21 nap Koreában - 2. rész ~Megérkezés Szöulba~

Akkor REPÜLJÜNK!

Budapest 13:00: Becsekkolunk. Bőrönd el, a hátizsákomat nem is mérték, mert nem bőrönd. Pfffff, ezért mértem??????? Ejjjjjj… Aztán biztonsági ellenőrzés. Na, ott toltak minket, hogy tempó-tempó. Ok, ez is megvan. Jöhet a várakozás.

Mint rutintalan repülő eddigre már minden létező blogot, „tudod-e-t” és egyéb, repüléssel kapcsolatos okosságot, amit találtam, elolvastam, megnéztem.  Nem vagyok pánikolós, a random dolgokat is elég jól bírom, de hát mittomén, hogy fent, ott a nagyon magasban mi lesz. Húzzuk fel a lábra azt a szorítót és a kardigánt is cipeljük. (Hátizsákba úgyse férne, ottan a mindenféle zsinór csücsül könyv, füzet mellett). 

Aztán beszálltunk.

  

Nem az ablak mellett ülök, kicsit sajnálom, nem lesz annyira jó a kilátás. De sebaj, mert a lábamat kényelmesen ki tudom nyújtani. Hittem én, mert azért a folyosón mindig járt valaki :) Meglepődtem, hogy amennyire a neten nagynak tűntek az ülések és a köztes helyek, ez a valóságban egyáltalán nem így van. Nem vagyok egy 150 cm, a lábamnak nem mindig volt kényelmes. De 5 óra szerintem minden pozícióban egy idő után kényelmetlen. Na nem baj, nincs hiszti! Más is kibírta, majd sűrűbben állok fel.  (A kép netről van, tömegnyomuláskor nehéz fotózni)

15:15: Elindultunk. Mellettem egy fiatal srác ült. Szegény biztos beteg volt, mert szinte végig aludta a majd 5 órás utat, néhány köhögéssel megszakítva. Nekem ez annyiban volt jó, hogy nem zavarta, ha áthajoltam előtte felhőket, földet...mikor mit fényképezni.

Felszállás után 1 órával megkaptuk a vacsorát, ami finom volt és nem kevés.

Aludni nem aludtam. Mindig találtam valami néznivalót vagy az üvegen át, vagy a monitoron követve, hol járunk.

És, hogy nehogy „éhen haljunk”, kaptunk kb. félidőben desszertet.

Helyi idő szerint 22:55: megérkeztünk Dubaiba. Fények mindenhol. Fantasztikus a levegőből.

Hűűűűűűűűűű, ez tényleg monumentális. A tranzitváróba is sokára értünk el. Repülőről le, buszba be, amivel 5-10 percig mehettünk, majd vonat egy hosszabb megállónyira, aztán lépcső meg mozgójárda és megint lépcső. Na végre megérkeztünk a tranzitrészlegre.

Mint igazi turistának muszáj fotózni és ezt persze közvetlenül a biztonsági ellenőrzésen átjutva tesszük. Naná, hogy szemet szúrtunk a biztonságiaknak, akik elképesztően sokan voltak. De látták, hogy két kattintás után „hülyetturrista” lenyugszik és nem is zaklattak minket.  (De csodás lett volna, ha lekapcsolnak). Szerencsére ekkor még nem volt tömeg, így  pár perc alatt átjutottunk az ellenőrzésen.

Dubainak 3 terminálja van.  Szerencsére ugyanabba a terminálba érkeztünk, ahonnan tovább megyünk Incheonba. De annyira jól, érthetően kitábláztak mindent, hogy lehetetlen volt eltévedni. Állítólag ez a világ legnagyobb terminálja, ahol az üzletekkel zsúfolt tranzitrész is 18 teniszpálya nagyságú.  Az itt található plaza-szerű Duty Freeben aztán bőven lehet pénzt szórni. Az alapvető cuccoktól kezdve a legdrágább extra luxuscikkekig szinte minden megtalálható.

Csak visszafelé derült ki – ugyanis a magyarok elfelejtették mondani, a koreaiak kifejezetten felhívták a figyelmünket -, hogy az Emirates a Dubaiban négy óránál többet töltő utasait meghívja egy étkezésre, kávéra a kijelölt éttermek, kávézók valamelyikébe.  Visszafele ki is használtuk.

Wifi elméletileg volt, de éppen csak arra volt elég, hogy "Hangouts"on írjak az itthoniaknak: „megérkeztünk Dubaiba”.

Majd 5 óra várakozás nézelődéssel, pihivel gyorsan eltelt.

Helyi idő szerint 3:45-kor indultunk Koreába. Újabb 8 órás repülés és a helyi idő 16:55 lesz, mire odaérünk.

Ez a repülő nagyobb volt, mint az előző, az ülések közti rész is kényelmesebb. Felszállás után 1 órával megint eszünk, és megint nem keveset. Nézelődni most is tudok, mégha sötét is van. Én a felhők felett sem unatkozom.

Felszállás után a „kötelező” evés.

Az ember nem tudja kihagyni, hogy ne fotózza le ezt az übercukkerságot :)

És akkor, LÁTOD a közelgő szárazföldet. LESZÁLLUNK. JUHUHUHUJJJJJJJ MEGÉRKEZTÜNK!!!

Szóval megérkeztünk  Incheonba.  A lányokkal megbeszéltük, hogy most már nem kell sehova rohanni, kényelmesen szálljunk le a gépről. De jó, kicsit rakjuk rendbe magunkat az első mosdónál. Na ezt annyira kényelmesre vettük, hogy a futószalagon már csak hármunk bőröndje utazott körbe-körbe. Szegény tanárok már tuti idegroncsok voltak, hogy „ hol vannak a lányok, Dubaiból írtak, hogy elindultak……”

Ne tessék izgulni, MEGÉRKEZTÜNK …..

A „dejóhogyittvagytok” után 빨리빨리 (ppállippálli  ~ gyorsan-gyorsan) megyünk Szöulba. Végig ebben a tempóban éltük kinti napjainkat, de ennek a ppállippállinak köszönhetően láttunk, tapasztalhattunk meg egy csomó mindent.

Kb 1 órás autó út után érkeztünk meg, már menet közben szembetűnnek a felhőkarcolók tömege és a „mindenholvanvalamikajálda”.  Egy gyors vacsora, ami bőséges – mint kiderült későbbiekben is minden kaja bőséges lesz.

HASZNOS INFO:
A reptéren lehet bérelni „országoswifit”, így  bárhonnan biztosítható a net.  Ez sokszor jól jött, mert bár van országos lefedettségű Ollewifi, de ez gyakran csak a befelé jövő infókat biztosította, kifele nem.

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~