21 nap Koreában - 4. rész ~ Szöul/2~

Szóval ott hagytuk abba, hogy elhagytuk a palotát.  

Ebédelni Szanszengnyim édesanyjával voltunk egy kis utcában. Állítólag híres hely, mert volt a tv-ben is.

A "mit szeretnétek enni?"-nél még a mindegynél tartottunk, amikor már ezt hallottuk: „akkor kóstoljátok meg ezt, meg ezt és még ezt is, jó lesz ugye? „  Persze, persze, bólogattunk. De még mindig nem voltunk felkészülve igazán a mennyiségre. Nem csak az étel volt nagy adag, de mellé a sok köret (반찬 – banchan). Volt mandu (만두), jjajangbap (짜장밥).

Kint a köreteket ugyan kis tányérkákban tálalják, de annyiszor töltik fel újra, ahányszor csak kéred és nem számítanak fel érte külön pénzt. És persze a víz. Az asztalon ott van a kancsó víz, amit megint csak annyiszor töltenek fel, ahányszor csak szeretnénk. És ez is ingyenes. Megint egy gesztus. Totálisan teleettük magunkat. Szegény néni, azt hitte, hogy nem ízlik és másikat akart hozatni. Alig tudtuk neki elmagyarázni, hogy nem nem ízlik, hanem brutálisan nagy adagot kaptunk. És tele vagyunk. Hogy mennyivel másabb a helyben kapható autentikus kaja, mint, amit otthon ettem? Még nem érzem a különbséget. Pár nap múlva térjünk vissza erre a kérdésre.

A koreaiak annyira nem utasítanak vissza szívességkérést, ha pl. megkéred, hogy segítsen megenni a kaját, mert sok, ő segít, meg is köszöni. Még ha már jól lakott és nem kívánja, akkor is. Bevallom, mi ezt párszor ki is használtuk a későbbiekben. 

Koreában tuti, hogy nem halsz éhen. Lehetetlen. Lépten-nyomon ilyen –olyan kifőzde, utcai árus stb. 

Van drágább és olcsóbb. Persze azért nyugati jellegűeket is lehet találni, ha már nem bírod a helyi kosztot. Nekünk nem volt ilyen problémánk. Kétszer sosem ettük ugyanazt. Maximum hasonlót. Még köret szinten is. Biztos, hogy rövid keresgéléssel megtalálod az ízlésednek, pénztárcádnak megfelelőt. Hogy hova fér beléjük annyi kaja? Némelyikük iszonyat mennyiséget megeszik. De nagyon sokszor egy nagy tál valamit rendelnek, és azt körbeülik, legyen szó főételről vagy desszertről. 

És akkor teli hassal menjünk, nézzük meg a hanok részt. A Csoszon kori Bukchon Hanok Falut (북촌한옥마을) Jongno-gu- részen.

Újabb szeretem terület. 

Itt szembesültünk először, hogy az utcák mennyire keskenyek és meredekek tudnak lenni. 

Egy -egy utca már inkább sikátor. 

Néha olyan, mintha a privát területeken mennénk.  Fura. 

Némelyik ajtón még jókívánság üzi is van.

Sokat átalakítottak, múzeummá, teázóvá.

Ha végig megyünk a Bukchon-11 úton (북촌-로 11길) csupa–csupa ilyen régi stílusú ház, kerítés mellett visz el az utunk. Imádom a régi hangulatot. 

Megtalálható itt pl. a Bukchon Örökség Stúdió (북촌민예관),

ahol a látogatók megtapasztalhatják a hagyományos koreai kulturális örökséget. Állítólag Szöul hagyományos népi alkoholtartalmú italának, a samhaejunak (삼해주) a gyártási folyamatát is lehet látni itt és meg lehet kóstolni. Ez is valami erjesztet rizsital. Mi sajnos nem tudtuk megkóstolni.

Vagy a Bukchon Asian Art Museum (북촌아시아미술관), amely megjeleníti konfuciánus, buddhista, és a népi kultúrát. Az emberek megtapasztalhatják milyen volt az élet régen. A múzeumban különböző programokon megismerhetik a látogatók koreai népi festészetet és a hagyományos élelmiszerek előállítását (rizs sütemény, préselt cukorkák). Ez is egy több órás program XD

Kicsit eleredt az eső, de nem vészes. Mivel az esti programig (erről később) van még időnk, sétáljunk még és nézzük meg Insadongot. Utunk Samcheong-dong-on keresztül vezetett, ahol a DukSung Lányiskolát (덕성여자대학교) is megnézhettük kívülről.

