Cím: I'm not a robot (로봇이 아니야)
Műfaj: romantikus, robotok, vígjáték
Epizódok száma: 32
Év: 2017-2018
Csatorna: MBC
Szereplők:
Yoo Seung-Ho - Kim Min-Kyu
Chae Soo-Bin - Jo Ji-A/Aji 3
Uhm Ki-Joon - Hong Baek-Gyun
Kang Ki-Young - Hwang Yoo-Cheol
Hwang Seung-Un - Ye Ri-El
Történet:
Kim Min-Kyu súlyos ember allergiában szenved. Egyetlen emberi érintéstől súlyos allergiás reakció keletkezik a szervezetében. A meglehetősen ronda látvány mellett ez az életét is veszélyezteti, így azt magányos életmódra rendezte be, ahol nincs hely senki számára. Saját kis privát világát maximálisra tudta fejleszteni, mert kő gazdag. Saját vállalatában egy részleg értékesítése kapcsán a titkosan fejlesztett, teljesen emberi formájú, csúcstechnológiás robot felkelti az érdeklődését. Tesztelésre pár napra hozzákerül a robot. A fejlesztők, a Santa Maria csapat azonban bajba kerül egy meghibásodott alkatrész miatt. Megkérik Ji-A-t, akiről a robotot mintázták, hogy játssza el ideiglenesen a robot Aji 3 szerepét.
Whalemény:
A japán kultúrával ismerkedős korszakomban természetesen sok japán sorozatot is láttam, ezek köztük volt az Absolute boyfriend. Ez a sorozat kellemes emlékeket hagyott, így adta magát, hogy a megvariált koreai változatot megnézzem.
A történet gyors nyitással kezd, nem húzza sok részen át a közeg és szereplők bemutatását. Egy igazán nagy elvárásom nem teljesítette, ami miatt sajnos összességében nem tudok pozitív whaleményt mondani. Számomra egy mesterséges intelligencia köré épülő történetben az események csak eszközök a karakterek kibontakozásához. (Ezt ti is így gondoljátok? ) Az egyéneken szükséges a hangsúlynak lenni, így komplexebb, mélyebb szereplőket vártam, ami ugyan volt benne, de csak a romantika irányába elsüllyedve. Sajnos nem kaptam meg, amit szerettem volna. Ezt az elvárást a robotos közeg miatt jogosnak gondoltam, de a készítők úgy tűnik, hogy nem. Így lett egy kétdimenziós hősnőnk, meg egy szomatikus szorongó főszereplőnk, amit megbolondítottak hazugsággal, szerelemmel stb. Aki nagy karakterdinamikára számít, mint én az ezt engedje el.
Végül, ami csak talán a sok koreai sorozatot látottakra lehet igaz, hogy a történet vezetés során gondolt sejtéseink nagyjából mind úgy folytatódnak vagy végződnek a sorozatban, ahogy véltük, hogy fog, így hatalmas meglepetések helyett csak kicsiket kapunk.
A hazugságokkal többszörösen megtévesztett és átvert Min-Kyu szörnyű betegségben szenved gyerekkorától. Amit eltudunk képzelni, minden féle-fajta baja van. Azért sorolok párat: szorongás, kötődési zavar, pszichoszomatikus zavar stb... Az emberekbe és a kapcsolatokba vetett bizalma a nullával egyenlő, ami a magas fokú naivitásából és hiszékenységéből is fakad.
Mindent összevetve egészen szuper is tudott volna lenni, mint főszereplő, de megint olyan érzésem támadt a végén, hogy balekot csináltak belőle... csak most talán kicsit máshogy, mint egyébként szokták. Az őt alakító színész egész ügyes volt, és jól is állt neki a szerep.
Ha egyszer készül egy átfogó lista a kik a nem picsogó karakterek a koreai sorozatokban címmel, akkor Jo Ji-A tuti felkerülne. Számomra egy normális lányt hozott a karakter, de semmi többet. Ji-A karakterét talán munkájával, akarták érdekessé tenni, de nálam nem jött be. Ji-A egy tervező, aki olyan eszközöket talál ki, amikre szerinte az embereknek szüksége lesz, de még nem alkották meg őket. Lerajzol pl. egy ernyőt, nyilacska mellé, az alábbi szöveggel: átlátszóvá válik gombnyomásra, majd mindegy, hogy hogyan, milyen technikával, de valakivel megcsináltatja. Ennyi. Ezt mondjuk a szomszéd kisfiú és én is tudnám. A segítőkész, talpraesett lányon túl nem volt több. A színésznő egészen jól hozta a ténylegesen robot pillanatokat (amiből volt 3 kb). Dehogy milyen vékony! Elképesztő!
Összességében egy normál koreai romantikus tucat sorozatot kapunk. Nem emelkedik ki sajnos a többi közül, pedig figyelemfelkeltő, hogy újra visszahozták a robotos témát. Azonban, ha kicsit is megtudjuk szeretni a szereplőket, azért lehet rajta bőven izgulni!
