Korea fordítva

Most, hogy ismét visszarázódtam a hazai időzónánkba, gondoltam egy rövid beszámolóval kicsit leírom, mi is történt a röpke 12 nap alatt, míg újra Korea járdáit koptathattam.

Először is kezdjük a legnagyobb különbséggel: most "kiküldetésként" voltam kint, ergó a főnöki kar idegenvezetője és fordítója voltam. Nem kis idegeskedéssel zajlott mindez, de inkább csak előtte, míg nem is tudtam, hogyan is alakul majd minden. Persze így teljesen már érzés és feladat is volt, mint amikor baráti körrel kapja fel az ember a hátizsákot, de így talán még nagyobb gyakorlatot adott.

2018. március 9-én kezdtük a túrát és most Dubai irányából, az Emirates fedélzetén ülve támadtunk.

Nos, mindenki agyon dícséri a légitársaságot, de én visszasírtam a Finnair-t. Fél életemet várakozással és utazással töltöttem.

Míg a finnekkel már másnap reggelre ott lenne az ember, addig az 5 órás átszállási várakozással csak másnap délutánra értünk ki. Úgyhogy ezzel a tapasztalattal is gazdagabbak lettünk, innentől csak Finnair-rel megyek :)

Miután landolt a gépünk az Incheon reptéren, azonnal az olimpiai kabalafigurák látványa fogadott. Javában tartott a paralimpia, így az egész reptér és minden város még a játékok tüzében égett.

7 napot töltöttünk el Seoulban, majd onnan mentünk le Busanba.

Előtte már próbáltam kisokos füzetet gyártva közelebb hozni a szokásokat és a kultúrát a laikus, teljesen első élményes látogatók számára, de szerencsére azonnal csupa pozitív visszacsatolásokkal találkoztunk, így nem volt akkora sokk számukra. Persze minden étteremben kötelező kellék volt a villa és a só, így szinte már álmomból felébresztve is ezen két kérdés bukott ki belőlem: "Kérhetnénk 2 villát?" ill. "Akad egy kis só?" :)

Mivel az ember nem áll le vitatkozni a főnökével arról, hogy "amilyen országban vagyunk, ahhoz kell igazodnunk" így olyan szituációkba kerültem bele, amibe normál látogatóként nem kerültem volna, így tényleg minden nappal csak fejlődtem :)

Nagyon jó volt újra azokon a helyeken járni, mint 1.5 évvel ezelőtt. Ehhez hozzáadjuk azt is, hogy most nem azonos érdeklődési körrel rendelkezőkkel voltam mégis ők is teljes csodálatba estek...Ez felbecsülhetetlen. (Plusz vicces, mikor már félidőben a főnököm áll meg kpop poszterek előtt és mutogatja, hogy melyik srác a helyes szerinte :D BTS Suga lett az abszolút befutó - és a főnököm férfi)

Seoul másik arcát is sikerült most felfedeznem, ugyanis piac mániás főnökömnek köszönhetően vagy 4x voltunk igazi nagy piacon, ahol is táskától kezdve katonai kukkeren át mindent végignéztünk, alkudoztunk. Semmit sem vettünk meg igazi áron, sőt még a végén mi kaptunk plusz ajándékot. 

Rátaláltunk kedvenc éttermünkre is, ahol 9.900 wonért (~2.475 Ft) 2 órán keresztül all-you-can-eat jelleggel hozhattuk magunknak a marhát és a sertést és süthettük meg az asztalunkba szerelt grillnek köszönhetően a finomabbnál finomabb húsokat.

Mindehhez utána már a ház ajándékaként kaptunk mindig kimchi jjigae-t (김치찌개 - kimcsi ragu), így alig tudtuk már elhagyni a helyet, úgy tele lettünk.

Az ott dolgozók először félénken léptek hozzánk, látni lehetett rajtuk a sokkot, hogy jesszum, most angolul kell valahogy elmagyarázniuk, hogy is mennek itt a dolgok....majd mosollyal az arcukon fogadták, hogy levettem róluk ezt a terhet és nyugodtan mondhattak mindent koreaiul is.

A piacokon és a kajálásokon kívül persze azért próbáltam hajtani is a főnöki kart, hogy minél több helyre el tudjunk menni, így lehetőségünk volt megtekinteni a 2017. áprilisában átadott Lotte Tower-t, mely a világ 5. legmagasabb épülete lett és ahonnan félelmetesen jó a kilátás egész Seoulra.

