21 nap Koreában - 7. rész~Szöul/5~

2015. július 27. Hétfő

A mai nap célja egyrészt egy misszionárius temető, a Yanghwajin Külföldi Missziós Temető (양화진외국인선교사묘원) , másrészt a híres Namsan torony (남산타워).

Han folyótól nem messze található Yanghwajin Külföldi Missziós Temető (양화진외국인선교사묘원), amely jól megfér a  felhőkarcolók tövében, egy gyönyörű parkban.  

Ide temették azokat a külföldi misszionáriusokat, akik Koreába jöttek tanítani, dolgozni, gyógyítani, a koreai népért tettek vmit. Pl.: Francis Kinslernek és feleségének a sírja, akik a hátrányos helyzetű fiatalokat oktatták. 

Vagy Ruby Kendrické - texasi metodista misszionárius, gyerekeket oktatott - akinek „óhaját” is kőbe vésték: "If I had a thousand lives to give Korea should have them all" - Ha lenne 1000 életem, mind Koreáé lenne.  ~ 만일 나에게 천 개의 목숨이 있다면 모두 조선땅에 주기를 원 하노라 )  

https://www.youtube.com/watch?v=jB89evRn3LM

Josephine P. Campbellé, aki amerikai metodista vezető, pedagógus, ápoló, akit az első női missziósként tartanak számon, és a lányok tanításában jeleskedett. Ő hozta létre a  Dél-Metodista Lányintézetet, a Carolinát (남감리회의 대표적 여학교인 캐롤라이나 학당) 

Homer B. Hulberté, egy amerikai misszionárius, újságíró és politikai aktivista, aki támogatta a Korea függetlenségét. Sírkőfelirata így szól: “I would rather be buried in Korea than in Westminster Abbey . („Inkább temessenek el Koreában, mint a Westminster apátságban.")  

Érdekes, hogy a mai napig mekkora megbecsülést kapnak ezek az emberek. Iskolás csoportok is látogatják a temetőt,

oktató filmekkel, idegenvezetővel várják az idelátogatót.  

Szép, ízléses, nem giccses a hely, a sírok harmóniában vannak a környezettel.  

 Platánfák és virágok között sétálhat végig az ember.

Először kicsit furán éreztem magam, hogy temetőbe megyünk, de végül is nem éreztem nyomasztónak a helyet.

A vértanúságnak emelt templom teteje messziről érdekes formát mutat. Mint egy tengeralattjáró kibukkanó kalapja. Jeoldusan Martyr dom emlékmű.  

Emlékeztek? Írtam már a kabócákról, hogy amennyire láthatatlanok, annyira zajosak. Na most volt szerencsénk találkozni eggyel, szerencsére már döglött volt. Mit mondjak? Maradjunk a láthatatlanságnál XD, nem egy szépség. 

A temető után lesétáltunk a Han (한강) folyóhoz.   A folyó 494 km hosszú, kettévágja Szöult és a Taebaek hegységtől indul és a Sárga-tengerbe ömlik. 27 híd köti össze a városon belül a két partot. Mi a  Dangsan vasúti hídnál (당산철교) voltunk, 

tőlünk jobbra a  Yanghwa (양화대교) volt.

A túloldalon, ha ráközelítettem, láthattam a postahivatal kétszárnyú épületét is.

Csodálatos volt a széles folyót látni. Volt, aki a horgászással próbálkozott a parton .

Ha minden igaz egy szürke gémet is sikerült látnunk (회색 헤론)

Az úszást egy jópofa kiírás tiltotta: 인어공주도 입장불가 ~ (in-eogongjudo ibjangbulga,) azaz még a kishableányok is lehetetlen helyzetbe kerülnek XD

Namsan előtt irány ebédelni. Az utca forgataga megállásra kényszerített (külföldieket is láttunk)

Megint egy pincében eszünk, az már egyszer bejött.

Volt bőven választék, ráadásul itt képeket is láttunk, ami igen csak megkönnyítette a választást.

Bár már reggel óta tudtuk, ha lehet, mi egy könnyű csirkelevest (삼계탕) ennénk. Nagyon jól esett a melegben a fáradt szervezetünknek ez az „egyszerű” étel.

 Szanszengnyimék tteokpokki-rámjont (떡볶이라면) ettek.

De, hogy a laktatós levessel nehogy éhen haljunk, kaptunk még kimbabot is. 

