21 nap Koreában - 3. rész ~Szöul/1~

2015.07.23. Csütörtök

Az első napunk Koreában, Szöulban. Hajnal van. A többiek még alszanak, nem sokat aludtam, bár otthon is keveset alszom, ez az edzettség megvan.  ½ 1 is elmúlt, hogy lefeküdtünk. Az út izgalma, otthoniaknak bejelentkezés és kicsit beszélgettünk is. Az időeltolódást nem érzem, szerencsére. Semmi bajom a tompaságon kívül. Az éjjel a szúnyogok megtámadtak, de hogy honnan jöttek, nem tudom, mert egy darabot nem láttam. Nagyon meleg volt, bár sokat segített a ventilátor, ami meglepően hideg levegőt fújt.

Hogy ne zavarjak senkit sem, felmentem az emeletre.  Kinyitottam az ablakot. Milyen csend van. A szomszéd ház nagyon közel van, ha akarok, átlátok hozzájuk.

Kicsit próbálok a szúnyoghálón kilesni. Vajon lent a főúton zajlik már az élet? De úgy tűnik, nem. Még az emberek sem keltek fel.

Nyugalom és madárcsicsergés. Hátamat a falnak támasztva ülök a földön és élvezem a hajnali szellőt, ami azért be-betalál a sűrű hálón keresztül is. Mit nem adnék egy bögre kávéért...

Aztán, hallom, hogy lentről keresnek. Kicsit bealudhattam….

Bőséges reggeli után elkezdődik egy gyönyörű, élménydús kirándulás a "ppálli-ppálli"-k tempós rendszerében. XD

Hol is kezdjünk. Természetesen a belvárosban, ott is Szedzsongéknál.

Akkor útra fel.

Szöulba érdemesebb tömegközlekedni. A metróhálózat sűrű, zegzugos, lépcsőkkel teli (mint általában minden XD ), a buszhálózat is jó. 3 féle színes buszt láttunk. Pirosak kimennek a külkerületekbe, kékek a főutak mentén és a zöldek, amik rövid utakat tesznek meg pl. metróállomásokig.

Veszel egy „utazókártyát”, amit különböző összegekkel feltölthetsz és a távolságnak megfelelő összeget fogja levonni a rendszer.

Rögtön az első buszfelszálláskor már lehetőségem volt úgy viselkedni, mint valami régi bútordarabnak. Az történt ugyanis, hogy egyből eszembe jutott Hero JoonGival, ahol a börtönből hosszú évek után kiszabaduló Főnök (Baek Yoon-Sik) a technika fejlődéséről kissé lemaradva, leutánozta a buszra felszálló fiatalokat és fenekét a sofőr felé pucsítva akart a buszra felszállni. Sosem értve, miért zavarják le őt és nem engedik utazni. Mígnem JoonGiék elmagyarázták neki, hogy a farzsebbe tartva hordják a kártyát az emberek és azért pucsítanak, mert a kártyaleolvasó elé így tartják oda, nem veszik ki. Kényelmes, praktikus, szabad a kezed, ami ugye nekem, turistának nagyon fontos XD. Ok, én nem pucsítottam, de egyből láttam, hova kell tenni a kártyát és az övtáskámat menően odatartottam a leolvasóhoz. Az csippant egyet én pedig elégedetten mentem a busz hátuljába. Szerintem a sofőr sem tudta, minek örülök? Na, mire nem jók a doramák? XD

Ami meglepett, hogy a buszon légkondi van, nem is gyenge. Mint később kiderült, mindenhol van. Még a legeldugottabb kajáldában is. És ez szuper. Igaz, kicsit megviseli a szervezetet a hidegbe be, melegből ki. De az egyetlen gyógyszer, amit végül is szedtem, a C-vitamin, elég volt arra, hogy egy fél köhögés nélkül megússzam ezt a kalandot.

