2016. április 25., hétfő

Ismertető: Madame Antoine

Cím: Madame Antoine (마담 앙트완)
Műfaj: romantikus, vígjáték
Epizódok száma: 16
Év: 2016
Csatorna: JTBC

Szereplők:
Han Ye-Seul - Ko Hye-Rim
Sung Joon - Choi Soo-Hyun
Jinwoon - Choi Seung-Chan
Lee Joo-Hyung - Won Ji-Ho


Történet:
Madam Antoine nevű kávézót vezeti Ko Hye Rim. Egyedül nevelt lánya külföldi tanulmányit az eladott kávékból nem tudja finanszírozni, így színészi és jó megfigyelő képességeit felhasználva jósol a betéved kávéra vágyó vendégeinek. Egészen jól megy a hazugságóceánra felépített biznisz, míg a szerelem nem létezését kutató pszichológus Choi Soo Hyun magánrendelést nem nyit a kávézó felett és be nem válogatja Hye Rim-et kutatása fő alanyának.

Whalemény:
Ahogy a rajongóktól elvárható egy-egy kedvenc új sorozatát és filmjét epedve várják. Vagy ha nem is epedve, de érdeklődve szemlélik egyik kedvence újabb alkotását. Így Sung Joon miatt epedve nem, de érdeklődéssel kezdtem el a sorozatot. Pszichológia és jóslás szembeállítása hozzám passzoló alapnak tűnt. Sok pofont nem kaptam, így végiggondolva.
Egészen jól indítanak a sorozattal, mert bennem megvolt a kíváncsiság, hogy mi is lesz a kutatással, kiről mi derülhet ki a későbbiekben, bár az azonnal lezuhan, hogy a két főszereplő valahogy egymásra talál majd egyszer, hisz nem lenne igazából tartalom, ha ez nem történne meg belátható időn belül.
Zseniális a kezdeti párhuzam a pszichológia és jóslás között, azonban (nyilván nem elfogultság nélkül) kicsit azért nehezményeztem egyes esetekben, hogy a saját megfigyelési képességeire és élettapasztalatára támaszkodó Hye Rim "nyünyükéző" (bocsánat nincs jobb szavam a babusgatás árnyalására) magatartása a jó munkát végző Soo Hyunt egy érzéketlenebb embernek állítja be indirekt módon, amin old Soo Hyun személyének megismerése. Valljuk be magunknak, nem egy új haverhoz megyünk, hanem egy támogató, megértő helyre. Erősen próbálkoztak egy egyensúlyt kialakítani a két szerepkör között, amivel megtudtam barátkozni, mert szükség van mindig egy külső támogató erőre, aki egyéb eszközeivel megtámogatja az eddig elérteket és megmozdít bizonyos dolgokat. Azonban Soo Hyun varázslatos terápiái is furcsák voltak, kiderül mi a probléma és hopp megoldódott. Hiányoltam a visszautalásokat, hogy szépen halad vagy esetleg összefut egyik esetével a boltban, hogy jövőhéten találkoznak az ülésen, ami persze nem mutatnak meg. Lehet nekem voltak nagy elvárásaim. Összességében végül jól oldották meg a kettősséget.
Érdemes megemlíteni a mellékszereplőket, mert voltak egypáran, azonban hiába voltak megnyerő karakterek mind egy bizonyos téma körül forogtak a kis életükben. Például Bae Mira professzor és Seung Chan kapcsolata számomra erőltetettre sikerült. Igen, lehet idősen szerelmesnek lenni, de konkrétan odasüllyedt a dolog, hogy szerencsétlen srác csak neki ugrált, mert csak mert.


