2013. augusztus 28., szerda

Ismertető: Shut up flower boy band

Hosszú szünet után újra itt vagyok egy ismertetővel. Nyár van/volt, és valahogy most kihagytunk egy kis időt sorozatnézésből. Meg jelenleg tombol nálam a Jég és tűz dala mánia, szóval ennyi idő után, most elővettünk pár sorozatot, amiket megnézegettünk. Csináltunk egy kis listát, mit kell megnéznünk, remélhetőleg hamar végzünk vele, bár ahogy ismerem magunkat egyre csak bővülni fog.

Műfaj: romantika, dráma, ifjúsági
Év: 2012
Epizódok: 16
Csatorna: tvN
Szereplők:
Sung Joon
L
Lee Hyun Jae
Lee Min Ki
Kim Ye Rim
Kim Min Suk
Jo Bo Ah
Több infó: >>itt<<

Történet:
6 srác arról álmodik, hogy egyszer elismert rock bandaként, egy nagy színpadon, a nevüket skandálja a közönség. Vezetőjük Byung Hee (Lee Min Ki) a közvélemény szerint egy örült fazon. A bandatagok szerint is egy örült fazon, akit meg kell ismerni, ahhoz hogy lássuk az értékeit. Az őrült fazon csapatának neve Eye Candy, aminek nincs túl jó hangzása. Byung Hee egy múzsát keres, aki által majd számokat tud írni a csapatnak, akit sikeresen meg is talál. Szerencséjükre a lezüllött iskolájukat bezárják, így minden diákot egy másik intézménybe tesznek át. Ők hatan egy iskolába kerülnek, ahova a a fentebb említett múzsa, So Ah (Jo Bo Ah) is jár.
Ám a második részben egy nem várt csavar nehezíti a csapat sikerét, Byung Hee-t elüti egy autó és meghal. A szám melyet elkezdett csak félig kész, az Eye Candy viszont megakarja mutatni a világnak új vezetőjükkel, Ji Hyukkal (Sung Joon), barátjuk dalát, aminek véghez vitele nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Whalemény:
Első ránézésre két tagot ismertem az egész sorozatból. Lee Min Ki-t a (Spellbound) film miatt, meg Kovut (Sung Joon). Azért Kovu, mert nehezen jegyzem meg a koreai neveket, így mindig kötök mindenkit valamihez, így könnyebben emlékszem rájuk. És most komolyan, hát nem tökre hasonlít rá? :DD
Nekem nagyon tetszett az alaptéma. Nem egy megszokott romcsi sorozat, persze az is van benne bőven, hanem a bandázó fiatalok érzést akarták átadni, ami sikerült is. Nagyon élveztem a lázadó fiatalokat, akik bármit megtennének a barátokért, a közös bulikért. Szépen tudta mindenki a karakterét hozni, mint fiatal középsulis. Egymásba akaszkodtak, verekedtek, a közös baráti nyelvet használták, amit mi is értettünk és persze zenéltek. Engem nagyon elkapott a fiatalság érzés (nem mintha vén kecske lennék, de már kinőttem sajnos az ilyenekből).
A szerelmi szál kicsit kiszámítható volt. A karaktereken nagy volt a hangsúly, mindenki egy bizonyos fajta tinit képviselt, más más gondokkal, álmokkal, családdal. Sok tanulságot és üzenetet hordozó sorozatnak szánhatták a fiataloknak, hányféle képen lehet boldogulni az életben, ilyen és olyan családi háttérrel.
Nekem alapjáraton tetszett a sorozat. Sok rosszat nem tudok róla mondani, de természetesen itt is voltak idegesítő dolgok.

Szereplők:
Eye Candy:

Kwon Ji Hyuk
Gitáros, énekes. Ő veszi át Byung Hee frontemberi posztját. Ami később jó döntésnek bizonyul. Ji Hyuk karaktere a zenében tehetséges, apa részről félárva, akit az anyja elhagyott (nem mondom meg miért, izguljatok ti is). Legjobb barátja volt gyerekként Hyun Soo-nak, akit később leváltott Byung Hee-re, persze a jó barátság megmarad, de ez a szál is kicsit ki lesz bontva. Itt is bejön, mint a sokszor tapasztalat barát leváltás. Itt ugyan nem szűnt meg a barátság, veszített ugyan értékéből, de kis kapaszkodást nyújt, egy alternatívát annak, aki a szenvedő fél.
Ji Hyuk a lányok szemében, a kedves, mindenre kész pasi, aki kicsit szúrós szemmel néz a világra, de a csillagos eget is lehozza a maga stílusában, természetesen nyalókával a szájában.
A színész nagyon ügyesen játszotta a karaktert, jól állt a kezében a gitár csupa csupa piros pontot kap tőlem.