És akkor irány Namsan, amit már eddig is több helyről megcsodálhattunk, hiszen a torony több méter magasan néz le Szöulra.

Mivel kisebb dugóba akadtunk, volt idő kényelmesen fotózni is egy kicsit

 

Namsan torony (남산타워), ami régen TV toronyként üzemelt, ma már Szöul jelképe.

1980-ban nyitotta meg az év 365 napján nyitvatartó kapuit a látogatók számára a 262 méter magas Nam-hegy (남산)tetején. Természetesen gyalog is megmászható a hegy,

illetve helyi busszal, de 605 méter hosszú kötélpályán is megközelíthető lenovkával  (filmeseknek jelzem a libegő, amivel felmentünk, az az, amiben Geum JanDi és Gyu JoonPyo a BOF-ban bent rekedt XD). Egy távolodó lenovka látható messze itt

 A látvány csodálatos, ami menetközben elénk tárult.

A felvonó tele volt, így nem tudtam ablaktól-ablakig „rohangálni”, ezért felfele egyik oldal, lefele a másik oldal fotózása volt soron. Szerencsénkre jó idő volt, messze el lehetett látni. Nem véletlenül egyik kedvenc helye ez a turistáknak és a helyieknek is.

A hegy tetején persze már külön dombocskákat, szívecskéket alakítottak ki a szerelmesek lakatjainak, hogy örökké tarthasson szerelmük.

(Szelfizni még mindig nem tudok, de legalább rajta vagyok a képen a lakatokkal és Szöul egy részével XD)

Szerintem Párizsban nincs ennyi, mint itt (remélem mindenkinek bejött, aki lakatot rakott ki XD) És akkor még mindenféle cukiságot is raknak fel XD

A toronylábánál a Namsan parkban található egy hagyományos pagoda, a Palgakjeong (팔각정), ahol az ember megpihenhet.

A parkban többszáz növény, gyógynövény, akác, juhar, cseresznye található. A parkot egész évben érdemes felkeresni, hiszen minden évszakban gyönyörű látványt nyújt.  

Tavasszal a cseresznyevirágok, nyáron a zöld szín, ősszel a juhar narancsszíne, télen a fehér hó ad gyönyörködni valót.

2 szökőkút, egy szabadtéri botanikus kert, vadvirágokkal teli rész, játszótér teszi még vonzóbbá, az amúgy is gyönyörű kilátást nyújtó területet. Helyet kapott egy Teddy maci múzeum, a Nemzeti Színház, könyvtár, sok különböző látnivaló is. Azt hiszem egy kicsit átestem a ló túlsó oldalára a fotózással, amint felértem és letekintettem a városra.

Méterről méterre mindent lencsevégre kellett kapnom, annyira fantasztikus látványt nyújtott a város. Elláttam a nagy Han folyóig, láthattam fentről, ahogy kanyarog.

A városra jellemző égimeszelő épületeket,

akár a házak tetejét

de a sok zöldet is.

 

         

És felmentünk a toronyba is (262 m).

Bár kint sokan voltak, de nem volt elviselhetetlen tömeg. Namsan toronyba egy lift visz fel. A plafont kell nézni, egy videót vetítenek (rosszullét nincs, észre sem veszed, h felértél). Kb. 2 perc. Iszonyat gyors és tényleg meglepő, hogy nem érzed (felvettem, videó driven). Mint sok toronynál itt is látható egy-egy ablaknál, hogy melyik más ország városa felé néz és az milyen messze van.

Az obszervatóriumban (전망대) (3.szint 9000 won a belépő) 360 fokos panorámában gyönyörködhet az ember.  

Vajon milyen lehet egy esti kilátás?  

Az étteremben (레스토랑), ami 2 óra alatt tesz  meg egy teljes kört, ebédelni, vacsorázni is lehet hagyományos (1. szint) és nemzetközi konyha (4.szint) közül választva.

Lefelé jövet láttunk jelzőtornyokat a Bonghwadae-t (봉화대)

Hazafelé ismét átkeltünk a folyón, ittlétünk alatt most már sokadjára.

Szerencsére a vacsoránk bár bőséges, de mégis könnyű volt  

Azt hiszem, ma sem kell ringatni XD (és persze, ez ma sem jött össze, hiszen megint élményekkel gazdagodtunk és még „pörgünk”, ezek hatása alatt vagyunk)

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~