21 nap Koreában - 6. rész~Szöul/4~

2015. július 26. vasárnap

Ma laza napunk lesz. Részt veszünk egy istentiszteleten. Kíváncsi vagyok. 

Vallását nézve Koreát régen a konfucionimus és buddhizmus jellemezte. Ma már a lakosság kb. negyede keresztény és nagyobb részben protestánsok. (Érdekes, hogy még a keresztény családoknál is észrevehető a konfucionizmus által lefektetett szabályok megtartása-beépülése a mindennapokba). A korai keresztények elsősorban orvosokat, nővéreket, nőket, alsóbb osztálybeli gyermekeket tanítottak anno. 

Templomok mindenfelé megtalálhatóak. Égbenyúló tornyaikon éjjel kivilágított keresztek láthatóak. 

Mi metodista istentiszteletre mentünk. Mivel utunk során még egy páron részt vettünk, a következőket vettem észre a gyülekezetekről. Persze mindegyik kicsit más, de sok azonosság van bennük. Az épületek nem csak templomként szolgálnak. Az emeletek irodákat, ebédlőt (öregeknek akár külön hagyományos "padlónüléses"t), gyerekeknek játszószobát,  tanulóhelységet, elmélyüléshez kis kuckót vagy épp kollégiumi szállást idéző pihenőket is rejthet. 

Bár több lelkész is elmondta, hogy úgy érzik, csökken a templomba járók és főleg a fiatalok száma, én úgy vettem észre, hogy nagyon sok fiatal vesz részt ezeken az istentiszteleteken, volt, ahol új embereket mutattak be. Gondolom, ez mind a felgyorsult és változó világnak köszönhető. És közben lehet, hogy a gyors tempó, amit maguknak diktálnak váltja ki, hogy vágynak közben egy stabil, nyugodt pontra, amit egy gyülekezet adhat meg.  (Nem tudom. Lehet, hogy rosszul látom. Bár ahol lehetett, mi kérdeztünk emberekről, gondolkodásról, mivel hosszabb ideig sehol nem voltunk, csak a felszínt láthattuk. De nem láttam ezeken a helyeken az emberek – és itt főleg a fiatalokra gondolok – arcán kényszert.). Mindegyik istentiszteletről és az ott uralkodó hangulatról elmondhatom, hogy vidám volt.

Érdekes volt látni, hogy a különböző korosztályok mindegyike aktívan részt vesz a gyülekezeti életben. Mivel van olyan gyülekezet, amelyik akár 1000 vagy több főt is számol, van, ahol pl. több kórus is működik.  

Fiatalok, öregek, férfiak kórusa. 

Már belépéskor segítők hada fogadja az embereket. Van, aki helyre kísér, van aki bibliát-énekeskönyvet oszt és van, aki „csak” köszönt. Meg-megnéznek minket, az öregek arca általában felderül és széles mosoly jelenik meg ráncos arcukon. Valamiért nagyon örülnek nekünk. Kezet fognak velünk, megsimogatnak minket. Én amúgy is imádom az „igazi” öregeket, számomra kedves pillanatokat juttatnak eszembe az én vidéki Papámról és Mamámról. 

Általánosságban elmondható ezekről az istentiszteletekről, hogy nagyon sokat énekelnek, mivel nagyok a termek, általában kivetítőn is követhetőek az énekek szövege, illetve később maga az istentisztelet is. Volt olyan gyülekezet, ahol gyermekeknek, fiataloknak külön tartottak istentiszteletet kifejezetten a saját kis szintjükhöz igazítva. Gyülekezettől függően, de volt ahol vasárnap mindenkit megvendégeltek ebédre a saját ebédlőjükben. Olyan igazi menzás hangulatot idézve. Ne gondoljatok hú de valami extra kajára, de egy tál rizs és mellé valami kis köret mindenkinek jut, hozzá egy kis gyümölcs, volt ahol tteok is. 

Bár nem értettem az igehirdetést, de nem éreztem nyomasztónak. Elég volt nekem, hogy a kedvelt nyelvet hallgatom és jó érzés töltött el, hogy némelyik ének dallamát ismertem, a kivetített szöveggel pedig még énekelni is tudtam.

Istentisztelet után újabb séta vár ránk a városban. Szép az idő, de semmi komolyabb programra nem készültünk. Akkor irány a Dongdaemun Design Center (동대문디자인플라자) ,

amely 5 teremből áll: Műcsarnok, Múzeum, Design Laboratórium, Design Piac és Dongdaemun történelem és kulturális Park rész. Már kívülről is furcsa fémes ufó jellegű az épület. A Műcsarnok ad otthont különböző divatbemutatóknak, koncerteknek, és előadásoknak. Ezekkel a modern designokkal hadilábon állok. Egyrészt mindig úgy érzem, hogy ezek a kreálmányok unatkozó emberek ötletei és nem is mindig értem meg a célt. Másrészt vannak olyanok, amire azt mondom, de jó pofák, újabb porfogó lehetne.