Ko Hye-Rim
Harmincas éveiben járó egyedülálló anyuka, aki (nem tudjuk milyen megfontolásból) külföldön taníttatja középiskolás lányát, aki a sorozat egész ideje alatt ott is marad és képeken meg sms-ben emlékezünk róla, hogy van. Végzettségét nem ismerjük meg, de nincs túliskolázva. Az biztos, hogy zseniálisan tud franciául beszélni, úgy hogy ő sem érti mit mond, illetve színészi tanulmányai miatt bármit eljátszik, akár azt is hogy Madam Antoinette szellemével beszélget az élet nagy dolgairól. Férjével történő borzalmas válás miatt nem bízik a szerelemben. Így amikor elkezd vonzódni Soo Hyunhoz kicsit bizonytalan, azonban helyén van az esze. A legnagyobb lelki válságában is képes tartani magát szerepéhez és valahogy megtudja az igazságot vagy annak egy részét.
Egészen jó választásnak bizonyult a színésznő a szerepre. Kellően volt madamos, felnőttanyukás, komoly nő, ugyanakkor hisztis csitri és komoly jósnő. Kész komédia volt a karaktere, szóval én nagyon bírtam.

Choi Soo-Hyun
Stanford egyetem híres klinikai pszichológus professzora, aki tévéműsorokban és puccos folyóiratokban értekezik a szerelem nem létéről. Egész karrierjét a szerelem nem létezésének bizonyításán dolgozik, mert szerinte csak a testben kimutatható hormonok változásai miatt gondoljuk, hogy szerelmesek vagyunk, holott ez pusztán egy fiziológiás reakció, semmi több. Természetesen roppantul bosszantja újonnan nyíló tanácsadó irodája alatti kávézóban tevékenykedő sarlatán, így bosszúja beteljesülése érdekében ő is beszáll (nem túl kutatói magatartáshoz illően) a kísérletbe. Természetesen, mint ahogy megszoktuk gyermekkori traumái miatt alakult ki ez az elszántság a szerelem kutatására.
Sung Joon zseniális volt a szerepre. Kellően bogyó tudott lenni, ugyanakkor zseniálisan kis görcs volt, amikor stressz érte vagy bosszút akart állni. Továbbá nagyon tetszett, hogy ilyen pörgős stílusban beszélt.

Összességében ajánlom mindenkinek a sorozatot. Nem egy hatalmas klasszis, amiről ódákat lehet zengeni, a humor sem egy sírva röhögős kategória, de mindettől függetlenül szórakoztató. Sung Joon egy árnyaltabb oldalát mutatja be és természetesen tele van romantikával és izgalmas esetekkel a pszichológiai kutatáson kívül.

Trailer
Magyar Felirat
Köszönjük szépen Holdfény Pavilon!

Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 7/10
Zene: 8/10

1 megjegyzés:

  1. Közepesen jó sorozat volt. Egész jól nézhető, helyenként nagyon vicces. A végére viszont elegem lett Hye-Rimből.. A görbe lábain magas sarkú cipőkben, szűk szoknyákban, lépcsőkön csámpázva.. ááá..felettébb idegesített.
    A legviccesebbek azok a részek voltak, amikor az egymás elleni akciókon pörögtek : "mit csináljunk, együk meg, vagy főzzük meg előtte?" " az a rohadék"; a legérdekesebbek pedig a pszichológiai esetek. Nagyon látványosan jelenítették meg pl. a színészbetegségben szenvedőt, a többszörös személyiséget, stb. Kevesebb részből viszont izgalmasabb lehetett volna.

    Egy dolog nem tetszett, de ez a saját véleményem: szerintem a prof.asszony első döntése volt a jó - tkp. nem akart műtétet. Így, bár nem derült ki semmi, ott van a pakliban, hogy hónapokig ágyhoz kötött, kihullik haja, hány, s aztán bele is hal, anélkül, hogy utazott volna.
    Az érzelmével nem volt semmi bajom, nagyon finoman árnyalták, és nagyon szépen játszotta el. Igazából ez egy olyan vonzódás, ami pusztán az embernek, és nem a fiatalságnak szólhat.

    VálaszTörlés