNeked az olyasmi filmek lehetnek érdekesek, mint a Memento, Mullholland Drive, Ran (Káosz), Onibaba, ilyesmik. Az első kettő nekem pl. igazi kínlódás volt, de vannak olyan ismerőseim, akiket kimondottan érdekelt, hogy mi is a megfejtés, stb. Meghökkentőből most nem jut több eszembe, pedig biztosan voltak ilyen filmjeim, csak én ezeket nem nézem újra. :) Egyszer megdöbbenthetett, de kellemes lélekállapotba nem ringat, és nem nevettet meg, mint pl. a Furcsa pár kettőse. :)
Mint a vadgalamb, tudom, tudom :) Szeretem a romantikát, s ezért megeshet, azért nem jött be ez a film, mert most nem vagyok ráhangolódva, esetleg ilyen formában nem tetszik, ha mondhatom így.
TörlésHa már romantika, jöhetne nekem egy Gil-Hyun vagy Gil-Dong személyiségű férfiú. Valamelyiket a kettő közül el tudnám viselni :) A Rebel-ben voltak benne (A lázadó főnök, aki ellopta a népet, valami ilyesmit jelent magyar címmel).
Nem nézek koreain és japán filmen kívül más nemzetiségű filmet. Megtalálom én a magamnak valót :) Például a Circle is érdekelne.
A Tunnel is elgondolkodtató volt, amelyben egy dolgot leszámítva, aztán bejött, amire számítottam.
Igen, ezeket a pozitív irányba haladásokat én is csípem; amikor meg megmarad a karakter negatívnak és csak mást hibáztat a keserűségéért az eléggé lehangoló. Habár azokból is lehet tanulni, ha mást nem, azt, hogy ne legyünk ilyenek :)