Az idei filmfesztivál másik választása ez a film volt, mely szépen ellensúlyozta a Midnight Runners komédiáját, bár ennek a filmnek is úgy mentünk neki, hogy vígjáték lesz egy kis drámával. Nos...lássuk csak mennyire is volt ez vígjáték.
Cím: My Annoying Brother (형)
Rendező: Kwon Soo Kyung
Műfaj: családi dráma
Műfaj: családi dráma
Bemutató: 2016. november 24.
Játékidő: 110 perc
Szereplők:
Ko Doo Shik - Cho Jung Seok
Ko Doo Young - Do Kyung Soo (D.O)
Lee Soo Hyun - Park Shin Hye
Dae Chang - Kim Gang Hyun
Ko Doo Young - Do Kyung Soo (D.O)
Lee Soo Hyun - Park Shin Hye
Dae Chang - Kim Gang Hyun
Történet:
Doo Young korosztályának ígéretes judosa, azonban az egyik bajnokság folyamán ellenfele olyan erővel csapta a földnek, hogy visszafordíthatatlanul megsérült a látóidegközpontja, így örök vakságra lett ítéltetve. Ez kapóra jött bátyjának, Doo Shik-nak, aki csalásai miatt épp börtönéveit tölti, viszont az öccse "ápolására" kiengedik. Rég elhagyta családját és nem is tervezte, hogy visszatérjen, de mivel muszáj volt öccse mellett lennie, egy idő után rájön, hogy lehet mégiscsak szüksége lenne a családra. Azonban a sors közbeszól...
Whalemény:
Nos, az első perctől kezdve már leesett, hogy ez nem lesz vígjáték. Kemény az alapsztori, kemény a tálalása is, szóval inkább kínunkban röhögünk az egyes helyzetkomikumokon, de alapjában igenis egy családi drámáról szól, ami megkívánja még a zsebkendőt is, ahogy haladunk a végkifejlethez. Nagyon tetszett a testvérkapcsolat ilyen szintű felépítése, hogy tényleg a semmiből képesek voltak egymást újraépítve egy erős kapcsolat kialakítására mindenféle felszínesség nélkül.
Nem voltak azonnali egymásra borulások, szépen oldott fel mindkét oldal, majd persze ezzel a feloldódással együtt azért behoztak egy árnyoldalt is, mely a végén még jobban próbára teszi a testvérek újdonsült kapcsolatát. Törékeny minden a filmben, ezt szeretné a nézőnek is átadni, ezzel sugallva azt, hogy tényleg csak egyszer élhetünk és minden rosszban meg kell látni a jót és az elérésére törekedni úgy, hogy az éppen elérhető forrásainkat és képességeinket használjuk mindehhez.
Már önmagában ezen tanítás is zsebkendőért kiállt, azonban sose becsüljük alá a koreaiak lélekfacsaró rendezéseit. Igen-igen...arra gondolok, mikor még a szomszéd ház portása is bőg attól ami történik a főszereplőinkkel és amikor azt hisszük, jobban már nem tudnak kifacsarni minket, akkor váltunk egy másik helyszínre, ahol megint csak valaki folytatja a sírást. Ezesetben is szerintem a kevesebb több lett volna, dehát ez az adott kultúrával jár. (Aki látta Lee Hong Ki "Rockin' on Heaven's Door" c. filmjét, az sejtheti, hogy milyen mennyiségű lelkifacsarásos sírásról beszélek)
Nézzük is csak szereplőinket nagyvonalakban:
Doo Shik: Makacs, öntörvényű és szívtelen próbál lenni. Kimaradt a suliból és elszökött otthonról, hogy a maga ura legyen, azonban nem ért el semmit az életében, inkább csak még mélyebbre süllyedt egészen a börtönig. Testvére ápolásával azonban rájött, hogy egy család nem is olyan rossz dolog és hogy talán tényleg érdemes élni ha nem is magáért, de azokért akiket szeret.
Doo Young: Hirtelen lett széttörve az álma és az összes eddigi munkája ezért mély depresszióba és önsajnálatba esett. A házából sem hajlandó kijönni és mivel nem tud mit kezdeni az új állapotával így legtöbbször csak ramen tésztát eszik nyersen, mely következtében alultáplált is lesz.
Edzője (Soo Hyun) folyton próbálja rávenni, hogy ha indulna a paraolimpián, akár még az aranyat is elérhetné, de hallani sem akar arról, hogy mások szeme előtt fogyatékosként álljon a szőnyegre. Bátyja hiánya is mély űrt hagyott a lelkében, viszont pont ő az egyetlen, aki ki tudja húzni ebből a posványból.
*itt kell megjegyeznem, hogy D.O mindig tökéletesen hozza a szerepeit. Tudom, sokaknak ő "csak" EXO-tag, de személy szerint én inkább szívesebben látnám mindig sorozatokban/filmekben, mert igazán tehetséges.
Összefoglalva: Gyenge érzelmi állapotban nem ajánlom, mert akkor tényleg törik a mécses, de egy nagyon szép családi történetet láthatunk, mely után mi magunk is elgondolkozunk, hogy úgy éljük-e az életünket, ahogy tényleg tudnánk, vagy éppen minket is saját korlátaink tartanak vissza.
Trailer
Magyar Felirat
Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 7/10
Doo Young korosztályának ígéretes judosa, azonban az egyik bajnokság folyamán ellenfele olyan erővel csapta a földnek, hogy visszafordíthatatlanul megsérült a látóidegközpontja, így örök vakságra lett ítéltetve. Ez kapóra jött bátyjának, Doo Shik-nak, aki csalásai miatt épp börtönéveit tölti, viszont az öccse "ápolására" kiengedik. Rég elhagyta családját és nem is tervezte, hogy visszatérjen, de mivel muszáj volt öccse mellett lennie, egy idő után rájön, hogy lehet mégiscsak szüksége lenne a családra. Azonban a sors közbeszól...
Whalemény:
Nos, az első perctől kezdve már leesett, hogy ez nem lesz vígjáték. Kemény az alapsztori, kemény a tálalása is, szóval inkább kínunkban röhögünk az egyes helyzetkomikumokon, de alapjában igenis egy családi drámáról szól, ami megkívánja még a zsebkendőt is, ahogy haladunk a végkifejlethez. Nagyon tetszett a testvérkapcsolat ilyen szintű felépítése, hogy tényleg a semmiből képesek voltak egymást újraépítve egy erős kapcsolat kialakítására mindenféle felszínesség nélkül.
Nézzük is csak szereplőinket nagyvonalakban:
Doo Shik: Makacs, öntörvényű és szívtelen próbál lenni. Kimaradt a suliból és elszökött otthonról, hogy a maga ura legyen, azonban nem ért el semmit az életében, inkább csak még mélyebbre süllyedt egészen a börtönig. Testvére ápolásával azonban rájött, hogy egy család nem is olyan rossz dolog és hogy talán tényleg érdemes élni ha nem is magáért, de azokért akiket szeret.
Összefoglalva: Gyenge érzelmi állapotban nem ajánlom, mert akkor tényleg törik a mécses, de egy nagyon szép családi történetet láthatunk, mely után mi magunk is elgondolkozunk, hogy úgy éljük-e az életünket, ahogy tényleg tudnánk, vagy éppen minket is saját korlátaink tartanak vissza.
Trailer
Magyar Felirat
Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 7/10
magyar felirattal elérhető valahol?
VálaszTörlés