De nyitott vagyok mindenre. Illetve csak azért többszörös árért eladni valamit, mert azt egy designer készítette....

Hát. De mindenki másért rajong. A Piac terembe belépéskor egy csomó SM előadós cuccba futottunk (SM TOWN).

És tényleg lehetett olyan étkészletet is kapni, amiből pl. Park Jung Min (SS501 tagja volt) evett.

Árakat már nem is mertek kiírni hozzá. Én nem tudok ennyire rajongani, hogy valamiért csak azért adjak ki több pénzt, mert egy designer tervezte és olyat használt egy kedvencem. Aztán volt egy valami, amit a wc- ülőkére raksz és azzal emeled fel-hajtod le, hogy ne kelljen a kezeddel  az ülőkéhez érned. A neve is „toilet seat handle”.

Na ennek pont nem látom értelmét dolog. Ráadásul kb 1000 Ft.-ért. De igaz, itt is láttam jópofa, tetszetős dolgokat, de nekem nagyon drága volt.

Ebédelni a szomszéd plázába indultunk.

A Design centernek is több kijárata van. A kiállítási csarnokot (design exhibition hall ~디자인전시관) és a társalgót (design experience zone, design lounge ~디자인놀이터잔디사랑방) tulajdonképpen 6 emelet választja el egymástól, mivel az első a föld alatti második szinten, az utóbbi a föld felett a negyedik szinten van. Természetesen az egész távot meg lehet tenni lifttel is és gyalog egy hosszú-hosszú, design ülőkékkel gazdagított emelkedő folyosón. A távolság 533 méter.

A múzeumban most épp a használati tárgyakat ki is lehetett próbálni.  

Illetve egy fagyizó-kávézó is található itt, ahol designos jégkrémet is ehet az ember.

És a múzeum másik oldalán egy érdekes lépcső vezetett le.  Lenézve is beleszédült az ember. Na nekem ez nagyon tetszett.

A tervezőjéről nem találtam semmit, de ismeretlenül is gratulálok neki. Mi itt a negyediken mentünk át a plázába, ahol rengeteg kajálda van.

A kilátás azért csodálatos. A távolban láthatóak Koreára jellemző hegyek vonulatai,

a Namsan torony, 

Jongno torony(Samsung).

Persze az emeletek között flangálva ismerős figurák reklámbábuiba botlottunk. TaecYeon,  aki a 2PM tagja és énekesi tudását a Dream High 1-ben mutatta meg.

Illetve LotteWord-be csalogató kedves figurák szobra „állított meg” minket.

Most valahogy egyik kajálda sem nyerte el a tetszésünket, úgy hogy kimegyünk az utcára, biztos, találunk vmit XD. Szerencsére elég tiszta volt az idő, hogy a Namdemun kapuról is sikerüljön képet csinálni útközben .

Az utcán sétálva ismerős zene ütötte meg fülünket. Az itthon is népszerű indián zenészekre bukkantunk.  

Majd egy fiatal srác hangjára figyeltünk fel. Itt amúgy is divat, hogy utcán énekelnek az emberek, abban bízva, hátha így hamarabb felfedezik őket a különböző entertainmentektől valaki. Volt már rá példa. Nekem nagyon tetszett a srác előadása. Kérte a közönséget, hogy keressen rá YT-n a nevére(향수) és lájkolja őt. Megfogadtam, amint lehetőségem lesz, én rákeresek. Írtam is haza, hogy hajrá-hajrá, lájkoljunk. De valamit nem jól érthettem, mert nem találjuk :( .

Arrébb két srác k-pop-rap előadással próbálkozott (nekem kevésbé tetszettek),

még odébb pedig egy ruhabemutatóhoz állították fel a színpadot és fotósok hada várt nyugodtan a produkcióra, miközben a bemutatóig egy frissen felfedezett duó mutatkozhatott be az összegyűlt tömegnek. Ők is rappeltek, nálam nem volt sikerük.

Még mindig kerestük a megfelelő helyet, ahol együnk, de ma valahogy nem akart sikerülni XD De olyan volt, mintha csak körbe-körbe járnánk, mert mindig a Design Centert láttuk valamelyik oldalon.  

Tulajdonképpen valami igazság van a dologban, mert olyan nagy az épület, hogy több utca fogja közre. Elmentünk Choi MinHo (bár a SHINee tagja, de szerepelt a To The Beautiful You-ban, amiért megkapta a New  Star díjat – nekem a sztori japán változata jobban tetszett XD) által reklámozott fagylaltozó mellett.

Hyeri plakátja mellett (Girl's Day legfiatalabb tagja, játszott a Hyde Jekyll, Me-ben)  

és CNBLUE reklámos törcsibolt mellett is.