Trailer:
Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 8/10
Zene: 9/10
Nekem még van belőle 1,5 részem hátra ugyan, de annak, aminek szántam, hogy megnézzem teljesen jó volt. Először megijedtem, h 32 rész, de a félórásk pont elegek vtak egyszerre. Kizárt, hogy ennyire elhiggyen bki is, hogy valós robot áll mellette. De egy tavaszi light limonádénak megfelelt. Bár voltak benne apróbb részek, amit összecsaptak,pl a Martin rész (biztos csak engem izgat, hogy jött ki AJI3 a dobozból? :D , hogy tudott elmenni az országból a csávó? - tudom, ezek nem fontosak :D ) viszont nagyon tetszett, hogy órákig nem húztak 1-1 szálat, nem volt felesleges nyavíkolás, hosszú szeretlek - kicsit - most nem - most te nem részek. Ahogy te is írtad, végre egy női szereplő, aki nem picsog, nem akarom már első (harmadik :D ) percben likvidálni. A feltaláló részeknél nekem is mindig felszaladt a szemem, hogy mindig megcsinálta vki neki? Pffff Igaz, hogy semmi elgondolkodtató stb eleme nem volt, de végül is arra, hogy kikapcsoljon teljesen jó volt. Nem volt unalmas, de nem volt katarzis sem, nem törtem az ujjaimat, h mi lesz a köv részben. A kv-m mellé 1 rész elég.
VálaszTörlésA kávé mellé elég 1 rész nagyon találó megfogalmazás!
TörlésTalán azzal próbálták hihetővé tenni, a Min-Kyu hihetetlen formát öltő "komolyan nem veszi észre?" érzést, hogy az "allergiájának" hitt.
És igen, a hosszan húzódó szálak sem hiányoztak :D
Számomra meglepő, hogy valaki végig tudta nézni ezt a sorozatot. :D
VálaszTörlésValószínűleg túl sokat vártam tőle; az elején jó kis lehetőségeket gondoltam bele, de az első rész vége előtt elszállt az érdeklődésem. A színésznő a Stongest deliveryman-ben játszott előtte, és volt egy epizód, amiben robotot adott elő, csak úgy poénként. Ott hihetőbb volt, mint itt, ahol beszéd közben a feje is rezgett, meg bólogatott, ha kinyitotta a száját. :)
Amy is az első rész után dobta. A nemes feladat rám hárult :D
TörlésLehet összehasonlítva azzal a robot alakításával tényleg rosszabb volt, de sajnos azt még nem láttam. De talán egyszer! :)
Úgy tudnám ajánlani, hogy elég középszerű. Jópofa mellékszereplők vannak benne, őket élvezet volt nézni, de a 2. szerelmespár ad hoc jellegű egymásra találása röhejes: amolyan "hopp, hát nem szeret az, akit én, de itt van egy másik, ez jó lesz" típusú. Mindenféle törés nélkül váltanak egyik virágról a másikra. Nincs háromszög, meg hatszög, mindenki azt kapja, akit megérdemel. A gazdag a gazdagot, a szegény a szegényet. Természetesen a feszültséget azért adja valaki: a pénzéhes, gonosz anyuka, aki minden üzletet fel akar számolni a magáén kívül.
TörlésFőszereplő csaj, akiről beszéltünk az elején meghökkentő karakter: szörnyen undok, bunkó, lekezelő, úgy verekszik, mint Superwoman, és határozottan halad céljai felé. A felénél kb. füstté foszlik ez, a végét meg már nem is néztem meg; valahogy nem izgat. Talán, ha fönt lett volna mind, akkor végignézem, de hosszú távon derül ki, mi az, ami igazán érdekes, mikor várja az ember a részeket. :)
A másik pár nekem annyira semmi volt, hogy megemlíteni is elfelejtettem :D
TörlésA hozzászólásod alapján azt hiszem, a végével, így látatlanba is tisztában vagy :D
Sajnos, én is feladtam ezt a sorit az 5. rész magasságában, pedig nagyon vonzónak tűnt a 30 perces menetidő, az még a rázós életrendembe is belefért volna hétköznap. Csak annyira nem volt hiteles...
VálaszTörlésA 30 perces részek tényleg jobbá tették. Érdekes módon egy jó sorozatból még a 45 perces részek is rövidnek tűnnek. :))
TörlésUgyanez volt egyébként a Hospital Ship-nél is. Azok is 30 perces epizódok, és kb. 8 részig bírtam. Mindig úgy fejezték be a részeket, hogy valami őrjítően izgalmas vészhelyzet volt, ezzel meg is etettek egy darabig, de amikor a szörnyen zűrös, elcseszett magánéleti szálak és az ún. hiteltelen romantika kapta a nagyobb részt, akkor likvidáltam az egészet. Nem érdekelnek az olyan elb*szott sorsok (már bocsánat), amiben két szerencsétlen fog huzakodni. :)
VálaszTörlésIgazad van, a túl sok markáns probléma már nem kikapcsoló. És többek között pont ezért is nézzük ezeket a sorozatokat.
Törlés