A 123. emeletén van egy Lounge is, ahol egy isteni jegeskávé mellett élvezhetjük a pazar kilátást.

Persze kimaradhatatlan a paloták felkeresése is, és szerencsére ezévben most belefért a Titkos Kert is, mely tényleg lenyűgöző. Aki teheti, ősszel (október vége-november eleje) menjen, mert akkor látható teljes pompájában a park a gyönyörű levelekkel.

Aki esetleg most tervezné a látogatást Seoulba, az vértezze fel magát, hogy a fő palotában (Gyeongbokkung) 2019 év végéig lezárták az egyik legszebb részt, a Hyang Won Jung (향원정) pavilont a tavacskájával. Plexi lemezeken át lehet belesni, de teljes pompájáig még várnunk kell majd.

Az idő kegyes volt hozzánk, és 1 esős naptól eltekintve végig nagyon jó idő volt. Esőnapra meghagytuk a COEX Akváriumot, aminél szintén szerencsénk volt, és olyan kevesen voltak, hogy 1-1 teremben volt, hogy csak mi voltunk, így teljes nyugalomban tudtuk élvezni a pazar akváriumokat. Pont szóltak a cápa etetésről is, így gyorsan átrohantunk abba a csarnokba is és végignéztük az ebédjüket.

A COEX épület még mindig lebilincselő. Megnyitottak benne egy gyönyörű könyvtárt is, mely lélegzetelállító. Aki csak tud, menjen el oda, fogjon meg egy könyvet vagy magazint és csak élvezze a környezetet.

Amit mindenkinek ajánlok egy laza délutánra, az a Mosómaci kávézó (Raccoon Cafe - 맹쿤) :) Hongdae bulinegyedében a Trick Eye múzeum közelében található az egyik épület 4. emeletén és 6 tündéri mosómaci, illetve kutyusok (angol bulldog, corgi...stb) társaságában pihenhet az ember.

Belépéskor minden cuccunkat el kell zárni egy szekrénybe, zsebünkben sem maradhat semmi (azonnal zsebre mennek a mosómacik és kilopnak/megesznek mindent), egyedül a telefonunk meg pénztárcánk maradhat nálunk, de azért sem vállalnak felelősséget. 

Miután mindent leraktunk, egy újabb ajtón át beengednek a közös térbe, ahol azonnal találkozhatunk főszereplőinkkel. Kifejezetten felhívják a figyelmet arra, hogy mégiscsak vadállatok, így mindenki saját felelősségére és belátása szerint nyúljon hozzájuk.

Voltak mosómacik, akikkel szinte bármit lehetett csinálni, viszont akadt 1-2 amelyik nem vette jó néven, ha épp nem úgy nyúlt hozzá valaki és már kapott is, úgyhogy csak óvatosan, és tényleg tartsuk észbe azt, hogy mi jöttünk az ő helyükre és azért ők sem bírják a non-stop vakargatást.

Egy idő után a gondozók száraztápot szórtak be, így nyugodtan megfoghattunk pár szemet és kézből is etethettük őket. Varázslatos a leleményük, amivel rávesznek, hogy nyissuk ki az öklünk és adjuk már oda nekik a megérdemelt falatot.

Az est fénypontja mégiscsak a Namsan Tower avagy az N Seoul Tower. 

Nappal is lenyűgöző a látvány a toronyból de éjszaka a gyönyörű kivilágításban már igazi WOW-faktor :)

Tippként itt is azt mondanám, hogy akinek nincs annyi ideje/kedve/lehetősége, hogy 2x menjen fel, az menjen fel késő délután, még napfényben és várja meg fent az estet. Így két legyet üt egy csapásra, és minden napszakban tanúja lehet Seoul grandiózus városának látképéhez.

(próbáltam megtalálni a 2016-os lakatomat...de esélytelen volt :D )

Alternatív esti ajánlat még a Dongdaemun Design Plaza (DDP) a többszáz fehéren virító LED rózsájával. Maga az épület is állfelvevős, de hozzá még a virágok....soha nem lehet megunni.