A metrón még külön figyelnek arra is – és ezt felirat jelzi a kocsin – hogy az öregeknek, betegeknek, gyerekeknek egy gyengébb erősségű légkondis kocsi, kocsirész is legyen. Őszinte leszek, én nem mindig éreztem a különbséget a két erősség között, de már a gesztus szimpatikus. Ez az ország amúgy is tele van gesztusokkal, de erről majd később (nincsenek rózsaszín felhőim, nem vagyok elfogult, tisztában vagyok az árnyoldalakkal).

Szerencsére nem volt tömeg a sétányon. Sőt. Szinte csak mi voltunk. Elvétve láttunk 1-1- embert. Turistát meg szinte egyáltalán nem, legalábbis nyugatit. Érdekes, hogy a 3 hét alatt amúgy is nagyon kevéssel találkoztunk még a felkapott turisztikai látványosságoknál sem. Valószínűleg, inkább tavasszal és ősszel jönnek, amikor az időjárás kellemesebb.

Szóval Szedzsong és YiSunSin.

Sajik-ro (사직로) és Sejong-ro (세종로) kereszteződésénél található Gwanghwamun (광화문) téren a két szobor.

Szedzsong (세종) akinek többek között a hangül is köszönhető és YiSunSin (이순신) admirális, aki Korea egyik nagy nemzeti hőse, a japánok elleni harcokban vált híressé.

Tessék megnézni a róluk szóló filmeket. A mélygyökerű fa (Tree with Deep Roots - 뿌리 깊은 나무),  A halhatatlan YiSunSin admirális ( Immortal Admiral Yi Sun Shin - 불멸의 이순신)  és a 2014-es nagy sikerfilm, a Roaring Currents (명량).

Már messziről látszott, hogy milyen monumentálisak és mi milyen aprók vagyunk. Közelről ez még jobban feltűnt. Ééééés be lehetett öltözni. Naná, hogy kell egy „pózoljkorhűruhábanaszoborelőtt” fotó.

A sétány mellett ott van az Amerikai Nagykövetség is extra védelemmel. A „nemfeltünő” civilruhásokat is nehéz volt észrevenni.

A túloldalon meg néma tüntetést is láthattunk. És jópofa cukiságok ”figyelmeztető táblaként”: pl. dohányozni tilos.

Az út túloldalán a Sejong Center (세종문화회관 - Sejong Center for the Performing Arts) , 1978-ban épült legnagyobb művészeti és kulturális komplexum Szöulban.(Ide sajnos nem tudtunk bemenni)

Láttuk a gyűrűs gömböt (혼천의), a  legkorábbi csillagászati órát,

csapadékmérőt(측우기),

napórát (해시계)

és YiSunSin teknős hajóját is.

A föld alatt található a múzeum. A  "The Story of King Sejong" (세종이야기).

Itt is jó hűvös van. Szerintem az emberek a meleg elől jöttek most le. Gondolom ezt abból, hogy láthatólag nem a múzeum érdekli őket, hanem pihengetnek, alszanak.

A hagyományos festészetüket imádom. A fekete vonalak egyszerűségében rejlő beszédesség fantasztikus. Mindig nagy figyelemmel hallgattam ezek magyarázatát, ha filmben láttam ilyet.

Mekkora szerencsénk van a Tanárommal (nevezzük Mokszányimnak, mert én ahhoz vagyok szokva, a Tanárnőmet pedig Szanszengnyimnek). Nemcsak lelkész, de a történelemben is otthon van. Így sosem a prospektusokat kellett bújni, hanem az ő magyarázatára figyelhettünk. ami valljuk be, sokkal szuperebb, mint száraz tényeket olvasni. Idegenvezetés bónuszokkal.

Egy rövidfilmet is megnézhettünk admirálisunkról, a hajóba is bemászhattunk,

evezhettünk,

a királyi trónra is felülhettünk,

könyvtárat néztünk. Lehet kalligráfiát is próbálni .

A múzeum tele van életképeket ábrázoló babákkal.

Ezt a bemutatást előszeretettel használják Koreában. Később útmenti kajáldában is láttam ilyet. Nagyon jópofák és gyorsabban befogadja az ember, mint végig olvasni a kiírásokat.  Illetve rajzfilmekkel is bemutatnak egy-egy jelentősebb eseményt.