Joo Byung Hee

Frontember, dalszövegíró, gitáros. Két rész erejéig látjuk őt. Én nem tudtam eldönteni, hogy most szeretem vagy sem. Kicsit különc volt, kicsit közel állt a szívemhez, de nem sújtott le a halála. Azért beszélek ilyen könnyen arról, hogy meghal, mert igazán ezután indul el a történet. Az első két rész ilyen bevezető a szereplőkkel. Szóval nem igazán ismerjük meg, de tény, nagyon ügyesen udvarol So Ah-nak :D

Lee Hyun Soo

Gitáros. Meg hát tud énekelni is, hisz ő L az Infiniteből. Őszintén? Én nem voltam oda nagyon az Infinite-ért, egy számot ismertem tőlük, de L nagyon cukker mukker, szóval most már egész megkedveltem őket. Hyun Soo karaktere a rideg szépfiú, aki keveset mosolyog. Szegény családból származik, szülei kabaré énekesek a kis húga pedig nagyon beteg, ami sok gondot fog okozni a nem túl közlékeny Hyun Soo-nak. A barátaihoz örökké hűséges.

L kicsit felemás volt nekem. Igazából tökéletes volt erre a szerepre, de nem volt az a csúcs alakítás. Mondjuk titkon nagyon bírtam a fejét, minden jóravaló lány szereti a rideg fiúkat a képernyőn (tévedés ne essék, életben nem :D). Egy rossz tulajdonsága volt, hogy a nyelvét sokszor nem tudta a szájában türtőztetni.


Jang Do Il
Dobos. Első ránézésre nem is tűnik koreainak a színész, és másodikra se. De nagyon szép arcvonalai vannak és kifejezetten jól áll neki a hosszú haj. Nem igazán ismerem, de miben fogadunk hogy modellkedik.
Do Il-nek az apja egy maffia vezér, így igen kétes háttérrel rendelkezik, a környéken mindenki fél tőle emiatt, továbbá nem ápol túl jó kapcsolatot az apjával. Ő a csendes, háttérben mozgó és támogató karakter.
A színész tökéletes választás volt itt is.


Kim Ha Jin
Basszgitáros. A banda nőcsábásza. Neki a szülei valószínűleg meghaltak, mert sok nővére volt. Az ő karaktere állt tőlem a legtávolabb. Ő a kis buta, mindenbe beleszóló, de a tehetsége meg kifolyó személy. Engem nem fogott meg, bár jót tett neki a fekete hajra való váltás. A színész se volt a kedvencem. Még is talán ő volt a legtöbb üzenetet adó, hisz az esetek többségében mi is hamar döntünk, hamar alkotunk véleményt, háttér tudás nélkül, és hiába kiabálnak velünk, hogy nézzük meg miért csinálja valaki ezt és azt, nem érdekel minket, számunkra ő már egy senki. Én is kiabáltam Ha Jin-nal, de nem hallotta meg, csak a legvégén, amikor már csak a kínos bocsánatkérés és a saját hibánk beismerése segít, ami talán még rosszabb érzés, mint az hogy valaki csinált ezt azt.

Seo Kyung Jong

Billentyűs. Ő a cuki fiú karakter, és anyuci kedvence. Nagyon szerettem benne a beszédstílusát, bár kicsit irritáló volt egy-egy hosszú monológnál a kacsa szája, de alapvetően szerettem. Ő az apró értékeket képviselte a bandában. De Ha Jin-hoz hasonlóan lusta dög volt gyakorolni, és ő sem sokat tudott a nagyok dolgáról, bár legalább kevésbé drasztikusan reagált le egyes dolgokat. Szeretjük a tudatlanságát, sokszor kerülünk mi is hozzá hasonló helyzetben, ahonnan csak a kedvességünk és vidámságunk segít.



Im So Ah
A múzsa. Ahogy elnéztem egy feltörekvő színésznő, de bőven kell még csiszolnia tudásán. So Ah karaktere szép volt, de nagyon steril. Az érzelmeket is sterilen élte meg. Nekem kicsit halott volt a játéka, meg mű, de ha Ji Hyuk-nak bejött, akkor erre kell gyúrni csajok :D



Strawbery Fields: 
a rivális zenekar (a teljesség igénye nélkül)
Yoo Seung Hoon

Dalszövegíró, zongorista, énekes, frontember. Engem nagyon idegesített a csávó. Barátságból szerelem, ez oké. De hogy híres neves dalszövegíró és pont akkor derül ki, amikor debütál a banda... no comment. Nekem ő sehogy se tetszett. Kicsit túl szigorú volt, túl gazdag, túlmagasztalt és túl öreg kinézetű a színész. Talán ha több hibáját megmutatják, nem csak egyet, akkor jobban szerettem volna. A színész itt se alakított órásit.