Pont az i-re még, ha lehetőség adatik egy NANTA show-ra is az itt tartózkodás alatt. Naponta többször is adják váltott csapatokkal a műsort Myeongdongban és Hongdae-ben is. Mi a Myeongdongban található színházba szereztünk jegyet és feledhetetlen műsorban volt részünk. Minden benne van, amire csak szükségünk volt. Humor, látvány, történet....artista elemekkel...egyszerűen vastaps járt a végére.

Seoulról még kilómétereket tudnék írni, de menjünk csak tovább le délre, avagy irány Busan. 

Megint csak a KTX-et választottam, mint utazási mód, igaz mélyen a pénztárcába kell nyúlni, de ez a leggyorsabb és legkényelmesebb módja a helyváltoztatásnak, főleg nagy bőröndökkel.

Indulás előtt egy 40 perccel már beáll a vonat, így érdemes már akkora odamenni, mert így biztosan lesz helye a bőröndöknek a nekik kialakított bőröndtárolókban. Ha épp indulásra ér oda az ember, lehet már minden foglalt és aggódhat, hogy hova helyezze el úgy a bőröndöt, hogy ne csúszkorásszon majd a 260 km/h-s tempónál, illetve hogy ne kelljen a feje fölé emelve felrakni a felső tárolóba az olykor 20-25 kilós bőröndöt.

Laza 2 óra 45 perces úttal meg is érkeztünk Busanba március 17-én. Itt már kezdtek feléledni a fák, a Busan Tower előtti kertben már cseresznyevirágot is láttunk. Viszont itt már nem lett kegyes hozzánk az időjárás és egy masszív 4 napos rosszidő jött, amivel az egész itt tartózkodásunkat súlytotta. De ez van, mindenből a legjobbat kell kihozni ;)

2030-ban Busanban lesz a World EXPO, világ kiállítás, így ezen időszakra hatalmas fejlesztések lettek betervezve. Ehhez kapcsolódik egy Lotte torony, mely a Busan Tower melletti Lotte Mall-nál kap majd helyet.

Egyik nap non-stop zuhogott az eső, így a Shinsegae mega komplexumba látogattunk el a Centum City megállónál, mely a világ legnagyobb bevásároló központjaként van jegyezve. Nos, tényleg volt pár emelet, meg bolt :)

Megpróbálkoztunk a tetőteraszával, de olyan viharos szél is támadt, hogy hamar visszavonulót fújtunk.

Mikor következő nap már legalább az eső elállt, akkor elindultunk Korea Santorini-jához, vagyis a Gamcheon kultúrális faluhoz. A színes házacskák minden napszakban felvidítják az embert, a benne található pici boltok és teázók pedig még a megmaradt viharos szélben is felmelegítik az arra járót.

Felbuzdulva a kínálkozó maradék délutánon, visszamentünk a Haeundae kerületbe, hogy a tengerpart mentén végigjárjuk a mozi sétányt, illetve hogy megnézhessük a hatalmas, modern Zenith felhőkarcolókat. Nos, mit is mondjak, mi voltunk egyedül az utcán, annyira fújt a szél. Vagy 3 taxi lassított le mellettünk, és ajánlották fel, hogy elvisznek valameddig, de mi biztosítottuk róla őket, hogy nem, nem vagyunk elmeroggyantak és igen, mi saját akaratunkból sétálunk itt most végig.

Utolsó napra már hó is jött, így míg próbáltunk a vonattal visszajutni Seoulba, addig simán átmentünk pár hómezőn. Vicces volt látni, ahogy a vonatnak meg sem kottyant a hózápor/jegeseső és simán ment az átlag 260-270 km/h-jával. MÁV/BKK....eskü beiratlak egy útra.....

Elfáradva, de élményekkel feltöltve értünk ki március 21-én a reptérre, ahol kezdődött visszafele is az Emirates-kaland. Szép volt, jó volt, elég volt xD Azért az mellbevágó, hogy 2 hómező közt egy szimpla átszállásnál fejbevág a 25 fokos dubai-i reggel :D 

Összefoglalva saját falaimból sikerült ezen út során téglákat levernem és jól esett az is, ahogy 1-1 szituációt sikerült megoldani és utána kaptam a visszacsatolást, hogy gratulálnak ahhoz, hogy ennyire már tudok koreaiul :) Illetve saját győzelmi élményem lett az, hogy immáron 2 újabb Korea szerető embert sikerült adnom a világnak a főnöki kar személyében :)