(Szanszengnyim is idejárt, mint kiderült - mindenkinek jár egy apró meglepi. XD)   

Insadong (인사동), az egyik kihagyhatatlan hely Szöulban.

A turisták és a helyiek között is népszerű sétáló utca. Itt aztán megtalálható minden: kézműves üzletek, hagyományos teázók, éttermek, kávézók, több mint 100 művészeti galéria. Kánaán a művészetek és antikok szerelmeseinek.

Itt található a Ssamjigil (쌈지길) , egy spirál-szerű lépcsőház jellegű pláza – nevezzük annak.

Insadongon belüli Insadong-nak is nevezik. Körbe tudsz anélkül menni, hogy lépcsőznöd kellene. 

Ide húzódtunk be az eső elöl.

Szép kirakatok, hangulatos üzletek sora mellett jutsz fel a csúcsra a Haneulmadang-ra (하늘마당), ahol egy mese rajza fogad, amivel sok szerencsét kívánnak.

A pontos történetet nem ismerem, a lényeg, h egy beteg fecskét a szegény meggyógyított és ezért arannyal teli csupor lett a jutalma. A gazdag ezt látván direkt lelőtte a madarat, h meg tudja gyógyítani. Vagy valami ilyesmi. Ismeri valamelyikőtök? ~ (Menet közben itthon megkaptam a mese vidiét és megtaláltam hozzá a pdf-et is angolul és koreaiul. 

A mese címe: Heungbu és Nolbu (흥부와놀부 ).

A pdf:  http://matsuri.pl/images/pliki/stare%20koreaskie%20opowiadania.pdf  

VIDEO:

hosszabb verzió https://www.youtube.com/watch?v=7QKm9IUcYrA 

rövidebb verzió https://www.youtube.com/watch?v=RFxmq0fViy0

És persze hírességekkel teli reklámok.

Lassan indulni kellene haza, de előtte vacsorázzunk-mondta Mokszányim. Na az kizárt! – szakadt ki belőlünk nevetve. Még az ebédet se dolgoztuk fel XD. Ok, no vacsi, menjünk haza. 

A lányok még betértek valami ruhaüzletbe. Én kint maradtam, nem nagyon köt le az ilyesmi. Meg legalább most nyugodtan tudok fotózni. És akkor megláttam, hogy „valamit készítő bódé van a szomszédban”. Naná, hogy ezt látnom kell. 

Először tisztes távolságból néztem, hogy mi az. Ggultare(꿀타래) láttam a feliratot, csak annyit értettem, hogy valami édesség. Tuti, hogy kipróbálom. Közelebb mentem és mivel rajtam kívül senki nem volt ott az édességkészítő egyből kiszúrt, mint „megfogható” turistát. És már tolta is arcomba angolul a szöveget. Pff.

Itt nincs mese, nekem akarja eladni az árut, nekem produkálja magát. Ha már ennyire igyekszik, illik reagálnom. Másodpercek alatt zongoráztam végig magamban a tanult mondatokat, hiszen nincs menekvés, muszáj lesz kommunikálni.Ezt nem úszom meg. Segítség egyelőre sehol XD. És, ha már kint vagyok, lehetőleg valamit koreaiul próbáljak meg kipréselni magamból. Mégis csak na….! 