Kim Ye Rim
Igen, ő is kapott egy kis mellékszerepet. Szintén a nagyon mű kategóriát erősíti emellett erőltetett is volt. Vagy a lányok nem jó színészek vagy a rendező volt egy idióta. Egyébként elég ismert énekesnő, bár én itt ismertem meg. Nem tucat hangja van, talán ez benne a különleges, de még nem kaptam kedvet hozzá, hogy meghallgassam a Kim Ye Rim összest. Meg most láttam, hogy nemsokára ki jön egy új száma, de nem Kim Ye Rim néven fog futni.


Zene
Szinte kötelező kitérni a zenére. Hisz a zene az alapja a sorozatnak.
Byung Hee dala a Jaywalking eléggé fülbemászó sokadik hallgatásra (igen, sokszor fog menni a sorozatba).



És az abszolút kedvencem a Wake up. Ide most raknék vagy 60 szivecskét, de megtudom állni, hogy nem görcsködöm szét a bejegyzést. Ahogy So Ah barátnője mondaná vagy 50x meghallgattam az este és ez nálam minden estét jelent :D

Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 10*/10

7 megjegyzés:

  1. Az elején vagy száz zsebkendőnyi könnyet ontottam magamból...aztán elkezdett a sorozat más irányt venni. Valahogy már nem ott tartottunk, ami miatt az egész elkezdődött...és onnantól kezdve már nem igazán tetszett.
    Az egyetlen hiteles játékot szerintem Joo Byung Hee-t alakító Lee Min Ki hozta, mindenki más nagyon fura és "élettelen" volt. Valahogy túl sok volt a balhé, túl gagyi a romantikus szál...
    Egyetlen pozitívumként a dalokat tudom megemlíteni, azok valóban nagyon jók voltak. Mondjuk ez elvárható egy zenei témával dolgozó drámától.

    Szerintem kihagyható alkotás; ha mégis szemezgetne vele valaki, akkor csak Lee Min Ki miatt érdemes belekukkantani. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Min Ki szerintem is jó volt benne, de szerintem a banda jól hozta ezt a nem tudunk mit kezdeni az életünkkel életérzést. Az más kérdés, hogy ha külön nézem a karaktereket, azért akad köztük egy-kettő kifogásolható színésztudású, de külsőre a típusokhoz a megfelelő kinézetű embert választották.
      A vége számomra azért volt jó, mert életszerű volt. Megtalálták, hogy mit akarnak valójában csinálni. De valóban, néha túl sok volt benne a balhé... -_-
      Kinek a pap, kinek a papné, vagy mi. :D A zenét meg akkor lávoljuk közösen. :D

      Törlés
    2. Szerintem is Min Ki a legjobb ottt sirtam amikor meghalt azután oan rossz volt

      Törlés
  2. Lee Min Kit ebben láttam először és szerintem is remek volt az alakítása. Miután meghalt nagyon rosszul éreztem magam, és ebben a hangulatban a sorozat alatt folyton a sírógörcs határán voltam. A sorozat maga szerintem nagyon jó volt. :)) Bár annyit megjegyeznék, hogy So Ah az elején még szimpatikus volt, de amikor rájöttem arra, hogy ő játszik a Surplus Princess-ben nagyon ellenszenves lett. Így annyira sajnáltam Ji Hyuk-t. :DDD

    VálaszTörlés
  3. Azt az egyet elfelejtettem, a Wake up tényleg fantasztikus.:D Nem tudom megunni...<3

    VálaszTörlés
  4. Számomra ez volt életem első dél-koreai sorozata. Első végignézésre túl tökéletes volt, aztán rájöttem hol hibádzik a történet. Én is sajnáltam, hogy az elején meghal a bandavezér, s ezután teljesen kiszámítható volt, hogy So Ah kivel fog összejönni.
    Ennek ellenére érdekes volt, a zenék szerethetőek, olykor vicces, s külön kiemelem, hogy szépen kidolgozták a fiatalok érzését, már ami az elgondolást illeti. Mert ugye a karakterek a színészek játékától függtek. Az alapötlet szerintem nem rossz: Egy amatőr banda felemelkedése, majd bukása.

    Aki szereti a bunyós, kamaszok problémáival foglalkozó, s az álmainkat megvalósító történeteket, az bátran hozzáfoghat ehhez a sorozathoz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó volt az indítás ezzel a sorozattal :)

      A végével kapcsolatos burkolt SPOILER következik!!!
      A "bukás" is üzent nekünk, hogy vannak álmaink, amikért mindent megteszünk, mindent odaadunk, de ahogy haladunk előre más válik fontossá és lesz egy új célunk, amiért a régit el kell engedni.

      Szupi kis sorozat ez :)

      Törlés