Gyors kép a fiúkról is (hamár egyik kedvenc pop-rock bandám. A srácok kipróbálták a színészetet is. Láthattuk pl. Yong-Hwa-t a The Three Musketeers-ben, You're Beautiful-ban, Jong-Hyun-t az Orange Marmalade-ben, Gentleman's Dignity-ben. Jung-Shint a ThankYou, My Son-ban, a The Blade and Petal-ban és Min-Hyukot a Heartstrings-ben vagy a The Heirs-ben).

Ismeritek a LINE szolgáltatást(~Kakao Talk) ? Ezt az alkalmazást Japánban fejlesztették ki. Lehet rajta keresztül ingyen telefonálni, üzenni, képet tölteni, játszani, virtuális pénzzel vásárolni más alkalmazások nélkül. Na ezt reklámozó  2 óriási felfújt maci+nyuszi is „utunkat állta” XD

Illetve egy ördög-angyal szárnyas szék, amiben persze szívesen pózoltak az emberek.

Aztán egy kis pincére lettünk figyelmesek. A hely nem volt nagy, de tömeg volt bent.   

Bár a kínálat itt nem volt olyan bőséges, mert igazából csak pár fogásra szakosodtak (sok ilyen hely is van Koreában), de mi egyből éreztük, jó helyen vagyunk. Mi sült mandut (만두) és édes szószos csirkét rendeltünk. Mokszányimék kagylós –tésztás valamit.

A kagylót nem, de a tésztát megkóstoltam, kíváncsi voltam, mit esznek. Finom volt. Kicsit paradicsomos íze volt. Szimpatikus volt, hogy el lehetett venni kötényt, ha nem akartad magadat leenni. 

Mosolygásra késztetett látni vasalt ingeseket ebben a piros kötényben XD. Aztán indultunk is tovább, mert visszatérünk a tegnap az eső miatt csak röptében megnézett Cheonggyecheon patakhoz (청계천). 

A háború alatt feltöltötték, majd a fejlődés során autóutat húztak rá. (Itt egy angol nyelvű  cikk).

Aztán szerencsére 2005-ben egy korábbi döntés alapján már újra napvilágra hozták ezt a patakot. Ami 22 hídjával, kedvelt pihenőhelye a szöuliaknak és természetesen a turisták is szívesen látogatják.

Akár köveken is átkelhetünk a patak két partja között , sétálhatunk vízinövények között ,

de csak üldögélhetünk is. A rohanó világban egy nyugodt , természetes közegben jó megpihenni, akár csak pár percre is, egy kávéra, vagy akár hosszabb órákra is. Senki nem fog zavarni. A patakparton akár nappal, akár az est közeledtével belefuthatunk önjelölt előadókba is. Nekünk is szerencsénk volt egy kis csapat előadását megnézni. Tehetségesek voltak , és ahogy sötétedett, hangszereiken a villódzó ledek még tetszetősebbé tette előadásukat.

 (Itthon mutatták, hogy a csoportról volt szó valamelyik kinti híradóban is. Örülök neki). Lógattam volna még a lábamat szívesen, de lassan haza kellett indulni.

Aztán egyszer csak Szöul legnagyobb könyvesboltja a Kyobo Könyvesbolt (교보문고)előtt voltunk.

1980-ban alapították. Már a bejáratnál hatalmas kőbe vésett „igazság” fogad. (sarameun chaegeul mandeulgo chaegeun sarameul mandeureoyo) 사람은 책을 만들고 책은 사람을 만들어요 ~ Az ember készíti a könyvet és a könyv alakítja az embert...

Hatalmas könyvesbolt, több ezer könyvvel, lemezzel. Ide az emberek nem csak vásárolni térnek be, nem ritka pillanat a földön ülő és olvasó ember látványa sem. Itt mindig tömeg van . Itt bőven van választék. Már csak a nézelődéssel is egy órát eltöltöttünk és csak 2-3 sort néztünk meg. Megbeszéltük, hogy haza utazás előtt betérünk egy hosszabb időre és, jobban körülnézünk vásárlás ügyben. Bár már most sikerült kinézni egy pár könyvet. Most csak a cipelés miatt nem vesszük meg.

Haza felé beugrottunk egy boltba, mert Szanszengnyim szerint van egy üdítőital, amit mindenféleképpen ki kell próbálnunk….Ez a milkis (밀키스) .

Elsőre meglepő, de be kell vallani, hogy tényleg nagyon finom és hidegen extrán itatja magát. Tulajdonképpen a tej és a sprite kombinációja. Így elsőre furának hangzik, de, aki teheti, próbálja ki. Azt nem tudom, hogy a házilag vegyített egyveleg milyen XD, de már láttam, hogy nálunk is kapható a koreai boltban (Asia Center).

A mai napunk igazán laza volt, sehol semmi „ppálli-ppálli”. Az idő is jó volt. Sokat sétáltunk, regenerálódtunk. Még is csak vasárnap van XD

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~