Köszönéssel nagy bakot nem tudok lőni, azt álmomból bármikor (nem is az a nehéz – hanem megszólalni - és amúgy is azzal illik kezdeni bármit XD). Szóval a biztos annyeonghaseyo (안녕하세요) az indulásnak mosolyogva, automatikusan kicsit meghajolva megvolt. Ennek ő sokkal jobban örült, mint én: wooow- mondta, mindezt olyan természetes kedvességgel és főleg dicsérően, mintha valami hű de szuper dolgot hajtottam volna végre (hiába no, az árut el kell adni, a vevőt ide kell csalogatni XD), ettől függetlenül az önbizalmamon lökött egyet, közelebb merészkedtem. Kérdezte, honnan jöttem, turista vagyok vagy itt élek? Összeszedtem bátorságomat és koreaiul válaszoltam neki (ok, ezek nem nehéz kérdések, a válaszok is könnyűek, de ha előtte nem beszéltél idegennel, akkor ezek mérföldkövek). Mondtam, hogy kezdő vagyok, ő meg rendes volt és lassított a beszédén, nem hadart, hogy megértsem. Kaptam még egy dicséretet és már kezdte is volna a produkciót, de gyorsan mondtam, hogy:  jamkkanmanyo - yeogi doumi pilyohabnida(잠깐만요.여기도움이필요합니다) –pillanat,  ide nekem segítség kell, hiszen érteni is akartam, mit magyaráz. Ruhaboltba be, „Mokszányimsegítsnekem”-mel ki és már mehet is a vidi, készülhet az izé. Közben befutott kollegája is, aki szintén megkérdezte, hogy honnan vagyok. Köszi srácok, jó fejek voltatok és még egy közös képre is beálltak (a szelfikészítést még gyakorolnom kell XD)

Ez volt az első önálló párbeszédem kint. Nem sok, de a 0-nál pont több. A következő bódéban szintén ugyanezt az édességet készítették, de itt a srác énekelt közben. Micsoda hang..Szóval ez a valami ggultare(꿀타래).

Fagyasztott mézből kukoricaliszt segítségével egy 16000 szálból álló édesség, amit tölthetnek, dióval, mandulával, csokival, zöldteával. Hűtőben érdemes tartani és hidegen enni, mert eléggé ragad a foghoz.

És akkor induljunk haza. Hazafelé láttunk még jipangot (지팡아이스크림) .

Kukoricalisztből készült hosszú, hajlított fagylalttal töltött édesség. Készíthettünk volna mi is, de olyan nagy volt, hogy nem bírtuk volna megenni. Ezért kihagytuk. Valami érdekes figura mellett is elhaladtunk bagsaljang-gun(박살장군) ,

valamilyen múzeumra hívta fel a figyelmet.

De most inkább a hazamenetelre koncentráltunk. Mert este MUSICAAAAAL. Igen-igen, csupa nagybetűvel. Mert itt az első extra kívánság teljesülése. A Jézus Krisztus szupersztárt nézzük meg (지저스크라이스트슈퍼스타) .

Juhuhúúúúúújjjjjjj. El sem hittem, amikor kiderült, hogy van jegyünk rá. Ez a mai nap csúcsa. Hab a tortán, fenomenális. Jajj nagyon izgulok. Otthon már láttam YT-n a részleteket, az egyik kedvencem Jézus. Már ha Park Eun-tae (박은태) https://www.youtube.com/watch?v=oD-Kg65yhHg lesz. Őt először rasztahajú Mozartként hallottam.  De, ha Michael K. Lee (마이클리) https://www.youtube.com/watch?v=u4SobcNflRE játszik, se fogok sírni XD .  

Hol ülünk, látok majd? De végül is mindegy. Élőben hallom és ez a lényeg. Tök izgi…..de hogy a busz milyen lassan vánszorog. 25 perc az út hazáig, már most 30 perce megyünk és sehol nem tartunk. Nem fogunk visszaérni!!!! Próbálok nyugodt maradni, az ember még se csinál fesztivált egy idegen országban, de a sofőr az idegeimmel játszik. Hahóóó sofőrbácsi! Tessék odalépni, mert nekünk JEGYÜNK VAN a Charlotte Színházba.

És végre haza értünk. Gyorsan elkészültünk és vissza a városba. Szuper. Ez a sofőr nyomja neki, mint állat. Naná, hogy az eső megint rákezdett. Nem vészes szerencsére. Kicsit metrózunk is. Az aluljáróban a híres pandatömeg látható, de most nincs időnk nézegetni, csak gyorsan egy fotó, aztán go tovább.

De jó, hogy pár megállót megyünk, így mikor felfedeztem egyik kedvencemet, kényelmesen fotózhattam JooWont (주원),

akit először a Gaksitalban (Bridal Mask) láttam, ahol egy brutális japánból a kor Igazságtevője lesz, majd a Good Doctorban autista dokiként. Mindkét szerepért díjakat kapott. Nem véletlenül.  