Nekem nagyon tetszenek ezek a megoldások.

Aztán ppálli-ppálli, go a királyi palota (경복궁 – gyeongbokgung )

Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, ha egyet láttál, láttad az összeset ezekből a pagodaszerű építményekből. Aham, talán igaza van, talán nincs. Egyformák és mégis mások. Hisz az egyik kisebb, a másik nagyobb, kicsit ilyenebb, kicsit olyanabb. Én órákig tudnám nézegetni őket. Akárhányszor valami hasonlót néztünk meg, mindig találtam újat rajta, amit nem láttam, vagy csak egy új szögből néztem XD A környezetről ne is beszéljünk. Csodálatos.

A kapunál a hagyományos ruházatú őrök kénytelenek a fotózást elviselni, de hozzá vannak már szokva.

Sajnos őrségváltást nem láttunk.

Aztán a belépő vásárlásakor kiderül, hogy a MERS miatt megcsappant látogatók számát szeretné visszaszerezni a palota, ezért ingyenesen mehetünk be.

Wow. Itt sincs tömeg. Órákat sajnos nem tudunk itt tölteni. Sok a látnivaló, kevés az idő. Igyekszem mindent lefotózni.

Egyik kedvencem, ahogy a hagyományos tetők felett az égbe nyúlnak a felhőkarcolók. Hagyomány és modernizmus.

A másik meg a hegyvonulatok.

A harmadik a tavon belüli épület.

Szerencsére itt aztán akad bőven.
Itt  mindenhol magasak a lépcsők,  hogy örülhettek a régiek, ha menni kellett XD

Láttunk:
füstölőt (향로 – hyanglo),

az ondol fűtés kivezető nyílásait,

hatszögletű kéményt

trónt.

Az épületeknek, termeknek megvan a saját neve (trónterem: 근정전- geunjeongjeon, királyi lakosztály : 강녕전 - gangnyeongjeon , királyné lakosztálya : 교태전- gyotaejeon stb.). Nem mindig tudtam beazonosítani, hogy akkor most melyikben is vagyunk.
Menetközben muszáj volt valami hideget inni. Banánshake csoki és banánzselével. Mmmmm. Brutálisan finom volt.

Hátul még betértünk a Nemzeti-Népi Múzeumba (The National Folk Museum of Korea - 국립민속박물관).

Lenyűgöző gyűjteménye több mint 4000 leletet tartalmaz Korea történelméből.  A paleolittól kezdve a Három királyságon át, Shilla koráig, Goryeo és Joseon dinasztiát is felölelve. Joseon időszak , ahol a kiállítás középpontjában a hagyományos falusi élet áll, ahol ételeket, népi iparművészetet láthatunk.

Konfucianizmusnál  a kötődés a család és a társadalom között. Ahol a 100 napos ünnepet, a 60. évet, az esküvőt, állami vizsgát bemutató kiállítást élvezhettünk.

Elmentünk a 12 zodiákusjegy kőszobrai mellett is.

Kifele megnéztük a gyermekmúzeumot is,

ahol egy csapat egyenruhás ovissal is összefutottunk

és kipróbáltuk a régikor játékait,  amelyek hasonlóak voltak a szüleim által játszottakhoz.

Pihenő munkásokat nagyon megirigyeltük. Hűs fa alatt szenderegtek. Közös megegyezéssel mi is itt aludnánk este, ha lehet .

Majd átvágtunk a palota skanzen részén  (éppen valamit elcsenő szarka is képbe került XD) és végeztünk a palotával.

Még tudtunk volna láblógatni a gyönyörű tóparton,

sétálni a falkerítések között,

pihengetni az öreg fák alatt.

Csak úgy lenni. Azt hiszem, erre a helyre érdemes áldozni egy egész napot, akinek van ideje.
Ezen a napon még egyéb helyeken is voltunk. De azt hagyom a következő alkalomra, hogy bőven tudjak képeket mutatni a palotáról, Szedzsongékról.
Nehogy megunjátok, elfáradjatok a töménységtől XD

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~