De térjünk vissza a színházhoz XD. A színháznál láttunk egy szerkezetet, ami praktikus és full pocsékolós is egyben. Az esernyőre tudsz húzni vele egy zacsit, így nem csöpögteted végig a boltot, színházat stb. Ez egy tényleg jó dolog. De utána az emberek eldobják, majd az új helyen új zacsit húznak. Hát mi nem dobtuk, mi igen csak cipeltük magunkkal később.

Szóval megékeztünk a színházba.

Szép nagy. Először kicsit megijedtem, 27. sor. de nem gondoltam volna, hogy ennyire jó elosztású. Nagyon meredek, olyan, mintha második emeleten ülnénk. Pont szembe a színpaddal, mindent lehet látni. Bár a sorok között a távolság viszonylag kicsi, mégis kényelmesen ültünk. A meredekségnek köszönhetően nem lógott be elém az előttem ülő. És végre elkezdődött. Ahhhh, húúúúúúúú. És ilyenek. 2*50 perces előadás 20 perc szünettel. Szünet alatt gyorsan körbenéztünk.  

A relikviák itt sem olcsók, nem veszünk : ( , de pár gyors fotót a szereplőkről muszáj lőni .

Az előadás valami fenomenális volt. Igaz, nem az én kedvencem Park Eun Tae játszotta Jézust,

hanem Michael K. Lee és meglepően nem volt erős a hangja (mint ahogy YT-n itthon hallottam),kis finomhangú, így egy kicsit olyan „nyenyenyének – tinglitanglinak” hatott, nem hittem el neki, hogy megváltott. De kardomba nem dőlök. 

De Júdás kegyetlen volt.Han Ji Sang (한지상) https://www.youtube.com/watch?v=38UvEFWYO5g .

Ráadásul a végén kaptunk tőle egy bónuszt is. (A másik Júdás: Yoon Hyung Ryul (윤형렬) https://www.youtube.com/watch?v=yFRWj2m9A0c ).
Ami meglepett, hogy Heródest nő játszotta, Kim Young Ju (김영주) https://www.youtube.com/watch?v=3NiGoBWwrXY . Őt is imádtam XD.
Kajafás,   Choi Byung Gwan ( 최병관) is akkorát szólt, hogy csak lestünk (tőle nem találtam semmit, csak a végét : ( https://www.youtube.com/watch?v=7ZTqkQWxir8  )

Mióta haza jöttem, keresem YT-n, hátha valaki felrakta. Már mindenféle verziót megtaláltam, csak azt a napot nem, amikor én voltam. De jobb későn, mint soha. Megvan az elköszönés. És a végén ott van a bónusz dal Han Ji Sang-tól is. https://www.youtube.com/watch?v=BePw2sOl1mU

Tehát az én szereplőim: 

- Jézus: Michael K. Lee (마이클리) 

- Júdás : Han Ji Sang (한지상) 

- Heródes: Kim Young Ju (김영주)  

- Pontius Pilátus:  Ji Hyun Jun (지현준) 

- Simon: Choi Jong Seon (최종선) és Pál:  Sim Jung Wan (심정완) 

- Kajafás:  Choi Byung Gwan ( 최병관) és Annás: Ji Hye Geun (지혜근) 

- Mária Magdaléna: Ham Yeon Ji (함연지)  

A végén megérdemelten kaptak álló tapsot.

Az addig rendes közönség most már boldogan vette elő a telóit és fényképezett.  Szuper, felejthetetlen élményt kaptunk. Joggal voltak sikeresek. Bármikor újra tudnám nézni / hallgatni őket, vagy a másik gárdát.  De hát egyszer minden jó véget ér.  :(  XD Haza kell menni.

Ez a mai nap bár nagyon zsúfolt, nagyon tempós volt, mégis jóleső fáradtsággal tértünk szállásunkra. Láttunk egy csomó mindent – királyt, admirálist, palotát, hanok falut, édességkészítést, musicalt -, nevettünk sokat, ettünk- ittunk sokat, fotóztunk sokat, már most „szenvedtünk” sokat (bár csak 26 fok volt, de elég párás – nem tudtuk, hogy lesz még ennél rosszabb is), mentünk sokat, beszéltem pár mondatot koreaiul is…. És még csak az első napnál tartunk. Már most megérte.

Megint ½ 2. Most már aludni kellene. Azzal a tudattal fekszem le, hogy holnap megint egy csomó mindent látunk. ….

További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)

Írta: ~msandingo~